Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-12-01 / 6. szám
1 6. oldal ERŐS VÁR olyat mondok, hogy mindjárt maga fejezi be a beszélgetést. Ne prédikáljon nekem, nem vagyunk a templomban, nem vagyok már gyerek! Hát persze, hogy ismerem. Ez a karácsonyi evangélium! Fújtam a konfirmációmon. No, jó, jó nem akarom megbántani, jót akart, szép karácsonyi mondás ez. De nekem nem szentige kell most, hanem segítség! Kegyetlenül fáj a szívem, megmondtam, hogy miért, erre feleljen! Vagy terelje el a figyelmemet rólal, mondjon valami szellemeset, valami felvillanyozót, mert bizony Isten leugrom a második emeletről. — Nem, nem, ha mondom! Nem bántott meg senki sem. Nem érzelgek a nagy világba, csak ma este kong körülöttem minden, és egy értelmes gondolat se jut eszembe. Templomba nem megyek, anyám halála óta csak néhányszor voltam benn, de nem bírtam ki sokáig. El akartam ma menni valahová, elbújni egy szórakozóhely tömegébe, inni akartam valami erőset, hogy ne kelljen gondolkodnom. Elfáradtam abba, hogy tartsam magamat. Úristen, de fáradt vagyok! Elvesztettem a lábam alól a talajt! — Már megint! ... álljon meg, álljon meg, ezt én is tudom. Elfújhatom magának a második felét—, ,,— egyszülött Fiátadta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Most boldog? Nem vagyok én vallástalan, ha már nem is bújom a templomokat. Hiszek abban, hogy kell valakinek lennie felettünk, dehát hol van Az ilyenkor? Egyedül vagyok, minden összekuszálódott bennem. Elromlott a rádióm is, olyan süket, mint az életem. — Nem tudom, miért mondom el mindezt magának. Tudja, hogy szégyellném magam a hivatalban, ha ezt hallanák a többiek? Ők úgy ismernek, mint a jópofa nőt, aki minden heccben részt vesz, kiegyensúlyozott, csinos, jó táncos és nincs elhanyagolva. Azután karácsonyestén kiderül, hogy ez a mutatós lány belül üres. Na, tisztelt úr, erre mondjon egy szép idézetet! — ..Nagy örömöt hirdetek”, — igen, hallom, nem is tudom miért hallgatom, — „Megtartó született. ..” Hát akkor most tartson meg engem is! Tessék, hagyom, semmi kifogásom ellene! — Kész vagyok hinni is benne, csak lássak valami értelmet az életemben. Most mutassa meg, hogy szeret. Már régen megmutatta? Hol? Szóval a kereszten. Másutt nem? Igen, hallom, A húsvéti sírban. Persze, hogy tudom. Feltámadott! Igen, azt is. Él! Rendben van. De rajtam hogy segít? És ez mit segít? Talán személyesen idejön és megsimogat, mint. . . mint az édesanyám valamikor? — Ne beszéljen lehetetlenséget! Hát hogyan simogathat meg telefonon kesztül az Isten? És hogyan húzhat ki a mélyből néhány szentigével? — Nahát ez fantasztikus! Magára bízta az én helyrerázódásomat! Talán a telefonközpont a mennyekbe kapcsolta a vonalamat? — Halló! Miért hallgat? Ne tegye le, az Istenre kérem! Most nem hagyhat el, ha egyszer Magára vagyok bízva! No, kérem szépen. Hátha igaza van! — Mit mondjak Maga után! Jó, mondom. — Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemben! — Ó, Istenem! — Mondjon még valamit abból, amit Magára bízott. Várjon felírom. Igen, itt a papír, ceruza, írom. — Hívj segítségül, engem — igen, értem — a nyomorúság idején, — mondja csak tovább, — én meghallgatlak téged — lehet gyorsabban — és te dicsőítesz engem. Ezt nekem ígérte? — Várjon egy kicsit. A könyvespolcom hátulján van egy Biblia. Még az édesanyámé volt. Megvan. Ő minden nap olvasta. Az utolsó napon is. Hogy melyik oldalon? Éppen ott a könyvjelző. Hogy hol? Lukács evangéliumánál,... a második résznél. Melyiket olvassam? Jó, a tizedik verset. — Ne féljetek ... íme hirdetek nektek nagy örömet... amely minden népnek öröme lészen — drága édesanyám, nem látom ? betűket, — született néktek Megtartó — de tudtad ezt Édes — az Úr Krisztus a Dávid városában. — Mindjárt, mindjárt... várjon egy kicsit legyen szíves. A zsebkendőm ... — Mondja csak kedves barátom ... Maga találkozott már a Megtartóval? Ma is? Hadd kérjem meg valamire, írja fel a telefonszámomat ... Jól hallotta a számokat? És kérem hívjon fel holnap ilyenkor. Úgy-e, megteszi? Nem hagyhat félúton Bethlehemig. (.Kalásztépés, 1973)--------------------------------------------■------\ * Gáncs Péter ev. segédlelkészt a Magyarországi Ökumenikus Tanácshoz helyezték át szolgálatra. * A “vasfüggöny” mögött egyedül Budapesten működik rabbiképző intézet; IS hallgatója közül 12 magyar, 3 orosz. Finnország * A turkui érsekség alapításának 700. és finn országos (ev.) zsinat alakulásának 100. évfordulóját ünnepelték. * A finn (ev.) zsinat bár nem szavazta meg nők lelkésszé való szentelhetését, kimondta, hogy nők lelkészi szolgálata ellen nincsen hitelvi ellenvetése, s nekik lektori minősítésben széleskörű jogokat biztosított. Hírközlő: Bernhardt Béla. AZ EGYHÁZ HÍREI Magyarorszag * A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (YMCA; Magyarországon be van tiltva a működése) november elején világkonferenciát rendezett az USA- beli Palacios városban (TX). Azon résztvett a Keresztyén Békekonferencia megfigyelőjeként Reuss András lelkész, az Ev. Egyház külügyi titkára is. * Irsán a templomépítés 175., Szügyön Záborszky Csaba lelkész felszentelésének 25. évfordulóját ünnepelte, Angyalföldön új orgonát vett ünnepélyesen használatba az ev. gyülekezet. * Gerendáson Huley Alfréd az ev. gyülekezet áj lelkésze; Putnokon lelkésszé szentelték és gyülekezeti szolgálatba beiktatták Pintér Károlyné leikészi munkatársat; Nyíregyházán Balicza Ivánt szentelték ev. lelkészszé. * Október második felében az Ev. Egyház vendége volt dr. Carl Mau, az Ev. Világszöv. főtitkára. * Huszonöt éve annak, hogy az Ev. Teol. Akadémia Sopronból Budapestre költözött. * A Szabadegyházak Tanácsának Lelkészképző Intézete tíz éve áll fenn. * Megemlékeztek Kutas Kálmán ev. lelkész felszentelésének 65. évfordulójáról; évfolyamából egyedül ő van még életben.
