Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-12-01 / 6. szám
ERŐS mVÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 42. ÉVFOLYAM 1976. DECEMBER 6. SZÁM KEMÉNY PÉTER: KARÁCSONY ÜZENETEI Karácsony első üzenete felidézi bennünk mindazt, ami gyermekkorunktól fogva karácsony alapvető jellegéhez tartozik. A bethlehemi pásztorokat, akiknek megnyílt az ég és megjelent az angyalsereg, bejelentve, hogy “megszületett a Megváltó”. A bethlehemi jászolt, amelyben ott fekszik a szűztől született gyermek, aki Királyok Királya. A napkeleti bölcseket, akik messzeföldről jöttek el, hogy felfedezzék Őt. Az angyalok dicsőítő énekét, amelyben békességet hirdettek a sokat szenvedett világnak. Mindez múltunkhoz tartozik, és vaksin, tapogatózva életünk alkonyán, a szürkületben, vagy a munkás élet ködében szemünk megpróbálja áthatni a fellegeket, és újra meglátni azt a csillogást, amelyet egykor a gyermekszem olyan csodásnak látott. De a csodák ideje lejárt csaknem valamennyiünk számára. Az Istentől jövő, és ártatlan lelkületben Hozzá könnyen közeledő gyermekekből sokszor kiábrándult realisták lettek, akik azt kérdezik maguktól4, de mit jelentene mindez ma nekünk, ha mint tapasztaltak, “nagyok” vagy “felnőttek” szemléljük karácsonyt. Mit üzen akkor nekünk a Kisded? Karácsony második üzenete a sokszor üzletiessé vált karácsonyi üdvözletek után jön hozzánk. Bár sokszor bosszant az, hogy írnunk kell, mégis szeretjük ha nem feledkeznek meg rólunk, hanem bekopogtat egyegy régenlátott ismerős egy lappal: “áldott ünnepeket” vaßy “kellemes karácsonyt” kívánni. így önthetjük szóba ezt a második üzenetet: jó egymásról tudni. Jó tudni, hogy nem felejtettek el. Jó tudni, hogy mások élete hogyan folyt le. Jó elmondani azt, bármilyen röviden is, hogy mi történt velünk az elmúlt esztendőben. így érezzük, hogy egy közösségbe tartozunk, amelyik túlnő a mindennapi találkozások alkalmain, és felidézi azokat, akik valaha valamit jelentettek számunkra. Karácsony következő üzenete azok által érkezik, akik eljönnek hozzánk az ünnepek alatt. Nem számít, hogy ők jönnek-e, vagy mi hívtuk-e őket, hogy mi mentünk-e el vagy csak véletlenül találkoztunk másoknál, szóba öntve mindez így hangzik: jó nekünk együtt lenni. Hiszen az ember sokszor menekül felebarátja elől. Munkájára hivatkozik. Azt mondja nincsen ideje. Fáradt. Nem ér rá. Karácsonykor azonban nincsen kifogás, nem bújhatunk el, nem is akarunk, mert úgy érezzük érdemes felvenni a kapcsolatot, kicserélni az emlékeket és a tapasztalatokat. Megosztani az érzéseket. Együtt lenni. Karácsony negyedik üzenete szavakba foglalja azt, amit sokszor nem akarunk bevallani magunk előtt, amikor gondjaink vannak, hogy mit is adjunk, mivel lepjük meg szeretteinket. De ha megoldottuk a kérdést, akkor észrevesszük, hogy jó másoknak örömet szerezni, jó azt érezni, hogy felcsillant egy szem a “meglepetés” láttán, hogy megcsuklott a hang a köszönő szónál, hogy talán könnybelábadt a szem az ajándék átvételekor. Nem mert ezek által “nagynak” vagy “bőkezűnek” érez-Lapunk minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET kíván A SZERKESZTŐSÉG tűk magunkat, hanem mert elértük akarva akaratlanul azt, aminél kevés van ami fontosabb: megszépítettük valakinek az életét legalább egy pillanatra. Azután ott van az ötödik üzenet is, amelyik azok szívében ébred fel, akik önzetlenül adnak, szeretetből, szívesen. Jobb adni, mint venni! Jobb adni, mert ezzel bizonyságot teszünk arról, hogy van miből. Nem anyagiakban csupán, hanem szeretetben, jóságban, megértésben. Jobb adni, mint arra számítani, hogy mások viszonozzák-e vagy sem, és kínosan számontartani, hogy mit kaptunk és mit adtunk, hogy jaj csak le ne maradjunk, jaj csak a másik le ne pipáljon. Akik azt nézik, hogy mi az értéke annak, amit adtak vagy kaptak, azok megölték karácsony lelkét, amelyben Isten nem nézte, hogy mennyit adott Fiában, hanem csak azt, hogy volt akinek nagyon is kellett, hogy megérezze az Ő Atyai szeretetét. Éppen ezért karácsony utolsó üzenete egyszerűen ez: idézd fel önmagadban mindazt, amit karácsonytól-karácsonyig, az egész elmúlt esztendő alatt kaptál az Istentől. Add össze az Ő szer etet ének megnyilvánulásait, mindennapi meg-
