Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)

1976-02-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 5. oldal tek által hajóra ültetének, és mentenek mintegy álomban, beszé­lik, éneklik az Istennek nagyságos dolgait... Másnap 12. feb­ruár a főadmirál Ruyter Mihály őexeellentiájához vitetnek, aki mely nagy örömmel örvendezett ezen szabaduláson, mely nagy szeretetét mutatá hozzájuk, kimondani nem lehet. Mindeneknek jelenlétében mondja vala azt, hogy életének minden rendiben sok győzelmei voltának! ellenségei ellen, de minden victoriáinál nagyobbra becsüli ezt, amellyel a Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen teher alól kiszabadította... A következendő napokban csúfabb öltözetek helyett új- tisztességes köntösöket készített Ruyter Mihály őexeellent, Welez György fáradsága ál­tal.” Dr. Fabiny Tibor (Ev. Élet) HÁROMSZÁZ EVE . . . (Folyt, a 3. oldalról) Befejezésül szólaljon meg most maga Kocsi Csergő' Bálint pápai református gályarab-prédikátor, akinek a szabadulás nap­jairól írt latin feljegyzését így hagyta az utókorra Bőd Péter: “Február 11. napján észre vevék a neapolisi tisztek, hogy köze­lítene a hollandiai classis (hajóhad) Neapolishoz (Nápolyhoz). Tíz órakor félbe hagyaték velek a munkát, a vasból kioldozák, és egy tisztességesebb gályára kiildék. Későn estve a gályánál levő főtisztek kényszerítik, hogy sietve menjenek ki, ki is me­llének, nem különben mint az izraeliták Egyiptomból sietve: a parton nagy örömmel elejekbe állának az hollandiai hajós tábor­nak papjai Westhowius Tódor és Vireth Egyed ... A belga tisz-NÉMETH SÁMUEL EMLÉKEZETE életével ismerősök, azoknak nem kell be­mutatni, hogy ki volt Németh Sámuel. Testvérével, a hosszú ideig győri esperes­sel, Németh Károllyal együtt mélyen be­vésték nevüket az egyház történetébe. Mindketten felszentelt evangélikus lelké­szek voltak. Károly egyidőben New Brun­swick N.J. lelkésze is volt, de visszatért az óhazába és mindvégig a lelkészi pályán Február tizenegyedike volt... Gályarabjaink emlékének Holland hajók a szabadulást vitték gályákra láncolt mégis-szabadoknak. Mögöttük maradt kín, gyalázat, ínség, amikor sorra elővánszorogtak. A rabbilincs, a Krisztusért viselt, aranynál drágább rabbilincs lepattant. Szabadság! Csak szívük zengte a szent, a drága nevet, a kimondhatatlant. Vánszorogtak, mint a halálraváltak. De rájuk tárt testvéri szívek vártak. S még a tenger is ujjongott, dalolt, a fellegek is örömkönnyet sírtak! 1676-ot írtak. Február tizenegyedike volt. * * * 1676-ot írtak. Február tizenegyedike volt. De valakit hiába vártak, hívtak: a lesti prédikátor haldokolt. Lázálmaiban otthon járt megint. Örömhírt mondott, igét hirdetett, És újra látta kedves híveit, a templomot, a gyülekezetei... Szabadság! rabtársai rátalálnak. De őt már eljegyezte a halálnak „a héthónapi evezővonás”. S elindul abba az örök hazába, hol a még teljesebb szabadság várja, „melyen nem esik többé változás”. Túrmezei Erzsébet működött. Sámuel azonban n tanún pnlynn költötte el azokat a talentumokat, amelyekkel Teremtője oly gazdagon meg­áldotta. Kezdetben a felsőlövői (most Burgenland) evangélikus főgimnázium ta­nára, majd igazgatója. Amikor a trianoni béke következtében Vas megyének ez a gyönyörű vidéke Ausztriáé lett, Németh Sámuelnek el kellett hagynia Felsölövöt 1921-ben és Sopronban lesz az ősi Líceum tanára, majd 1931—39-ig igazgatója. Eb­ben az időben neves tanárok szolgáltak ott. Elődje, Hollós János igazgató is fel­szentelt evangélikus lelkész volt; ugvan­­esak lelkészi oklevéllel bírtak Hollósv Kálmán és Rosta Ferenc tanárok. Rokon­­lelkeknek érzem ezeket a volt kiváló ta­náraimat, márcsak azért is, mert itt Ame­rikában nekem is az jutott osztályrésze­mül, hogy lelkészi működésemmel párhu­zamosan a matematika tanára is legyek. 1975. október 20-án temették el Németh Sámuelt a soproni temetőben, ahol meg­annyi neves tanártársa nyugszik. A Lí­ceum, ma Berzsenyi Dániel Gimnázium, és az Evangélikus Tanítóképző, valamint a Teológia volt tanárai, közöttük jónéhány volt tanárom. Temetésén Magyarhoni Egyházunk el­nök-püspöke, D. Káldy Zoltán szolgált, aki mindvégig tanítványa volt a Líceum­ban is, meg a Teológián. Mert Németh Sámuel 25 esztendeig a görög nyelv rek­tora volt a Teológián és jópáran amerikai magyar lelkészek a tanítványai voltunk ott is. 98 évet ért meg. Mintha szóról-szóra be­teljesedett volna az ő életében az egyetlen parancsolathoz adott ígéret: tiszteljed atyádat és anyádat, hogy jól legyen dol­god és hosszú életű légy ezen a földön. Amikor 1973 nyarán közel két hónapot töltöttem az óhazában Éva lányommal és János fiammal, akkor abban a kitüntetés­ben lehetett részem, hogy leróhattam tisz­teletemet gyermekeimmel együtt előtte, a 96 éves, meghajlott, tisztes aggastyán előtt, aki leányával dr. Németh Saroltá­val együtt fogadott bennünket. Legyen áldott emlékezete ott az óhazában és itt miközöttünk Amerikában. Buthy Dénes Az AMEK pénztárosa jelenti: Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia pénztárosa, Bernhardt Béla köz­lése szerint a múlt évben (1975. jan. 11 és 1976. jan. 10 között) csak 4 gyülekezetünk küldte be járulékait a Konferencia pénz­tárába : Chicago $ 10.00 Cleveland Első 210.00 Cleveland Nyugat 125.80 Pittsburgh 50.00 Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia csak akkor teljesítheti hivatását, ha gyülekezeteink abban erőteljesen tá­mogatják. Ez elsősorban a járulékok befi­zetésében mutatkozik meg. A gyülekeze­tek e célra szánt kiutalásai haladéktalanul és rendszeresen küldendők be a Konferen­cia pénztárosa címére: RÉV. BÉLA BERNHARDT 1235 SIERRA DRIVE OREGON, OHIO 43616 (A konferencia pénztárkönyve minden év­ben január 10-én zárul, tehát az addig be­futott gyülekezeti járulékokat könyvelik el a megelőző évre.) ISTEN — VOLT AZ, fii KI krisztus] BAN megbeké! .TETTE /v»agAv/| L A VILÁGÉ II. KM. s.«. sr-t~

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom