Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-10-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR munka újból való megindítását. Különösen jelentőségteljesek voltak az 1956 szeptemberében tartott balatonszárszói és fóti lelkészkonferenciák, amelyek konkrét pontokba foglalták az egyházi megújulást szorgalmazók követeléseit. Mindezek ellenére az akkori egyházi vezetők halogatták a javaslatok figyelembe vételét, noha egyes jelek arra mutattak, hogy Dezséry László püspök már elveszítette az állami szervek bizalmát is. ORDASS REHABILITÁCIÓJA Az állami (és nem az egyházi) vezetők voltak azok, akik október 5-én a külföldi egyházi vezetőkkel kötött megállapodás végrehajtására az első lépést megtették, amikor kimondatták, hogy az uzsorabíróság 1948. esztendei ítélete törvénysértő volt, s így D. Ordass Lajost az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában fölmentették. Most már csak az egyházi törvényszék annakidején illegálisan hozott határozatát kellett megsemmisíteni. Három nappal később ez is megtörtént. (Kevesen emlékeznek már egyházunk történelmének erre a szégyenfoltjára, pedig az akkor történteknek súlyos tanulságuk van a mai helyzetre nézve is. Az egyetemes felügyelő 1950. április l ére összehívta az egyházi különbíróságot. Közölte a bírákkal, hogy amennyiben nem fosztják meg Ordasst püspöki tisztétől, ellene és társai ellen végzetes kimenetelű új állami per fog indulni. A megfélemlítésnek és lelkiismereti kényszernek ebben a nyomasztó légkörében nyolc bíró nem szavazott s így mindössze négy bíró ítélte kényszernyugdíjra Ordasst.) Az Egyetemes Egyház törvényszéke ezt az ítéletet 1956. október 8-án alaki és anyagi jogszabálysértések miatt törvénysértőnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte. Kimondotta az igazságtalanul meghurcolt püspök teljes rehabilitációját, s megállapította, hogy egyházjogi szempontból úgy tekinti, mint aki ellen nem volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás. Ordass püspök rehabilitációját a Kossuth Rádió és az október 11-i napilapok közölték (beleértve a kommunista párt lapját, a Szabad Népet is). Ugyanakkor a gyülekezetéből eltávolított két budapesti lelkész, dr. Kékén András Deák téri és Kendeh György kelenföldi lelkipásztor is visszatérhetett nyájához. Vasárnap, 1956. október 14-én a nyolc évi némaságra ítélt püspök ismét megszólalt egy magyarországi szószéken. Máté 22:1-14 volt a textusa a mindig kegyelmes és mindig hívogató Királyról, szolgálatának helye a lakásához legközelebb eső istentiszteleti hely, a budahegyvidéki gyülekezet kápolnája, amely nem tudta befogadni a többezerre tehető egybegyülekezett tömeget. A kápolna udvarán és környékén állók csak hangszórók segítségével hallgatták a prédikációt. A hatalmas gyülekezet a püspökkel együtt könnyes szemmel adott hálát Isten szabadító cselekedetéért. Az Evangélikus Elet aznapi dátumot viselő számában az egyházi vezetőség végre bejelentette, hogy a múlt hibáit orvosolni kívánja, a követeléseket, javaslatokat komolyan tanulmányozza és intézkedéseket tesz a reformok végrehajtására. Pár nappal később az Egyetemes Egyház akkori főtitkára, Grünvalszky Károly lelkész beadta lemondási kérelmét. OKTÓBER 23 Ordass Lajos püspök október 24-ére tűzte ki első előadását a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián, amely — a megegyezés értelmében — tanárává meghívta. Az újabbkori skandináv teológiai irodalmat óhajtotta a hallgatókkal ismertetni. Tervét azonban az október 23-i ismert események miatt nem tudta végrehajtani. Aznap már állt a harc az egész fővárosban és sem a teológiai hallgatók, sem ő nem tudta az akadémiát megközelíteni. DEZSÉRY LEMOND Október 30-án Dezséry László lemondott törvénytelen püspöki állásáról. Lemondó levelében félreérthetetlenül kijelentette: elismeri, hogy Ordass Lajost illeti meg ez a tisztség és Isten áldását kívánja a jogszerű püspök szolgálatára. Ordass Lajos a tisztséget azzal fogadta el, hogy október 31-én a Deák téri templomban úrvacsorái istentiszteletet tartott (az igehirdetés szövegét azután az Evangélikus Élet is közölte), majd másnap átvette a püspöki hivatal vezetését. November 1-én dr. Vető Lajos, az északi egyházkerület püspöke is megírta lemondó levelét, továbbá visszavonult a teológiai akadémia dékánja és két professzora. Közlés érkezett Mihályfi Ernőnek, az Egyetemes Egyház felügyelőjének (aki a forradalom győzelmének az idejében családjával Bécsbe menekült és onnan csak november 4-e után tért vissza Magyarországra) és Darvas József déli egyházkerületi felügyelőnek a lemondásáról is. így teljesen Ordass püspök kezébe került az Egyetemes Egyház vezetése. LÁTOGATÁS A BÖRTÖNBEN November 2-án az Evangélikus Világszövetség és más egyházi és világi segélyszervezetek küldeménye érkezett Budapestre. Amint Ordass püspök a kísérőknek ekkor kijelentette: felelősséget érzett a magukra maradt és segítségre szoruló volt egyházi vezetők támogatásáért is. Lund- Quist főtitkárnak később elmondta, hogy a börtönöket végiglátogatva, az egyikben az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, Horváth Jánost találta, aki életéért és otthon maradt beteg feleségéért aggódott. A püspök kijelentette előtte: a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a bosszúállás lelke ne kapjon lábra, és minden letartóztatottnak az ügyét törvényes szervek az igazságosság alapján vizsgálják felül: továbbá, hogy azonnal gondoskodni fog e magasrangú, elmozdított állami hivatalnok feleségéről. ígéretét be is váltotta. RÁDIÓSZÓZAT November 2-án a Magyar Rádió Ordass püspököt is felkérte, hogy Mindszenty bíboros-érsek és Dr. Ravasz László református püspök mellett szózattal forduljon a külföldi testvérekhez, amely magyar, angol, német és svéd nyelven hangzott el aznap a rádióban. Ordass püspök szavai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a külföld felfigyelt a magyar nép szükségleteire és segítsége hónapokon keresztül, függetlenül a magyarországi politikai változásoktól, rendszeresen megérkezett a szűkölködők részére. ORDASS ÉS MINDSZENTY Meglátogatta Ordass püspök a börtönéből kiszabadított Mindszenty bíboros-érseket is, de nem azért — mint később állították —, hogy
