Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 3. oldal HÁROMSZÁZ ÉVE SZABADULTAK MEG GÁLYARAB PRÉDIKÁTORAINK Kgy húszéves magyarországi teológus, a Wittenbergbeu tanuló Mazari Kristóf irta be l(i7(i tavaszán Masznyik Tóbiás gá- Ivarabságra ítélt exuláns prédikátornak az Kvangélikus Országos Levéltárunkban őrzött Emlékkönyvébe: “Tóbiás szent atya sokat tűrt Istenért. Úgy lelkipásztorok: szenvednek az hitért.” Édesapja Mazári Dániel gályarab, a nógrádi Tamásfalva (Tomasovee) lelkésze, már nem érte meg a szabadulás napját: 1(570 decemberében Szicília partjainál a Szent Januarius gályán végkimerülésben meghalt. Hét evangélikus lelkésztársának és a velük együtt evező tizenkilenc református prédikátornak két hónapra rá felvirradt a várva-várt szabadulás napja. Mi volt szabadulásuk előzménye.' NEMZETKÖZI PROTESTÁNS DIPLOMÁCIA A Pozsonyban és környékén már évek óta tartó statárium hírére több európai protestáns ország igyekezett közbelépni az összeesküvéssel vádolt magyarországi prédikátorok érdekében. A látványos kirakatper szálai Becsben futottak össze, így elsősorban az ottani diplomáciai képviseletek emelték fel szavukat az erőszakosságok ellen. Különösen két nép képviselőinek lehet hálás az utókor, ha ezekre a nemrég fellelt .jegyzékváltásokra gondol. Az egyik az evangélikus Svédország követe, Oxenstiema Bernát, királya megbízásából többször sürgette a magyarországi protestánsok vallásszabadságának biztosítását és az elítélt gályarabok szabadonbocsátását. “Ezt parancsolja a hit, a lelkiismeret, a keresztyén eljárás és a humanizmus — írja. Az ítélet az ártatlan prédikátorokat kegyetlenebbiil sújtja, mint a legnagyobb gonosztevőket vagy apagyilkosokat”. A bécsi holland követ, Hamel-Bruyninx Henrik is mindent elkövetett, hogy mozgósítsa az európai közvéleményt és nyomást gyakoroljon a bécsi udvarra. Kapóra jött a protestáns országoknak a Franciaország ellen harcoló Ausztria hadihelyzetének kedvezőtlen alakulása. A követi jelentések az. érdekes külügyi és hadügyi helyzetbe is bepillantást engednek és érdekes összefüggéseket tárnak fel. Megtudjuk belőlük, hogy a protestáns országokban olyan tervek is felmerültek hogy hathatós ellenintézkedéseket tegyenek. Mint, ahogy Kramprich németalföldi osztrák követ jelentéséből tudjuk, hogy a holland kormány a kisebbségben levő katolikusok vallásgyakorlata területén lett volna kész ilyen intézkedésekre. Mindez -- mint látni fogjuk — végül is megoldáshoz segítette a gályarabok ügyét. ÁLDOZATKÉSZ TESTVÉRI ÖSSZEFOGÁS A zárt ajtók mögött folyó és csak részleteiben ismertté vált diplomáciai erőfeszítés mellett a szabadítás előkészítésében neves és névtelen hittestvérek összefogása és áldozatkész szolgálata is segített. Két fókusza volt az evangélikusok és reformátusok példamutató munkájának: Velence és Nápoly. Az előbbiben Zaffiusl Miklós doktor, a nürnbergi származású, lelkészi oklevéllel is rendelkező velencei orvos tett meg minden tőle telhetőt a rabok kiszabadítása érdekében. Kiterjedt levelezése fennmaradt a bécsi és zürichi levéltárakban: tántoríthatatlan buzgóságot tükröz az evangélium és az igazság ügye mellett. Fáradhatatlanul munkálkodtak a hajókon személyesen is megismert rab hittestvéreik érdekében jómódú, hivő német evangélikus kereskedők, úgymint a Weltz testvérek, Lauber Mátyás* Schorer János vagy Gennatius Illés. Lelkűk indítására öt irányban is tevékenykedtek: élelmet juttattak a gályaraboknak, orvosilag kezeltették őket, gvüjtőívekkel igyekeztek pénzt szerezni kiváltásukra, kiterjedt levelezést folytattak érdekükben, főleg német és svájci városokkal, s végül a rabokkal is leveleket írattak szabadulásuk érdekében és azokat a hajóról hazavíve. postázták. A SZABADÍTÓ: RUYTER MIHÁLY HOLLAND TENGERNAGY Az olykor már reménytelennek tűnő közbenjárás éppen azokban a napokban kezdett eredményhez vezetni, amikor 1673 decemberében Mazári a szicíliai partok mentén a gályán meghalt. A spanyol hadiflotta megsegítésére a franciák ellen több hadihajót küldött ebben az időben a holland kormány, éspedig Ruyter Mihály admirális, és Haen János altengernagy vezérletével. Bruyninx sürgetésére — a Spanyolországhoz tartozó — Nápoly alkirályánál járt közbe Haen, aki Vireth nevű tábori lelkészével a rabokat is felkereste és kérdőíveket töltetett ki velük. A nápolyi törvényszék első fokon elutasította kérésüket. Az időközben megérkező Ruyter és lelkésze, Vesthovius újra felvette ügyüket és több latin nyelvű beadvánnyal kért újrafelvételt. A január 22-én kimondott végzés szerint “a jelenleg fogva levő lelkészek és tanárok ártatlanoknak találtatván, minden további késedelem nélkül szabadon bocsátandók”. (Folytatás az 5. oldalon)
