Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-12-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 7. oldal LUTHER MÁRTON: SZERZETESBŐL CSALÁDFŐ Négyszázötven éves az evangélikus papiak Kétségtelen, hogy a lutheri reformáció mélyreható változásokat okozott a keresztyén egyházban. Itt rendszerint a bibliai alapokra visszahelyezett tanításra, az istentisztelet és az igehirdetés megújulására gondolunk elsősorban, de nem múlhat el ez az esztendő anélkül, hogy meg ne emlékeznénk Luther Márton 450 éve kötött házasságáról. Ennek a jelentősége abban van, hogy a lelkészek házassága és családi élete ezzel visszakerült az azt megillető helyre. A reformáció óta a keresztyén keresztyén kegyesség gyakorlati megélésének súlypontja a kolostorból a családi otthonba tolódott át. Ez persze nem egyedül Luther érdeme, hiszen ő kezdetben nagyon komolyan vette szerzetesi fogadalmát, s ezzel együtt a cölibátust, a papnőtlenség kötelező voltát. Kutatásai azonban később meggyőzték arról, hogy mindez nincs összhangban a Szentírással, mert például az őskeresztyén egyházban a papok házasodtak és ennek csak későbbi pápai rendeletek vetettek véget. Luther nem nősült meg mindjárt, mivel a reformáció első éveiben megfeszített munkája, az események gyors egymásutánja nem hagyott neki időt arra, hogy ilyesmire gondolhasson, sőt még az élete is állandó veszélyben forgott. Mint mondotta, nem volt ellensége a házasságnak, de mivel naponta a mártírhalálnak nézett elébe, nem tartotta okos dolognak a nősülést. Kételyei ellenére végül is a saját reformátort tevékenysége vitte őt a házasság útjára. 1523- ban Luther iratai hatására 12 apáca elhagyta a nimbscheni zárdát, akik közül 9 Wittenbergbe került, ahol jómódú polgárcsaládok fogadták be őket és gondoskodtak férjhezadásukról. Egy közülük, Bóra Katalin, nem volt hajlandó a neki kiszemelt férjet elfogadni s tréfásan azt mondta, hogy Lutherhez talán hozzámenne. Luther ezt nevetve mondta el apjának, de az öreg Hans komolyan vette a dolgot és azt tanácsolta fiának, hogy vegye el Bóra Katalint. Luther végül is hosszas megfontolás után nősülésre adta fejét. Mint mondotta, három okból: hogy apjának kedvére járjon; de meg azért is, hogy fittyet hányjon a pápának; főleg pedig azért, hogy “még halála előtt” ezzel a cselekedetével megpecsételje eddigi tanítását. Márton és Katalin házasságát 1925. június 13-án Bugenhagen János, a wittenbergi városi templom lelkésze áldotta meg. E házasságkötés kezdeti alapja nem a szerelem volt, hanem inkább az a meggyőződés, hogy a házasság Isten által rendelt és megszentelt intézmény. De azután egymás iránti szerelmük és megbecsülésük annyira megnőtt, hogy Luther már-már azt gondolta: Katalinért elhanyagolja Krisztust. Mindenesetre a reformátor megtanulta, hogy a felesége véleményét is kikérje fontos ügyekben, a “doktor - né asszonyban” pedig olyan segítőtársat kapott, aki szorgalmával és beosztásával sok gondot megoldott. Luther rendkívüli bőkezűségére és szokatlan munkabeosztására ráfért egy kis házastársi “regula”. Házasságukból hat gyermek született. Vendégszerető házukban idegenek és barátok egyaránt jól érezték magukat. Ezenkívül sok diáknak is adtak szállást s így Luther egy kb. huszonöttagú háztartásnak volt a feje. Nem sikerült az elszálló lélek lefényképezése Egy különc arizonai bányász furcsa végrendelete alapján kijelölt örökös bejelentette, hogy nem sikerült elérni a végrendeletben kitűzött célt: az emberi lélek létezésének tudományos bizonyítását. A New York városában székelő American Society for Psychical Research (Pszichikai* Kutató Társulat), miután eddig 275.000 dollárt elköltött James Kidd hagyatékából, terjedelmes dokumentációban számolt be Robert L. Myers phoenixi hagyatéki bírónak többek között arról, hogy a meghalás folyamata valószínűleg az élet legizgalmasabb *) Pszichikai: minden szellemi, lelki megnyilvánulás, ellentétben a fizikai, testi vonatkozásokkal; ezt a kifejezést használják a spiritiszta médiumokkal kapcsolatban is. A keresztyén családi otthon és az evangélikus parókia mintájául szolgálhat Luther otthona. Családi áhítatokat tartott, kátét tanított a gyermekeknek, “asztali beszélgetéseit” a Wittenbergben járó magyar diákok is épüléssel hallgatták. A Luther ház mintegy nevelési, kulturális és vallási központtá vált nemcsak a szorosan vett család, hanem mások számára is. Ebben a házban a keresztyén hit megtapasztalható bizonyosság volt. Luther nemcsak maga becsülte nagyra a családi életet, hanem irataiban a keresztyén szülőket is nagyobb felelősségérzetre buzdította. Nemcsak tanította gyermekeit, hanem maga is tanult tőlük. Amikor négyéves kisleányát egyszer megdicsérte egyszerű gyermeki hitéért, az csodálkozva kérdezte: Miért, apám? Te talán nem hiszed? Luther ezután gyakran emlegette, hogy a teológia doktora is milyen sokat tanulhat egy kicsiny gyermektől. — így vált az evangélikus papi otthon a keresztyén hit melegágyává sokkal inkább, mint a kolostori cella. A fenti cikket Gregory Jackson amerikai evangélikus lelkész írta az ERŐS VÁR és a Lutheran Messenger számára, angolból fordította a szerző magyar származású apósa: Henry Ellenberger. élménye: egy majdnem hihetetlen dimenzió, kimondhatatlan felszabadultság érzése, teljes harmónia és tökéletes kiegészültség tapasztalata. Az egész ügynek a háttere az, hogy az említett bányász, James Kidd, aki a világtól elvonultan egy magányos kunyhóban élt, 1949-ben nyomtalanul eltűnt, maga után hagyva nagymennyiségű részvényt, kötvényeket és készpénzt, melynek összértéke 329.000 dollár volt. A bányász holtteste nem került elő és így 1956-ban törvényesen holttá nyilvánították. Hagyatéka azonban bírósági letétben maradt, amíg 1963-ban véletlenül elő nem került Kidd sajátkezű végrendelete, mely szerint “100 dollárt kell adni valamely lelkésznek, hogy a sírom fölött elmondja a búcsúszót, majd pedig a temetési költségek kifizetése után a vagyonomat képező részvényeket, stb. pénzzé kell tenni. Az így nyert összeg arra használandó fel, hogy alapos vizsgálat után tudományos bizonyítékot találjanak arra, hogy az emberi testben
