Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-04-01 / 4. szám
ERŐS VAR 7. oldal adott: hitet és felelősségérzetet s a hívek tudták, hogy hol kell munkát vállalniok tálentumaik arányában. Csak kevesen voltak, akik eszköznek használták a gyülekezetét. A legtöbben természetes kötelességérzéssel lettek gyakorló keresztyének s kevesen hagyták el oltárunkat, hogy lelki bénaságban és lelki szegénységben lapulva éljenek távol az Isten és haza ügyeinek szolgálatától. Nektek pedig, akik ma hordozzátok a kis gyülekezet gondjait, azt Ez a kérdés nemcsak a 8. zsoltár írójának a lelkében támadt fel, az önmegismerés szükségességét nemcsak a régi görög bölcselők és az újkor gondolkodói sürgették, ez volt a főtémája az európai 16. Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciának is 1975. nagyhetében. Virág vasárnapján, a Heidelberg melletti Wilhelmsfeldben levő egyházkerületi konferenciai központban, Nánásy János ref. lelkész, az észalcbádeni és hesseni magyar protestánsok lelkigondozójának istentiszteleti szolgálatával kezdődött meg az idei ifjúsági konferencia. Több mint száz résztvevő' sereglett egybe Európa 9 országából. Egy fiatal leány egyenesen Venezuelából repült a konferenciára.. A napok az otthon kápolnájában tartott áhítattal kezdődtek, amelyeket naponként más és más tartott. A hét első három napján evangélizációs jellegű igehirdetés zárta a napot, amelynek szolgálatát Kiss Szabolcs ref. lelkész végezte. Bár bűnökről és a bűn zsoldjáról, a halálról beszélt, mondanivalója mindig vigasztalás, jó hír, Evangélium volt. Nagycsütörtökön este az ifjúság által előkészített, némajátékbemutatóval egybekötött (pantomim) modem istentisztelet és egyházi énekeink éneklése, nagyszombaton húsvét üzenetére mutató istentisztelet és “morzsaszedés” (a konferencián kapott lelki ajándékok bizonyságtételszerü elmondása) fejezte be a napot. Az előbbit Kellner Ilona evang. lelkész készítette elő, az utóbbit Pósfay György evang. lelkész tartotta. Az első nap előadásainak átfogó címe: “Ismerd meg tenmagadat!” volt. Gémes István evang. lelkész és Dr. Vánky Farkas orvos világították meg az önismeret szükségességét bibliai, orvosi és lélektani szempontból. Csoportmegbeszélések és azok eredményének a közös feldolgozása üzenem: Álljatok meg a hitben, legyetek erősek! Tudom, milyen könynyü lenne eloldalogni, felhasználva minden kifogást és szolgálni csupán saját anyagi érdekeiteket. De van a pénznél, a vagyonnál nagyobb jutalom is azok számára, akik az élet igazi értékeit felismerik. Ezek az értékek azokban a szolgálatokban vannak elrejtve, amelyekből Isten országa épül rajtatok keresztül. Isten igéje bebizonyosodott a múltban, amikor "magot adott a töltötte ki a napot. A következő napon az “Isten embere, Pál”, állt a délelőtti munka előterében. Glatz József evang. és Cseri Gyula ref. lelkész szóltak az apostol jelentőségéről és tanításáról. Délután pedig “Tegyetek tanítványokká minden népeket” címmel Pósfay György és Terray László evangélikus lelkészek feleltek arra a kérdésre, hogy “van-e még értelme a missziónak?”. A harmadik napon “... és azután?” volt a téma. Szigethy Sándor evang. lelkész, vallástanár és Cseri Gyula ref. lelkész a halál és örök élet kérdéseiről beszéltek. Szépen kiegészítette ezt este Szabadi Sándor ref. lelkész, vallástanár előadása, aki “Az ember és Isten” címmel Babits Imre istenélményéről beszélt és szép versekkel illusztrálta szavait. Sor került egy másik nagy emberi problémával összefüggő kérdésnek a megbeszélésére is. “El kéne indulni” címmel a szerelem, párválasztás, házasság témájáról hangzottak el előadások két pedagógus (Szabó Ferenc és neje), egy lelkészfeleség (Pósfay Györgyné) és egy gimnáziumi tanuló (Ifj. Szabadi Sándor) előkészítésében; ezeket hosszú megbeszélések követték. Ezekhez és a halál témájához kapcsolódott a konferencia másik irodalmi estje, amelyet Szabó László Lajos és munkatársai állítottak össze. Címe “Szerelem és halál Radnóti költészetében” volt. Az utolsó napon “A veszélyeztetett ember” állott az érdeklődés középpontjában. Dr. Lörincz Gábor orvos és Szente Imre tanár szóltak azokról a veszedelmekről, amelyek embervoltunkat fenyegetik. Egyik alkalommal “Papok a kutyaszorítóban” címmel kérdés- és feleletdialógus volt a konferencián jelenlevő több, mint egy tucatnyi lelkész és a többi résztvevő között. Nagypénteken Szilas Attila evang. lelkész prédikált, Koltai Rezső evang. és Tüski István ref. lelkészek úrvacsorát magvetőknek és megsokasította a vetéseket...”. Ugyanúgy megáldja mostani munkátokat is: lelkipásztorét, vezetőkét és a hívekét, amikor talán újra vizeket és patakokat keresünk, mi öregedő és az örök Hazához vezető úton járó magyar vándorok, akik körül egyre kietlenebbé válik a puszta. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében, testvéretek az Urban: Brachna Gábor osztottak, szombaton pedig diákparlament keretében beszélték meg a résztvevők a konferencia tanulságait és tettek javaslatokat a jövőre vonatkozóan. Nagycsütörtökön reggel szép tanulmányi kiránduláson vehettek részt a konfereneiázók. Worms városában megtekinthették az ősi székesegyházat, a reformáció emlékét hirdető Luther szobrot, a középkorban jelentős wormsi zsidóság kultikus helyeit (amelyeknek a jelentőségét jól ismertette Cseri Gyula vetítettképes előadása a konferencia alkalmával, amely az Ószövetség népének ünnepeiről szólt), majd egy ottani német evang. gyülekezet vendéglátása után Oppenheim városába mentek, ahol a 400 éve született magyar zsoltárfordító, Szenei Molnár Albert három évig élt. Megtekintették a hires Katalin-templomot, ahol Szenei Molnár házasságot kötött és néhány általa fordított zsoltárt elénekeltek a reformátorokat és árpádházi Szent Erzsébet szolgálatát bemutató szép színes ablakok alatt. A város többi nevezetességeinek a tanulmányozása után a Rajna folyó mellett Mainzig haladva, majd a másik oldalon az Odenwald nevű hegységbe érkezve, tértek vissza a konferencia színhelyére. Egy másik kirándulás a résztvevők egy részét Heidelbergbe vezette. Amikor húsvét reggelén az egybegyűltek megköszönték az otthon német vezetőinek és a szervezés munkájának az oroszlánrészét végző Kelemen Erzsébet magyar evang. diakonisszatestvémek a a nyújtott szolgálatokat és a Wilhelmsfeld-i együttléten utoljára hangzott fel az Istent dicsérő ének a résztvevők ajkáról, utoljára szólalt meg köztük Isten útmutató Igéje és utoljára kulcsolódtak imárata a kezek, minden bizonnyal sok szívben zengeni kezdtek a hála harangjai is, megköszönve Istennek, hogy az Ő irántunk való jóságát a 16. magyar Ifjúsági Konferencia ajándékai által is megmutatta. —y —y KICSODA AZ EMBER?
