Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-03-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR ELFELEJTETT EMBEREK “Emlékezzetek meg az én fogságomról!” (Kol 4:18) Az ausztráliai evangélikus egyház ifjúsági folyóirata, ENCOUNTER FOR LUTHERAN YOUTH, írja 1974 decemberi számában: A mi drága Urunk az Úrvacsora szereztetésekor mondotta: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Azonban nem úgy akarja Ő, hogy Róla emlékezzünk, népéről pedig megfeledkezzünk. Nem tisztelhetjük a Fejet, ha elhanyagoljuk és lenézzük tagjait, különösen azokat, akik szenvednek. “Fogoly voltam és eljöttetek hozzám" — mondja nekünk Krisztus az ítéletkor — “mert amit cselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek.” (Mt 25:36—40) A kommunista rabszolga-birodalomban szenvedő milliók, különösen az ottani keresztyének ma a világ legelfelejtettebb emberei. A társadalom lelkiismeretének őrizői érzékenyen reagálnak a hátrányban levő különféle kisebbségi csoportok minden felszisszenésére, sőt még a vadállatok és a növényvilág védelme is figyelemben részesül, de a sajtó és egyéb hírszolgálati eszközök egyenesen illetlennek tartják ma a vörös pokolban megölt és megkínzott millióknak még a megemlítését is! Nálunk súlyosabb büntetés jár a kutyákkal és macskákkal elkövetett sokkal enyhébb kegyetlenségekért, mint azokért, amelyeket keresztyén testvéreink naponta és rendszeresen elszenvednek a Szovjetunióban, Kínában és a többi rabszolga-országban! Tótágast álló, félig szentimentális, félig kegyetlen nyugati "közvéleményünket” talán Szolzsenyicin jellemezte a legtalálóbban 1973-ban Moszkvából való távozása előtt adott interjújában: "Amikor egy kosárlabda-csapat faji összetétele jelentősebb világeseménynek bizonyul, mint az idegszanatóriumnak álcázott börtöneinkben a foglyoknak naponta adott injekciók, melyek agyukat elsorvasztják, akkor érezhetünk-e mást, mint a legmélyebb undort egy önző, rövidlátó és gyáva civilizációval szemben?” 1966-ban, amikor Georgi Vins ukrán baptista vezetőt és másokat keresztyén hitük és magatartásuk miatt elítéltek: rokonaik a világközvélemény segítségét kérve eljuttatták a bünper részleteit az ENSz akkori főtitkárához, U Thanthoz, az ENSz Emberi Jogok Bizottságához, a Nemzetközi Jogászszövetséghez, a Baptista Világszövetséghez és az Egyházak Világtanácsához. E felelős tényezők közül egy sem méltatta válaszra a segélykiáltást! (Nem talált visszhangra annakidején az egymilliónyi evangélikus volga-német sorsa sem, akiket Szibériába telepítettek át, majd javarészüket szisztematikusan kiirtották. A mintegy 100.000 főre tehető maradék felkeresését az Evangélikus Világszövetség küldöttei többször megkísérelték, de nem kaptak rá engedélyt.) Nikoláj Kamara 47 éves korában lett keresztyénné. A szovjet hatóságok letartóztatták "illegális vallásgyakorlás” címén. Két héttel később a feleségének átadták a megkínzott és kitépett nyelvű férj holttestét. Nekünk, akiknek van nyelvünk és szabadon használhatjuk, beszélnünk és kiáltanunk kell azok helyett, akik ezt nem tehetik meg! • A legutóbbi hetekben már nagyobb visszhangot kezd kelteni a nyugati közvéleményben a vasfüggöny mögötti keresztyének ügye. Megszólalt a nagytekintélyű amerikai folyóirat, a TIME is. 1975. január 27-i számá-Georgi Vins ban ismertette Georgi Vins újabb letartóztatásának történetét: A múlt év elején egy hívő baptista család kijevi lakásán megjelent egy "szerelő”, állítólag a villanyóra javítására. Valójában egy lehallgató készüléket helyezett el, hogy a titkosrendőrség figyelhesse a lakást. Március 30-án a rendőrség "tettenérte” az ott látogató lelkészüket és letartóztatta őt "törvényellenes egyházi tevékenység” miatt. A lelkész: Georgi Vins, a 100.000 lelket számláló orosz disszidens baptista egyház egyik vezetője. Ez a csoport 15 éve elszakadt a szovjet hatóságok támogatását élvező Evangéliumi Keresztyén — Baptista Uniótól, mivel a hivatalos egyház szigorú utasításban intette a helyi lelkészeket, hogy ne kerüljenek összeütközésbe az ifjúság vallásoktatását és megkeresztelését tiltó szovjet törvényekkel. Továbbá utasították a helyi egyházi vezetőket, hogy minden eszközzel nyomják el a lelkészek “túlzott” missziói tevékenységét. (Mindez arra a püspöki körlevélre emlékeztet, mely az ötvenes évek elején figyelmeztette hazai lelkészeinket, hogy tartózkodjanak a túlzott egyházi tevékenységtől, például bibliaórák gyakori tartásától, stb.) Mivel a hivatalos egyház így mindinkább az ateista rezsim eszközévé vált, Vins és más baptista vezetők földalatti egyházat szerveztek. Noha a szovjet zsidók és entellektüelek üldözésének nagyobb hírverése volt nyugaton, a baptisták és egyéb keresztyének még többet szenvedtek, mint az előbbi csoportok. Az elmúlt két évtizedben a politikai foglyok egyharmada baptistákból állt, akik lelkiismeretükre hivatkozva szembekerültek az államhatalommal. A disszidens baptisták egyben a polgári szabadságjogok helyreállításáért is küzdöttek és az októberi forradalom napjai óta nem látott hatalmas tömegtüntetést rendeztek Moszkvában. Mindezekért Georgi Vins-t annakidején háromévi kényszermunkára ítélték. Apja, aki szintén lelkész volt, egy szibériai táborban halt meg. Mostani letartóztatásával kapcsolatban a Baptista Világszövetség Moszkvában tartózkodó vezetői decemberben arra kérték a szovjet hatóságokat, hogy a foglyot meglátó-
