Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 7. oldal f hite, egyházszeretete és kiállása magyar gyülekezeteinkért. Ha le tudnánk szokni arról a vénasszonyos nyafka szokásról, hogy egy-egv istentiszteleten, gyűlésen vagy összejövetelen azzal kezdjük, hogy “csak ennyien vagyunk” — ahelyett, hogy mint drága kincset szinte örömsikoltva fedezzük fel egymást és örvendezzünk azon, hogy van kivel kezet fogni, hogy van más is, aki eljön, áldoz, szolgál és szereti egyházának a népét. Azokat tartom az egyház és magyarságunk legértékesebb tagjainak, akik ismerve gondjainkat, ritkuló sorainkat, öregedő nemzedékünket és a körülöttünk zajló zavaros, korhadt, erkölcseiben züllő világot s mégis ennek ellenére azt merik mondani Józsuával: “én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk” (Józsué 25:14/b). Hála Istennek, minden gyülekezetben, az enyémben is vannak, akik odaállanak az omladozó Sionhoz és merik vállalni a hűséget és szolgálatot, mondván: menjenek mások a peremvárosokba (suburb), csatlakozzanak az előkelőbb gyülekezethez, felejtsék el szegény magyar falunk templomait, édesanyánk énekeskönyvét, magyar imádságainkat és a hazai élet minden emlékét és a magyar egyházi sajtót; Én azonban a sokat szenvedett bevándorló, akit megsegített az Isten, megmaradok a magam öröksége mellett, mert ez a becsület, mert ez az én feladatom, mert az én anyanyelvemen hirdetett evangélium szól legtisztábban nékem Isten kegyelméről és kötelességeimről. —- Nos, ez után a magyarázat után csak annyit, hogy ma még elegen vagyunk a Clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyháznál ahhoz, hogy fenntartsuk gyülekezetünket. Az viszont már más kérdés, hogy menynyi luxust engedhetünk meg magunknak? Hogy büszkeségünk: a Kossuth terem és a vasárnapi iskola termei nem jelentenek-e szükségtelen terhet az évi közel kétezer dolláros biztosítási költségekkel és a havi háromszáz dollár feletti gáz-számlával és ehhez hasonlókkal?! Ezen a téren nagyon is tehetetleneknek kell tekinteni magunkat, mert saját szükségletünk nem igényli, mások számára pedig nem tarthatunk fenn épületeket, ha a teherviselés csak nekünk jelent gondot. Legutóbbi ajánlatom az volt a presbiteri gyűlésen, hogy talán meg kellene nyitni szobáinkat azok számára, akik vagy Cleveland megismerése vagy esetleg klinikai látogatásuk alkalmával szívesen jönnének egy ilyen családi jellegű helyre pár napos megszállásra. A kérdés kissé komplikált, de megoldása nem lehetetlen, talán az Európában jól ismert diákszállók mintájára. 1973-ban két nagyobb esemény emelkedett ki a gyülekezeti életből. Az egyik az, hogy a közgyűlés egyelőre leszavazta az öregek otthonának tervét, amelyre pedig kitünően felhasználhattuk volna épületeink egy részét. Ez számomra egy kissé lesújtó élmény volt. A másik esemény pedig a Magyar Kultúr Napok voltak. Ez amolyan bazárfélével összekötött kultúr programos nemzetközi vásár féle. Híveink sütnek-főznek, kézimunkákat és különböző tárgyakat adnak össze háztartásukból, amit értékesíthetünk az egyházi pénztár javára. A másik része viszont kulturális szolgálat egyháztagjaink és barátaink részére. Az idén Petőfi és Madách kaptak egy-egy napot magyar és angol előadásokkal és kiállítással. A reményünk az volt, hogy amerikai ifjúságunkból tudunk talán érdeklődőket találni, akik segítőtársainkká válhatnak a magyar kérdések propagálásában. Volt is látható eredménye, de mégsem az, amit a nagy munkával arányba lehetne hozni. Itt is csak azt mondhatom, hogy munkásaink nemes magyar áldozatot hoztak az ügyért. Ok, a kevesek, akik Józsué oldalára mertek állni. Erre az eseményre a mi magyar Kohutek-csillagunk Csikágóból jött özv. Fischer Jánosné személyében egy magyar zászlóval. Sok évtizeddel ezelőtt avattunk magyar zászlókat itt Clevelandban. A zászlórudakba szent magyar ígéretekkel vertük be a zászlőszegeket. Azután, mint oly sok emberi ígéretből, elszállott a lélek és lelohadt a nemzeti élet lobogó szerelme. Ezt szította újra életre Fischer Jánosné, aki saját kezével készített egy szép selyem zászlót gyülekezetünk részére, amit a Magyar Kultúr Napok idején az istentiszteleten szenteltünk fel. Hatását alig lehet leírni, hiszen nekünk sem a beszédünk volt világos, hanem a szívünk érzése, mely szinte megrázó zokogásban forrasztotta testvéri magyar közösséggé a templomozókat. Jól esett újra hinni abban, hogy egyházaink népe még mindig a “veteményes kertje” nemcsak ifjúságunknak, de magyarságunknak is. A székelyek himnuszával kérdezzük “merre, merre visz a végzet”? Azt tudjuk, hogy nehéz áramlatokkal, ellentétes szelekkel küzd amerikai, benne clevelandi egyházunk hajója. Akik a hajóban ülnek, akik a kormány mellett állanak, akik vitorláit állítgatják és javítgatják, egyszerű, gyarló emberek vagyunk. Testünk fogyatékosságait napi vitaminokkal és pirulákkal próbáljuk ifjúságunk tetteire emlékeztetni. De mindenek felett hisszük, hogy Isten népét és egyházát O maga tartja kezében a maga fenntartó, megszentelő és vezető kegyelmével, azért hát nem félünk, hanem megyünk az után, Aki magáról ezt mondhatta: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Jövőnk egyetlen bizonyossága csak. Tőle jöhet! CLEVELAND — NYUGAT Lelkész: Juhász Imre Pastor Emeritus: Egyed Aladár Templom: W. 98 & Denison Ave. — Lelkészi hivatal: 3245 W. 98th St. (44102). Tel.: 961-6895. — Istentisztelet minden vasárnap de. 9:30-kor angolul, 10:45-kor magyarul. — Úrvacsoraosztás minden hónap első vasárnapján és az ünnepnapokon. Vasárnapi iskola 9:30-kor angol, 10:45-kor magyar nyelven. Az évi közgyűlésen elhangzott lelkészi jelentés szerint 1973-ban tartottunk 51 angol, 55 magyar, 1 kombinált, összesen 107 délelőtti istentiszteletet; 3 angol, 1 magyar, összesen 4 esti alkalommal együtt 111-et. Átlagos látogatottság: angol 18 (előző évben 19), magyar 47 (50). Megkereszteltünk 5 gyermeket (2); konfirmált 4 (—); esketés 6 (3); eltemettünk 2 egyháztagot (4); kiosztott úrvacsorák száma 560 (546). Missziói pénztárunk az egyházkerületnek átutalt 1,260.35, a Magyar Konferenciának 137.26, egyéb közegyházi célokra 150.19 dollárt. A pénzügyi bizottság jelentette, hogy az előző évi maradvány 4,402.16 volt, 1973. évi bevételünk 20,036.99-et tett ki, míg a kiadás
