Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-10-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR Kicsoda a Krisztus, és mit jelent nékem Krisztus eljövetele? — ezek a kérdések már nem foglaltak el központi helyet az életükben, hanem figyelmen kívül hagyott tényezőkké váltak. Ezért szól az apostol figyelmeztetése: Ne hanyagoljátok el a gyülekezetei, mint az szokásuk némelyeknek... hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? (Zsid. 10:25; 2:3) MAI KÓRTÜNETEK És ma mi a helyzet? Nézzünk csak magunkba. Mik a fontos dolgok számunkra? Mi érdekel bennünket? Milyen ügyekkel törődünk? Talán bennünket is egészen lekötnek “az élet gondjai és gyönyörei” Jézus szavai szerint? Mindennap 24 óra áll rendelkezésünkre. Mire használtad fel a legutóbbi 24 órát? Minek adtál elsőséget, milyen célok után futottál, míg az óramutató 24-szer körüljárt? Azután nézzünk most a gyülekezetünkre. Természetesen nem láthatunk bele embertársaink szívébe, nem tudhatjuk mi van legbensőjükben elrejtve. Azonban a gyülekezet életének egyes tünetei könnyen észlelhetők. Annyit legalább meg tudunk mondani, hogy viruló egészség, vagy egy se ilyen, se olyan állapot, vagy éppen elpusztítással fenyegető betegség jellemzi a gyülekezet életét. Hogyan lehet a lelkiéletet megmérni? Hogyan teszünk lázmérőt a szívbe, hogy a lelki hőmérsékletet megállapítsuk? Erre nézve nincs emberi mértékünk, de lemérhetjük a gyülekezet templombajárási, igehallgatási és úrvacsoravételi készségét. Tegyük csak fel a kérdést: Hol vagyunk mi minden vasárnap reggel, amikor Isten népe összegyűl az istentiszteletre és az úrvacsora vételére? Hasonlítsuk össze a gyülekezetünk teljes lélekszámát a vasárnaponkénti átlagos templomlátogatók számával. Vájjon egészséges-e a gyülekezetünk, vagy pedig pusztító járvánnyal állunk szemben? Vegyük tudomásul: ha a test egy része hiányzik, akkor a test beteg! Pál apostol azt mondja, hogy az egyház a Krisztus teste; Krisztus a fej és mindnyájan az ö testének tagjai vagyunk.. Helyén való lenne tehát valahogy így megszólítani a gyülekezetét: Hallgass ide, Krisztus teste, bajok vannak: egyes tagjaid bizony hiányoznak! Az a veszély fenyeget, hogy az egész test elvérzik. Kedves Testvérem, ki ezeket a sorokat olvasod, most úgy-e néhány percen át velem együtt elgondolkozol ezen a problémán? A lelkészedet azonban állandóan ez a probléma foglalkoztatja. Sokan azt gondolják, mit számít az, hogy ők ott vannak-e a templomban, vagy sem? Talán számon sem tartják őket, vagy nem törődnek velük. Hidd el: Isten számon tart téged is és aggodalommal figyeli az életedet, mert gondja van gyermekeire. A MÁSIK LEHETŐSÉG Van-e orvosság a gyülekezet betegségére? Mit tehetek én, egy kicsiny tag? — Nemrégen egy televíziós műsoron a szenátus három tagja nyilatkozott az amerikai külpolitikáról. Mindhárman azonosan látták a problémákat, célokat és az általános külpolitikai irányelveket. Azonban éles véleménykülönbség volt közöttük a követendő út kijelölése és az elkötelezés fokozata tárgyában. Ilyesfajta helyzetben vagyunk mi keresztyének, amikor az egyház bajairól beszélünk. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a probléma létezik, az emberek nem járnak templomba, pusztulunkveszünk, stb., stb. De amikor arról van szó, hogy ténylegesen tegyünk valamit, megáll a tudomány. Gyakorlati indítványom van az Olvasó, mint gyülekezeti tag számára: ki-ki azonnal határozza el és komolyan kötelezze el magát Isten előtt a cselekvés három útjára: IMÁDKOZZ! Először: imádkozzál valakiért a gyülekezetedben. Gondolj valakire. Lehet, hogy az illető éppen a saját házastársad, gyermeked, testvéred, szülőd. Vagy talán valaki, akit már hónapok, vagy évek óta nem láttál a templomban. Válassz ki magadnak egy valakit és imádkozzál érte! Imádkozzál, hogy Isten legyen vele és segítse őt magára találni, hogy az illető személy rádöbbenjen az egy szükséges, az egy igazán fontos dologra és közelebb kerüljön Istenhez. SZÓLJ! Másodszor azután: beszélj vele. Nem nyaggatásról és okvetetlenkedésről van szó, csak valahogy ügyesen és csendesen értesd meg azzal a testvéreddel, hogy őszintén törődsz vele. Sokan talán nem gondolják, hogy a lelkészük törődik velük, mert ilyen kifejezetten ezt még nem hallották tőle. Hát mondjuk csak ki most: Hiányoztál! Tudod-e, hogy a világ legnagyobb eseménye a gyülekezet istentiszteleti közösségében történik? Isten ott lenyúl az emberek életébe, bűnbocsánattal és reménységgel ajándékozza meg őket, értelmet ad az életüknek. Elfelejtetted már, hogy “az Ember Fia azért jött, hogy az elveszettet megkeresse és megmentse"? Találjunk mindnyájan alkalmat arra, hogy beszéljünk valakivel és elmondjuk, hogy nekünk is fájt az ő távolmaradása. CSELEKEDJ! A harmadik teendő pedig az, hogy azután a jövő vasárnap ott vagy te is a templomban, mégpedig azzal együtt, akiért imádkoztál s akivel beszélgettél. Az emberek gyakran meghívják barátaikat ebédre, vagy szórakozni. Hívd meg ezt a testvéredet a templomba! Vidd őt el magaddal. Ha igazán aggaszt az egyházad sorsa, akkor ne csak beszélj róla, hanem a szép szavakat váltsd fel a cselekvés aprópénzére. Űgy-e, milyen jó lenne, ha egyszer már a templom túlzsúfoltsága jelentene problémát? Úgy-e, milyen jó lenne Isten egész családját ismét együtt látni?! MIÉRT? Lehet, hogy most azt kérded, miért? Miért izgassam én magam, miért hozzak áldozatot? Miért imádkozzam valakiért, miért kell vele törődnöm, miért vigyem őt a templomba? Miért? Azért mert “Isten úgy szerette a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy aki csak hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Tudsz-e ennél jobb okot? RJG/ze
