Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-04-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS VÁR jtíilaií figyel Írja: Asbóth Gyula A BŐSÉG MEGSZŰNÉSÉVEL kell a jövőben számolniok a ma még bővölködő, jólétnek örvendő társadalmaknak, — jósolja a híres angol történész, a 85 éves Arnold Toynbee. A létfontosságú természeti erőforrások az emberi kizsákmányolás, esztelen pazarlás következtében kiapadnak s ezért sok mindennek szűkében lesz az emberiség. A fogyasztást szabályozó szigorú takarékossági rendszabályokat kell majd bevezetni. Valósággá válik-e ez a jóslat, vagy sem? Nem tudjuk. Erről nem vitázunk. Mindenképpen érdekes azonban a tudósnak az anyagi javak megfogyatkozásához fűzött erkölcsi vonatkozású megállapítása. Szerinte a bőség eltűnése áldássá lesz, mert a takarékosabb életmód tisztább, egészségesebb élethez vezet. A társadalom, amelyik anyagiakban hanyatlik, lelkiekben emelkedik. A Biblia ezt az örök igazságot így tanítja: “Nem a bővölködésben van az ember élete.” (Luk. 12:19) A bővölködő életnek egyedül Isten az ajándékozója. Jézus mondja: “azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” Ebben a Krisztus adta életben találhatjuk meg életünk teljességét. Nekünk nemcsak testünk, de halhatatlan lelkünk is van. Ezt a lelket az anyagi javak semmiféle bősége “Jöjjetek hozzám . . Ha nem hiszed, hogy Jézus él — mert ez neked kegyes malaszt — a te dolgod ... ha meghal a gyermeked, hol lelsz vigaszt? Hogy sorsodat Ő intézi — nem te magad —, ám ne hidd el... De ha tüske szúr szívedbe, hová mégy sebeiddel? Jézus él! És amit ígér, meg is teszi, nem hiteget: “Jöjjetek hozzám mindnyájan s én megnyugosztlak titeket!” Bódás János sem elégítheti ki. Ez az élet nem testi dolog, hanem lelki valóság. Csak Krisztussal közösségben van bővölködő élet, rajta kívül nincs. Nem a pénz, nem a vagyon biztosíthatja az életet, hanem Krisztus, aki a Feltámadás és az Élet, aki életcél mára, holnapra és mindenkorra. Senki sem mondhat ellene egy olyan társadalmi, gazdasági fejlődésnek, amelynek az a célja, hogy a minél több ember minél nagyobb jólétének vágya teljesülhessen, de igenis valljuk, hogy az anyagi javak mértéktelen imádata, a telhetetlenség, nem lehet életcél. A Biblia arra tanít, a világtörténelem azt bizonyítja, hogy katasztrófa, pusztulás következik be ott, ahol az anyagi életszínvonal emelkedésével ellentétben az erkölcsi élet színvonala egyre süllyed. Ma pedig ez a folyamat megy végbe főképpen a bővölködő társadalmakban. A nagy jólét, a szédületes haladás, áz élet külsőségeinek csillogásai feledtetni akarják bdlső életünk hanyatlását, az erkölcsi zűrzavart, a lélek elszegényedését. Az életnek ezek a külsőséges csillogásai könynyen lehetnek a mai emberiség fáján olyan ragyogó őszi levelek, amelyek nem a tavaszról, a megújulásról beszélnek, hanem a tél, a halál közeledtét hirdetik. Azért alázzuk meg magunkat, valljuk meg bűneinket, hogy összetörjön minden önhittségünk, hogy amikor eljön Isten életünknek végetvető hívása, akkor ez a hívás ne valami másba, hanem egyedül Krisztusba fogódzva találjon bennünket. NEM TANÍTJÁK A TÍZPARANCSOLATOT s ezért nincs a mai fiataloknak erkölcsi mértéke. Nem tudják, hogy erkölcsileg mi a jó és mi a rossz. Ezt az igazságot közelíti meg, erre tapint rá (ha nem is közvetlenül, a Tízparancsolat tanítását követelő módon) dr. Szénási Géza, magyarországi főügyész a múlt esztendőről adott beszámolójában. "Be kellene vezetni a középiskolában a jogi alapismeretek oktatását — mondotta a főügyész —, mert egyre kevesebben tanulják a tízparancsolatot a katekizmusból, holott, mint kisegítő, ez is adott valamit. Benne volt, hogy ne ölj, ne paráználkodjál, felebarátod vagyonát el ne lopd! Most ezt nem tanítják, de helyette kellene tanítani egy sokkal magasabb jogi alapismereti kört.” A Tízparancsolat tanításának, ismertetésének hiánya szerte a világon megbosszulja magát. Felnő egy törvényt nem ismerő, nem tisztelő nemzedék. Csoda-e, ha itt Amerikában is a mai fiatalság a maga útkeresésében nem kap segítséget, amikor olyan társadalomban nő fel, amely társadalomban — az Alkotmányra hivatkozással — a "Tízparancsolat”-nak az állami iskolákban még a kifüggesztését is megtiltja a törvény. A fiatalság zülléséért igenis nagyrészben a “Tízparancsolat”-nak az iskolákból való kitiltása a felelős. Lélekben és testben egészséges nemzedék felnőhet-e ott, ahol ismerik a külső életet szabályozó törvényeket és alkalmazkodnak is hozzájuk, de ugyanakkor nem ismerik az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetésére tanító isteni törvények mértékét? Az a fékevesztett zabolátlanság, amelyben a mai fiatalság nagyrésze él, nem annak a következménye-e. hogy nem ismerik és nem tisztelik az isteni törvényeket? “Isten nem csúfoltatik meg" — tanítja a Biblia —, “mert, amit vet az ember, azt aratja is.” A MAGÁRAHAGYOTT ISTEN Az istenimádás és emberszolgálat (szociális cselekvés) egymáshoz való viszonyával kapcsolatban egyik jónevű amerikai lelkész a következőképpen nyilatkozott: "Hagyjuk magára az Istent, elég hatalmas Ő ah hoz, hogy gondoskodni tudjon magáról. A keresztyéneknek ma ne az Isten imádása legyen a fő dolguk, hanem az emberek szolgálata, megsegítése: a szociális cselekvés. “Ko-. runkban sok egyházi vezető — ha nem is ilyen radikálisan liberális formában, ilyen végletesen —, de
