Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VÁR fogja Őt. S míg mások riadtan néznek bizonytalan és ködbevesző holnapok felé, ő nyugodtan megy előre, minden újesztendő diadalmas himnuszával, Jézus örök és biztató szavával: "Én tiveletek vagyok a világ végezetéig!" Ez a szív erős szív lesz. Erős a kísértésekben és erős a próbákban. A bűneivel azért olyan gyönge az ember, mert egyedül harcol vele. Ki tudna haragudni, hazudni, lopni, ölni, gyűlölni és ütni, ha ezekben a pokoli pillanatokban maga előtt látná Jézus reánéző arcát. De a hivő szív látja. A könnyeink azért olyan keservesek, mert minden bánatot egyedül sír el az ember. A hivő ilyenkor is látja Öt. Hallja a szavát, a szívverését és látja maga mellett biztatóan a szeretet és a csodák Krisztusát. Az a szív, amit Jézustól az Űjesztendőre kapunk, reménykedő és boldog szív. ijesztendő első napján emberek milliói így köszöntik egymást: Boldog új esztendőt! De ez csak a szokás szavajárása. Legtöbbször nem is szívből jön, de ha onnan is való, nem tud szívet, valóságot, életet adni, mert csak szegény koldus, emberi szó. A mi szívünk azért boldog szív, mert hozzánk minden nap szól Jézus az ige köszöntő szavával. És mi tudjuk, hogy ezek a szavak valóságok, mert szív dobog mögöttük, mert mennyország vár reánk bennük. Boldog mennyasszonyok, amikor a szívüket és egész világukat odaadják a párjuknak, az oltár előtt sokszor felnéznek reá némán és boldog könnyesen. Mintha csak azt mondanák el ott az Istennek: — látod, ő az én párom, sorsom, jövendőm, mindenem. Az Újesztendő első reggelén, és minden napján hivő emberek így állanak meg csendes oltára előtt: — látod, Uram, nekünk Jézus a sorsunk, a boldog újesztendőnk, a boldog Holnapunk! F. L. Minden nap egy egész életet jelent. A mai nap csak egyszer jött el — többé soha! * Az a bölcsesség, ha az ember azt teszi, amit kell, akkor teszi, amikor kell, mindent megtesz, amit kell és úgy teszi, ahogyan kell. JÉZUS NEVÉBEN — Lukács 2:21 — Jézus neve áll az újév bejárata felett, hogy az Ő nyomába szegődjünk, Vele induljunk el, és Tőle tanuljunk új esztendőt élni. A Biblia világában — és általában az ókorban — a név sokkal többet jelentett, mint ma. Jelentősége ma formális. Üres címke csupán, és csak azt a célt szolgálja, hogy meg tudjuk szólítani embertársunkat. De nem fejezi ki életünk tartalmát és irányát. Az ókorban a nevek magvas és tartalmas nevek voltak, és kifejezték viselőjük jellemét, egyéniségét, küldetését és hivatását. Ha Isten egy ember életében újat akart kezdeni, új nevet adott neki. A régi név a régi embert jelölte, az új név az új jellemű és új küldetésű embert mutatta meg. Lássunk egy ó- és újtestamentumi példát. Jákob nevének jelentése: csalfa, hamis, álnok. Amíg Isten kegyelme nem áradt ki rá, addig álnok volt, és becsapott mindenkit. Amikor Isten kezébe vette őt, új nevet adott neki: Izráel, ami annyit jelent: Isten harcosa. Az új név valóban új tartalmat és életirányt jelöl. Az újszövetség legismertebb példája Péter esete. Míg Krisztus el nem hívta, Simon, a Jóna fia névre hallgatott. Elhívása után Jézus ezt mondotta: te Péter leszel. Kőszikla. Az állhatatlan, ingadozó, bizonytalankodó ember új nevet kapott, az új név megjelölte új egyéniségét és hivatását. Péter Isten kegyelméből szilárd hitű ember lett. Amit a névről eddig mondottunk, Jézus nevére is vonatkozik. Jézus nevét nem szülei találták ki, hanem Mt. 1:21 szerint a család egy évvel Jézus születése előtt kijelentést kapott: "Nevezd a nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Jézus neve nagyon sokat jelent. Szóról szóra megtartót, bűneinkből szabadítót, de a valóságban ezeknél az egyszerű szavaknál sokkal többet. Ez a név jelenti Isten új odafordulását az emberekhez, amellyel megbocsátja és eltörli a bűnt, megtisztítja az emberi szívet, és új életre indít. Jézus neve azt jelenti, hogy Istennek köze van hozzánk, dolga van velünk, és ez a dolga nem pusztítás, nem ítélet, hanem áldás. Jézus neve azt jelenti, hogy Isten szeret bennünket, gondot visel ránk, megőriz, és üdvösséget ád. Jézus neve jelenti, hogy Isten közel van, nem távoli és idegen. Velünk van hétköznapokon és vasárnapokon. Lát, hall, figyel minket, részt vesz életünkben. Láthatatlan és mindenek fölött való, de közeli és ismerős. Velünk van személyesen, velünk van Igéje és Szentlelke által. Velünk van az úrvacsora közösségében. Űjesztendő első napjaiban aggodalmaskodva meditál az ember. Vajon életutunk az öröm vagy a bánat útján vezet-e 1974-ben? Vajon bölcső vagy koporsó mellett állunk-e az új évben? Vajon kísértéseink, nehézségeink lesznek-e nagyobbak, vagy megelégedettségünk? Isten igéje nem táplál hamis optimizmust. Nem állítja, hogy problémamentes lesz az újesztendő. De azt igenis állítja, hogy Isten kegyelmesen fordul hozzánk, Jézus által megtartónk és szabadítónk, erőtlenségünkben segítség és erőforrás lesz. Szegődjünk hát Jézus nyomába, és Vele induljunk el az új évben. Isten kegyelme kötelez. Isten tettei bennünket is tettekre hívnak az új esztendőre. Isten kegyelme sohasem ülteti párnára az embert, hogy élvezze az Ő ajándékait, hanem arra indítja, hogy cselekedjék. Isten elvárja tőlünk, hogy amikor ő a békesség, a szeretet és a jóakarat szándékával közeledik hozzánk, mi is a szeretet, a békesség és a jóakarat jegyében éljünk. Ne csak a karácsonyfa alatt, ne csak újév ünnepén és ne csak családunk és gyülekezetünk tagjaihoz legyünk jóindulatúak, hanem mindenkihez, mindenkor. Isten neve ábrázolódjék ki rajtunk! Tehát ott legyünk mindenütt, ahol a békességet, a szeretetet és igazságot szolgálják. Az új esztendő mindig alkalom az újrakezdéshez. Jézus az új évet valóban újjá tudja tenni. Nagy a veszélye annak, hogy az újesztendő neve alatt továbbéljük régi életünket. Jézus segíteni akar, hogy ne így legyen. Az új esztendő felett ragyogó neve ígéret arra, hogy újjá lesz minden életünkben, és nem maradunk tovább régi rossz szokásaink és bűneink fojtogató kötelékében. Jézus mindenesetre olyan embereket keres, akik ezt az ő ígéretét komolyan veszik, ráállnák erre, és új életet kezdenek. M. L.
