Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Inkarnáció — János 1:14, 16 — Testté lett... Karácsonykor az lett nyilvánvalóvá, hogy Isten jól ismeri az embert. Tudja az emberi szív titkát: nem elégíti meg az embert sohasem igazán valami, mindig csak valaki. Tudjuk mi ezt valamennyien. Tudja ezt a kisgyermek. Ha az édesanyja után sír, nem lehet megvigasztalni azzal, hogy az édesanyjáról beszélünk neki, sem az anyaság szép eszméjével, vagy híres neves édesanyák történetének elmondásával. Neki az édesanyja kell! Valaki. S ha édesanyja kézbeveszi — elhallgat. Tudják ezt a szülők is, akiket Isten gyermekkel ajándékozott meg. Már azelőtt is bizonyára kaptak ajándékokat, de mik voltak ezek ahhoz képest, aki fölé most odahajolhatnak, s aki visszamosolyog, aki még hasonlít is rájuk: a gyermekük. Valaki. Tudják ezt a szerelmesek is. Lehet, hogy sokféle értékük van, de szívüket nem elégíti meg most semmi, csak a másik, a partner, a jövendőbelijük, akit szeretnek. Valaki. Tudja ezt a messzi idegenbe szakadt ember is, aki szerettei fényképét nézegeti. Nézi sokáig, de hiába, nem akarnak megelevenedni, nem szólalnak meg, pedig minden vágya az, hogy bárcsak kilépnének a képből, hogy magához ölelhetné, hogy megszólíthatná őket. Mert nem elég a kép. Az a valaki kellene, akit ábrázol. Valaki. Tudja ezt az Úristen is. Éppen ezért történt karácsony. Isten kilépett a képből. Beszélő emberré lett. Az Ige testté lett. Karácsonykor nem nagy gondolatokat, nem új eszméket hirdet az Isten, karácsonykor testté lett az Isten. Ismeri a mi titkunkat. Ezért nem valamit adott, hanem Valakit, akivel megelégedhet az emberi szív. Torkunkban dobog a szívünk, hitre gyullad a lelkünk, ha egyszer ezt meghalljuk és megértjük. Ez az inkamáciő csodája. Lakozottmi közöttünk... Isten nem várta meg, míg az emberek szentek lesznek, míg mindenki megjavul, míg minden szenny eltűnik a földről, míg csupa jó emberből áll az emberiség — erre hiába is várt volna —, hanem közénk jött, emberek közé, bűnös, elesett és mindig újra esendő, hazugságban, képmutatásban, önzésben élő emberek közé. Nem irtózott az embervilágtól. Elvállalta az embereket úgy, ahogyan voltak. Emberek között lakozott, hogy végigélje, megismerje belülről az emberi életet. Testvérünkké lett, hogy senki ne mondhassa “nincsen testvérem, nem ért meg senki”. Lakozott mi köztünk, hogy megszentelje az emberi életet, hogy megmutassa hogyan kell bűn nélkül élni, szentül ugyanazt az emberi életet, amit mi élünk. S azóta nincsen semmi az emberi életben, ami ne lehetne szent, vagyis ami ne lehetne az Istené. Közöttünk lakozott, hogy segítsen rajtunk. Jézus Krisztus egész élete és halála az irgalmasság cselekedete volt. Kegyelmét kegyelemre vettük... Nagyszerű élmény egyszer igazán megérteni karácsony örömhírét, de nem elég. Ez még csak félkeresztyénség. Tovább kell mondani ezt az örömhírt, s élni kell a karácsonyi örömöt. Karácsony ma sem maradhat csak szép gondolat, testet kell öltenie bennünk. Istennek mindig a testetöltés a célja. Ma is. Istennek a karácsonyi örömhírrel a karácsonyi ember a célja. Azt akarja, hogy lakozzunk mi is az emberek között, ne szégyeljük bajainkat, elesettségünket, ne irtózzunk semmitől, ami az emberi élethez tartozik, szeressük a másikat, ahogyan Isten szeret minket és legyünk irgalmasok, hiszen irgalmasságot nyertünk irgalmasságra. Nekünk mindig van mondanivalónk — mert van karácsony. Nekünk mindig van erőnk a segítésre — mert van karácsony. Nekünk senki sem reménytelen eset — mert van karácsony. Isten azt akarja, hogy az inkarnáció csodáját ne csak hallgassuk, de éljünk is belőle. TELJES ÚJSZÖVETSÉG EGY DOLLÁRÉRT! Az 1 dollár e címre küldendő: ERŐS VÁR P. 0. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102
