Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-06-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR akkor a teljes gyülekezetét jelentette, mindazokat, akik csakugyan Krisztuséi voltak, tehát a teljes létszám volt jelen. Szükségünk van erre a teljes létszámra, s még az is, aki nem testtel és lélekkel az Úré, szolgálhat puszta fizikai jelenlétével. Van azonban a gyülekezeti tagok számára nyújtandó bátorításon túl egy másik szerepe is azoknak, akik csak néhanapján jönnek el istentiszteletre. Ne feledkezzünk meg az igehirdető személyéről sem. Csaknem mindenütt, ahol lektori szolgálatok vannak — még ausztrál gyülekezetekben is —, észrevehetően kisebb a látogatottság, ha a lelkész nincsen személyesen jelen. Még akkor is, ha az Ige maga ugyanabból a forrásból származik, és a felolvasott prédikációt a lelkész szolgáltatta. Akaratlanul is, ez nem hat bátorítólag sem a lektor, sem a lelkész számára. Úgy tűnik fel, mintha nem az Ige, hanem a hirdető személye lenne fontos. Sok keserűség származik ebből. Nemcsak a lektorokban, akik emberileg szólva magukat másodrendűeknek minősítik, hanem a lelkészben is, akinek szívében ezáltal az a félelem ébred fel, hogy mi lesz akkor, ha egyszer kidűl a munkából, hogyan megy majd minden tovább? Szükséges tehát a gyülekezet szolgálatának fenntartására az is, hogy meglegyen egy állandó jellegű közösség, amelyik nem kényszerből jár el Isten házába, hanem egyrészt lelki szükségből, másrészt (legalább) azért, mert ezzel szolgálatot teljesít. S amint a jó munkás nem szeret nyomós ok nélkül szabadnapot kivenni, úgy a keresztyén sem lenne szabad elmaradjon az Ige hirdetésének alkalmairól. Jó lenne tehát, ha néhanapján azt kérdezné meg magától minden keresztyén: mit is tehetnék Isten szolgálatában? Hiszen sokszor úgy érzi az ember, hogy megsegítést nyert el, s ezért hálát kellene adnia. Könnyű lenne a zsebbe nyúlni és elküldeni, vagy átadni egy pár dollárt —, de ez nem elég, és nem megfelelő. Inkább azzal mutassa meg az ilyen szívének háláját, hogy csatlakozik a kevesekhez az Ige hallgatásában és növeli azok számát, akik megteremtik a lelki keretet, a feszültséget, a másik pólust úgy a többiek, mint az igehirdető személye számára. Pár évvel ezelőtt egyik vezércikkünkben arról írtam, hogy sokan élnek "a kegyelem perifériáján”, s volt olyan hívem, aki megsértődött emiatt, mert — mint mondta — “vannak néha nyomós okok arra, hogy valaki nem megy el Isten Házába ...” Igaz, néha fizikailag lehetetlen, betegség, közlekedési problémák, családi események akadályozzák az embert abban, hogy megszentelje az "ünnepnapot”, a vasárnapot. De lehetetlen azt állítani, hogy az év minden igehirdetési alkalma ebbe a kategóriába esnék, s azoknak, akik magukat távol tartják, valójában nyomós okuk van arra, hogy mindezen alkalmakkor távolmaradjanak. Az igazság az, hogy az ilyenek elkülönítik magukat a közösségtől, s elhanyagolják kötelességüket, amelyiket a harmadik parancsolat írt már elő annakidején Isten gyermekei számára: “Megemlékezzél az ünnepnapról, hogy azt megszenteljed ...” S ennek a parancsolatnak megszegése alapjábanvéve ugyanolyan bűnt EGYHÁZTÖRTENETI NAPTÁR JÚNIUS 7. Négyszázötven éve, 1523. június 7-én választották Svédország királyává Wasa Gusztávot, akinek nevéhez fűződik többek között a svéd reformáció bevezetése is 1527-ben. 12. Húsz éve, 1953. június 12-én halt meg Budapesten Sándy Gyula építészmérnök, műegyetemi tanár, aki Eperjesen született 1868-ban. Számos alkotása között van az a több, mint 50 evangélikus templom, amelyet egyháza számára tervezett. 29. Száznyolcvan éve, 1793. június 29- én született Tárnokrétin Edvi IUés Pál kemenesaljai esperes, három évtizeden át nemesdömölki lelkész, iró és költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 254 hosszabb-rövidebb munka szerzője. Kéziratban maradt jelentős müve a szabadságharc és az abszolútizmus éveiről írt négykötetes Dömölki Krónikája. JÚLIUS Huszonöt éve, 1948 nyarán jelent meg D. dr. Pró'hle Károly egyetemi tanár, teológiai professzornak “A hit világa” című dogmatikakönyve. A nagynevű tudós és ökumenikus vezéregyéniség élete alkojelent, mint a többi kilenc bármelyikéé, bárhogy is hadakozik ellene az ember. A kegyelem perifériáján egyedül van az ember, s ezért, ha maga határozta el magát, saját maga viseli a felelősséget. De ez nem menti fel kötelességei alól, amelyek közül az egyik igen fontos az, hogy jelenlétével is gyarapítsa, támogassa mind a többi gyülekezeti tagot, mind az igehirdetőt. Istennek adunk hálát a kevesekért, akik szolgálják a többit. De kérdezzük a többit: meddig fognak csak elfogadni anélkül, hogy valamit adnának személyesen is, személyükkel is? Isten emberszíveket akar, Krisztus emberekért jött el, nem egy egyházszervezet fenntartásáért, mert akkor csak egy zsidó reformátor lett volna. S ne feledjük el szavát: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré ...”, amit mi meg is tesszük mindennapi életünk folyásában —, de "adjátok meg Istennek, ami az Istené ...”, az igazi szolgálatot. nyán írt müvéből a személyes hit melege és az evangéliumi tanítás tisztasága sugárzik ma is felénk. 14. Négyszázötven éve, 1523. július 14- én jelent meg Zwingli egyik jelentős reformátori irata, amely az első zürichi disputáeión elhangzott alapvető tételeit összegezi. 19. Százhuszonöt éve, 1848. július 19-én választotta meg a Tiszai Evangélikus Egyházkerület Eperjesen Pákh Mihály iglói főesperest püspökké, Jozeffv Pál utódjává (f 1858). 29. Tíz éve, 1963. július 29—augusztus 11 között tartotta a Lutheránus Világszövetség negyedik nagygyűlését Helsinkiben. Az első három nagygyűlés színhelye Lund (1947), Hannover (1952), Minneapolis (1957), az eddig utolsóé pedig 1970-ben Evian volt. (Ev. Élet) Halálozás Lapzárta után érkezett gyászhírek szerint az Egyház Ura amerikai magyar egyházi életünk két érdemes munkását hívta ki a földi szolgálatból: június 21-én vitéz Nyíregyházy Pált, a torontói gyülekezet gondnokát, június 22-én pedig Nt. Varga László nyugalmazott aranydiplomás lelkészt. Részletes megemlékezést az ERŐS VÁR következő' számában hozunk.
