Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 3. oldal ÉDEN-KERT, KARÁCSONY, GOLGOTA Tüzetesebb vizsgálódás nélkül is bárki láthatja, hogy karácsony magyar néphagyományában sokkal többről van szó, mint csupán a karácsonyi örömhír különböző formában történő átéléséről. Ez a többlet túlvezet minket a karácsonyi történeten. A körülrajongott Pásztorok Pásztorában a próféciák beteljesedését, a megígért Messiást köszöntik. Nézzük meg először az őtestamentom elvont képeit, hogyan, milyen csodálatos színekben találjuk meg a megígért Messiást. 1. ELSŐ ÁDÁM ÉS UTOLSÓ ÁDÁM Az első és utolsó Adóm szoros kapcsolatát a következőképpen énekli meg népünk egy kalotaszegi kántálóban: “Az első Ádámban lett igen nagy estünk, Isten kegyelméből, mert akkor kiestünk. Szörnyű veszedelmet magunkra kerestünk, Amelyben fetrengett mind testünk, mind lelkünk. A második Ádám, de az hatalmas lön, Hogy ördögön és poklon hatalmat vön. És így az Atyának már kegyelmébe tett, Magához is vészén, majd ha jő utolsó órátok. Forduljon a Jézus akkor tihozzátok. Kegyes tekintettel nézzen tireátok. Hogy ne ártson nektek amaz örök átok. Vigyen fel titeket az egek egébe, A szent angyaloknak dicső seregébe, Fogadjon s juttasson szentséges keblébe.” Ugyancsak ezt a gondolatot fejezi ki az Ádámról közismert legenda, mely szerint, amikor Isten kiűzte őket a paradicsomból, Ádám letört egy gályát a tudás fájáról. Elültette ezt az ágat s nagy fává nőtt s belőle készítették Jézus keresztfáját. Az első Ádám bűnének következménye a második Ádám földrejötte és kereszthalála. Ezt egy kalocsai gyermekköszöntő versike így fejezi ki: “Nem sajnálom fáradságom, Csak a Krisztust megláthassam, Paradicsom mezejében Aranyszőnyeg leterítve, Közepibe aranybölcső, Benne fekszik Jézus Krisztus. Jobb kezében aranyalma, Balkezében aranyvessző, Megsuhintá Ő vesszejét, Zúg az erdő, cseng a mező, S nem láthaték szebb gyümölcsfát, Mint a Krisztus keresztfáját, Mert az vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik.” Ugyancsak ennek a gondolatnak a kifejezője a piros alma karácsony néphagyományában. Karácsony szent estéjén egyes vidékeken az emberek piros almát visznek a kezükben, vagy a férfiak a zsebükben. A lányok szerelmi varázslásra használják, a férfiak pedig hazaérkezés után azonnal beledobják a kútba és az itatóvályukba, hogy ne érje baj az állataikat. Ennek a babonás szokásnak az alapja az, hogy amit az első alma elrontott, azt helyrehozza a második alma. A karácsonyfa is ezt a bibliai igazságot fejezi ki. Valamikor elengedhetetlen kellék volt a fenyőfa a karácsonyi misztériumdrámákban. Nem más, mint a tudás fája, rajta a díszes szalagok a kígyót jelképezik, alma és dió is található rajta. A zöldes sötétségbe öltözött fán diadalmasan fénylenek a gyertyák. Győzött a bűn felett a Világ Világossága, Jézus. 2. KRISZTUS: “ÁRON VESSZEJÉN KINYÍLT EGY SZÉP VIRÁG” Ezsaiás szép próféciájának ez a képe csodálatosan megragadta népünk vallásos lelkületét. Jézus nemzetségfáját sokféle formában énekelte meg népünk. Mindegyikben a gyökér Jesse, a törzs Dávid s rajta az aranyalma, a termés, Jézus. Sokak által ismert már ez a kis karácsonyi gyermekdalocska: “A kis Jézus aranyalma, Boldogságos szűz az anyja.” A mérai betlehemes végén így énekel a huszár: “Ó, nem is ok nélkül, méltán vigadhatnak, Mert ma tölt be a szava a szent prófétáknak. Ma lett nagy örömük a megholt atyáknak, Vigadj méltán ime te is bűnös világ, Mert Áron vesszején nőtt ma egy szép virág, Ki által megnyílik a bézárt mennyország, Megszégyenül pokol s ördögi sokaság.” A soókszelőci betlehemesben így énekelnek a pásztorok: “Krisztus Jézus született, örvendezzünk! Néki öröméneket zengedezzünk! Dávidnak véréből, tiszta szűz méhéből, Született Krisztus nékünk. A szüzesség liljoma kivirágzott, S megtenné a mennyei szép virágot, A kegyes Jézus ma minekünk meghozta Születvén a váltságot.” Ki ne ismerné közülünk ezt a kedves karácsonyi éneket? “Mostan kinyit egy szép rózsavirág, Akit régen várt az egész világ, Betlehemben kibimbózott zöldág, Királynémból méltóság, királynemből méltóság.” 3. JÉZUS A MEGVÁLTÓ A pásztorok nagy öröme annak szól, Aki megszabadította ezt a világot a bűntől, haláltól és az ördögnek hatalmából. Ezért veszik Őt körül szívük leírhatatlan hálájával és szeretetével. Mindezekből láthatjuk, hogy nem puszta játék és nem külsőségek gazdag alkalma volt népünk életében karácsony szent ünnepe, bár abban sem szegény, hanem a belső ember áldott örömünnepé. Gyermekes, néha talán nevetségesen gyermekes szokásaikban és dalaikban mégis van valami, ami nem engedi, hogy a kultúrember fölényével lenézzük és megvessük ezeket a régi szokásokat. Annak, aki őszintén bele tud nézni népünk karácsonyi tükrébe, szégyenkezve kell megállapítania, hogy messze került attól a meghitt, örvendező ünnepléstől, amivel népünk körülvette a betlehemi jászlat. Hemád Tibor