Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-11-01 / 9. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 38. ÉVFOLYAM__________________________1972. NOVEMBER 9. SZÁM Meg vagyunk keresztelve! “Vájjon nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusra, az Ő halálára keresztelkedtünk meg? Éltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen az Atya az ő dicsősége által feltámasztotta Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az övéhez hasonló halálban ó"belé oltattunk és vele eggyé lettünk, akkor az övéhez hasonló feltámadásban is azok leszünk. Tudjuk pedig, hogy a mi ó emberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a bűn teste megsemmisüljön, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus, akit Isten feltámasztott a halottak közül, többé nem hal meg, a halál nem uralkodik többé rajta. Mert hogy meghalt, egyszersmindenkorra meghalt a bűnnek; hogy pedig él, az Istennek él. így ítéljetek ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de a mi Urunk Jézus Krisztusban az Istennek éltek.” (Bóma 6:3-11) Vannak festmények, amelyek az idő folyamán elvesztik ‘ időszerűségüket. De vannak olyanok is, amelyek egy évben csak egyszer aktuálisak, legalábbis az egyházi közfelfogás szerint. Ilyennek érzem azt a Lucas Cranach képet is, amelyiken a festő a reformáció gondolatát "fogalmazza” meg. Luther a szószéken áll, s a megfeszített Krisztusra mutat. A kereszt túlsó oldalán levő gyülekezet is Jézusra néz. Ez a reformáció. Keresztre mutatás, keresztre nézés, a keresztről szóló beszéd. Szemlélődés közben nem gondolunk egy lényeges tényre, ami egyházunkban nem részletkérdés, hanem a keresztyén lét egészét érinti, s meghatározza, hogy ott, azon a képen — igehirdető és igehallgatók — mindnyájan meg vannak keresztelve. Azután arra sem gondolunk, hogy Luther nemcsak Jézust látja, hanem látja a gyülekezetei. És ezt nem is akárhogyan teszi, hanem Jézus Krisztuson keresztül. A gyülekezet is Jézuson keresztül látja Luthert. PÁL APOSTOL SEM EGYEDÜL LÁTJA AZ EMBERT, hanem Jézus Krisztusban. Ezért nem önarcképet fest. Nem az emberiség tükörképét keresi. Nem a keresztség korhoz, hanem Krisztushoz kötöttségéről beszél. Ezért sértő tévedés, ha valaki hagyománytiszteletből kereszteket, vagy szokásból. Pál nem a keresztelési-kedv növelése mellett "agitál". Mert, akik csak szokásból keresztelnek, azoknál — tapasztalat szerint — szinte formaság a halkan kiejtett "hiszek”, a már határozottabb "akarjuk”, s a még határozottabb "vállaljuk” a keresztelői kérdéseknél, mert ezeknél utána nem történik semmi. Felnőttek vannak jelen a keresztségnél, s hiába a kijelentés, mégsem történik semmi. Pedig olyan felnőttek ezek, akiknek közük van a gyerekhez — szülők, akik a legközelebb állók szív és vér szerint. Keresztszülők, akik vállalnak. A lényeg ott nem a gyerekre van bízva, hanem a felnőttekre, s ezeknél — sokszor — utána nem történik semmi. ITT PEDIG VÁLLALNI KELL! Sőt, tovább menve, nem csupán vállalni, hanem tudni kell, hogy kiben történik a keresztség, nem csupán az adott helyzetben, hanem a felnőtt esetében is már. "Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!” Ezt tudni kell. Jézus neve pedig olyan név, amelyiktől elválaszthatatlan a halál, de elválaszthatatlan a feltámadás is. Benne nem a "szent körforgalom” fogalmazódott meg, azaz megújulás és elmúlás, s ez évenként ismétlődik, hanem nála és benne mindkettő egyszeri alkalom. Az örökkévalóságot arra a Jézusra alapozhatjuk, aki még egyszer már nem hal meg. A keresztség is így egyszeri alkalom és azt jelenti, hogy a megkeresztelt a feltámadottal kezdi az életét. Ez az új élet kezdete. Innen senki sem él önmagának! Azaz nem embersorsú emberek vagyunk, hanem Krisztus sorsúak. Nem emberi ügyeskedéseken dől el a megkeresztelt sorsa, hanem Jézusban már eldőlt. Nem könnyű így — emberi oldalról megközelítve — az üdvösségre jutás? Vajon nem úgy értékeljük az egészet, mint a mindent megkapott gyerek, akinek nem kell harcolnia semmiért sem? Pedig mindig az a kedvesebb, amiért magunknak kell NOVEMBER 26: SAJTÓVASÁRNAP
