Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8. szám
6. oldal ERŐS VÁR tak. Aztán azt javasolta, hogy tervem szerint valóban látogassam meg a magyar és svéd gyülekezeteket, de tartsak előadásokat az országos gyűjtés ügyének az előmozdítására is. Ugyancsak néhány egyházkerületi közgyűlésen is ismertessem az európai helyzetet. Ilyképpen hozzájárulhatok ahhoz, hogy a tervezett gyűjtés eredményes legyen. Dr. Fry szavai nagy megkönnyebbülést jelentettek. Most már az volt az érzésem, hogy Amerikában nem koldusként tartózkodom, hanem magamat az európai segélyszolgálat munkatársának tekinthetem. Ez nagy örömmel töltött el. S ez az öröm dr. Fry szavai nyomán támadt. Amikor ezt neki kifejezésre juttattam, azt is megjegyeztem, mennyire csodálkozom, hogy ő olyan fiatalon a hatalmas U.L.C.A. egyház vezetője. Erre ő az azóta világhírűvé vált hangos és nyílt nevetésével válaszolt, meg azzal, hogy "valamikor csak kezdeni kell”. Ezek után meghitt beszélgetés következett családjainkról. Meleg tekintettel nézegette családomról a fényképeket és megjegyezte, hogy neki három gyermeke van. Azt is megállapítottuk, hogy nagyjából egyidősek vagyunk. Később melegen átölelt és a következőket mondotta, amint ezt még azon este feljegyeztem a naplómba: “Már eddig is sokat hallottam rólad és ismeretlenül is szerettelek, meg imádkoztam érted. Végtelenül örülök annak, hogy most megismerhettük egymást”. Attól a naptól kezdve mindmáig megemlékezem napi imádságomban dr. Fry-ról. Másnap dr. Fry a Nemzeti Evangélikus Tanács irodájába vitt, ahol dr. P. Empie és dr. A. R. Wentz lelkészekkel találkoztam. Dr. Fry hathetes útitervemet pontosan kidolgoztatta. Tehát, előbb a magyar, majd a svéd gyülekezeteket látogatom meg. Összehozott még az "American Lutheran Church” egyház elnökével, valamint beosztott egykét egyházkerületi közgyűlésen való részvételre is. Ilyenformán az amerikai egyházi életből meglehetősen sokat láthattam. Az egyházkerületi közgyűléseken újra meg újra találkoztam dr. Fry-jal. Az ö keze volt abban is, hogy elutazásom előtt az allentowni Muhlenberg Kollégium díszdoktorátussal tüntetett ki. Ügy búcsúztunk el egymástól, hogy Lundban ismét találkozunk. Az Evangélikus Világszövetség megalapításában dr. Fry fontos szerepet töltött be. A tanulmányi csoportok egyikének volt a vezetője. Feltűnt, hogy mennyire gondolt azokra, akiknek az angol tárgyalási nyelv nehézséget okozott. Előadásaiban és felszólalásaiban világos beszédre törekedett, hogy mindenki jól megérthesse. Ezért történt meg, hogy az egyik német delegátus a nyilvánosság előtt mondott neki köszönetét, mert úgy beszélt, mint valami precíz nyelvtanár. Ünnepélyes volt az a pillanat, amikor a nagygyűlésen dr. Fry-t a magyar teológiai tanszék díszdoktorátusával tüntethettük ki. Az emlékek közé tartozik az újonnan választott végrehajtó bizottság Lundban tartott első ülése is. Néhány tisztségviselőt kellett megválasztanunk, közöttük két alelnököt. Az egyik A. R. Wenz lett. A másikra nézve hosszabban tárgyaltunk. Dr. Fry engem javasolt, amit el is fogadtak. Amikor később dr. Fry-nak ezt megköszöntem, csak ennyit válaszolt: "Helyzetedben kívántunk támogatni!" Amire hazaérkeztem, az egyház helyzete Magyarországon nagyon megromlott. Az egyház jogaiért és szabadságáért vívott harcban állami részről durván jártak el és az letartóztatásommal és bebörtönzésemmel végződött. Akkor valóban örültem annak, hogy nemcsak a magyar egyház egyik püspökét, hanem egyidejűleg az Evangélikus Világszövetség alelnökét is elítélték. Igaza volt dr. Fry-nak. Ha ugyan más értelemben, de mégis erősítésre találtam. s A fogság ideje nemcsak megalázást és szenvedést jelentett. Jelentette azt is. De az egyben a belső elcsendesedés ideje is volt, a hitközösség átélésének az alkalma. Mindig élt bennem az a bizonyos meggyőződés, hogy engem körülvesz a hittestvéreknek az imája. S ez nagy erőforrásnak bizonyult, ami a hitnek az örömével ajándékozott meg. Hosszú évek következtek, melyekben minden külföldi kapcsolatot lehetetlenné tettek. Dr. Fry, amikor csak tehette, elküldte nekem üdvözletét. Azt hiszem egyetlen alkalmat sem mulasztott el. Holott egyre magasabbra emelkedett a világegyházban és rendkívüli mértékben tevékenykedett. Sok munkának a terhét kellett viselnie, s részemről megkíséreltem őt imádságaimban támogatni. & Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága 1956 július—augusztusában Magyarországon ülésezett. Ugyanebben az időben a magyar kormány felülvizsgálta azt a jogtalan ítéletet, mellyel engem 1948-ban sújtottak. A munkából ki nem látszó dr. Fry pedig talált alkalmat arra, hogy dr. Hanns Lilje püspökkel egyetemben ügyemben eljárjon a magyar kormánynál. Dr. Lilje és dr. Lund-Quist társaságában lakásomon is felkeresett. Erről a napról csak egészen kis, de dr. Fry-ra vonatkozó jelentős emléket őrzök. Ez megmutatja, hogy dr. Fry mennyire képes volt magát teendőire összpontosítani, úgyhogy minden más feledésbe merült. Feleségem a vendégeket kávéval kínálta. Dr. Lund-Quist szinte megdöbbent azon, hogy dr. Fry megitta a kávét, hiszen ilyesmit máskor sohasem tett. Sőt még a másodszori kínálást is elfogadta. Lund-Quist később megemlítette nekem, hogy ezt ő szóvá tette dr. Frynak, mire Fry azt válaszolta: “Ugyan, hát csak nem ittam kávét!” Azonban Lund-Quist csak bizonykodott, hogy két csészével is ivott; Fry néhány szóval elintézte a kérdést: “Nem tudok róla!” 1957-ben az Evangélikus Világszövetség nagygyűlését az amerikai Minneapolisban tartották. Az előkészítő ülés helye a Szt. Olaf Kollégium volt. Itt dr. Fry-jal gyakran, de csak futólag találkoztunk. De amikor a végrehajtó-bizottsági ülés befejeztével dr. Fry-jal és dr. Lund- Quist-tal egy autóban utaztunk Minneapolisba, jó lehetőségünk volt a beszélgetésre. Többek között az EVSZ elnökségének a kérdése is felvetődött. Már akkor világos volt,
