Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)

1972-05-01 / 5. szám

6. oldal ERŐS VÁR AZ EGYHÁZ HIREI NÉMETORSZÁG • Gémes István deenseni ev. lelkész “Paptükör” címen, a lelkészi szolgálat körülményeit vizsgáló körlevélsorozatot kezdeményezett. • Húsvétkor csak egy irányba nyílt meg a Berlini Fal. Kereken félmillió nyu­gat-berlini lakos mehetett látogatóba Ke­­let-Németországba, onnan azonban senkit sem engedtek Nyugatra. A két német ál­lam közti legújabb szerződés ezen a láto­gatási egyenlőtlenségen mit sem változtat. • Befejezték az evang.—anglikán egy­házközi tárgyalásokat. Ezek eredményét vegyesbizottság dolgozza fel és terjeszti az illetékes egyházi hatóságokhoz. • Horst Gienke az új ev. püspök Pome­­rániában, greifswaldi székhellyel. • A 13. európai magyar evangéliumi if­júsági konferenciát Stuttgart közelében, Maulbrunnban tartották meg a nagyhéten, “Élni: hogyan és miért?” főtémával. CSEHORSZÁG • K. Szkoupi brünni r.k. püspök teme­tésén, a megjelent F. König bécsi bíboros államhatósági intézkedés folytán nem mondhatott főpapi áldást. KANADA • Az ev. segélyszolgálat külföldi költ­ségvetése 1972-re meghaladja a 192 ezer dollárt. • Első állandó követsége céljára a Kí­nai Népköztársaság 1.6 millió dollárért megvásárolta a “Jó Pásztor” katolikus nővérek ottawai, 200 termes otthonát. TÖRÖKORSZÁG • Az egyetemi nevelés államosítása el­leni tiltakozásul egyházi hatóságok fel­oszlatták az isztambuli Ortodox Teológiai Szemináriumot. • Meghalt V. Maximos pátriárka, a világ ortodoxság lelki vezetője. SZINGAPÚR • Kormányrendelettel felszámolták a “Jehova tanúi” nevű szektát azzal okolva meg az intézkedést, hogy annak működése kárára van a közjónak és megbontja a közrendet. INDOKÍNA • Különböző hírforrások szerint a dél­vietnámi hegyekben élő keresztyén tör­zsek kiirtását tervbevették Hanoiból, mert akadályozzák a kommunizmus tér­nyerését, másfelől pedig Kambodzsa kom­munisták által megszállt vidékein szisz­tematikusan tüntetik el az egyházi veze­tőket. NAMIBIA • A két délnyugat-afrikai bennszülött ev. egyház egyesült; közel 300 ezres lé­­lekszámmal az új egyház a lakosság felét foglalja magában. Feltehetően a 15 ezer lelkes német ev. egyház rövidesen beleol­vad ebbe az új egyházba. • Az Egyesült Ev. Egyház sajnálkozá­sát fejezte ki C. Winter anglikán püspök deportálása miatt. Winter püspök azok közé tartozott, akik támogatták az ev. egyházi vezetőknek a tiltakozását mind az “apartheid” rendszer, mind a dehuma­­nizáló munkaszerződési eljárás Délnyugat- Afrikában való meghonosítása ellen. Evangéliummal a gyászolók mellett „Holdvilágos, fehér úton, Mikor az égi pásztorok Kergetik felhő-nyá­­jokat, Patkótlanul felénk, felénk Ügetnek a halállovak” ... „S aki előtt megállanak Elsáppad és nyeregbe száll S fehér úton nyargal vele Hold­világos éjjeleken Üj utasokért a Halál”! így ír életünk legnagyobb el­lenségéről, a Halálról Ady Endre. (A halál lovai) S igaza van! Isten igéje ellenségünknek mondja a halált, mert megfoszt, kirabol, megszo­­morít, gyászba dönt! Nem egy olvasónk érezte már azt, amit egy másik költőnk így fejezett ki: „Isten... mondd meg nekem most: mért nem te­heted, hogy akik egymást oly igen szerették, Varázsütésre mind el­tűnjenek? Mért van az a gyilkos: egyik előbb? És mért parancs, hogy a más végignézze Mindig, mindig a halálbamenőt?” (Reményik: A le­hetetlenség kapujában) Egyházunk nem volna anyaszentegyház, ha életünk ilyen nehéz órái­ban magunkra hagyna! Nem is teszi, hanem mint jó anya szolgál tagjai­nak a koporsónál is, a gyász nehéz óráiban is! Kezdettől fogva végezte az egyház a vigasztalás szolgálatát. Tagjainak tisztességes eltemetését és a gyászolók vigasztalását hitéből eredő és sze­­retetéből fakadó kötelességének tekintette. Ha az egyháztörténet lapjait kutatjuk azokon azt olvassuk, hogy a keresztyén gyülekezet halottait imádsággal, himnuszok és zsoltárok éneklésével temette. A gyászolókat a feltámadás és örökélet evangéliumával vigasztalta. Keresztyén múl­tunk arra tanít, hogy az egyház nem hagyta magára gyászoló tagjait: énekkel, imával, később a gyászolók vigasztalására tartott beszéddel, ha­rangjai szavával szolgált. Az egyház ezen vigasztaló szolgálata is megromlott az idők folyamán. A reformációnak kellett elkövetkeznie, hogy visszakapja helyes irányát és helyes tartalmát. Az egyház az evangéliummal szolgád a gyászolóknak! Ebbe a mon­datba sűríthető össze a reformáció felismerése. Luther és a reformáció többi teológusa felismerte azt az igazságot, hogy az egyháznak nin­csen hatalma elköltözött tagja sorsának megváltoztatására. Bármeny­nyire is ösztönös, sokszor bűntudatunkból fakadó vágyunk az, hogy az elköltözött sorsát a magunk imájával, áldozatával, érette hozott és vég­zett cselekedeteinkkel befolyásoljuk, változtassuk: nincs 'már hatal­munkban! S mi evangéliumból fakadó szolgálatunkkal nem a halottnak akarunk szolgálni, hanem az élőknek!! Ez a szolgálat mégis kétirányú! Amikor az egyház képviseletében az Isten igéjének szolgája megje­lenik az egyház egy tagjának temetésén: ez az egyház szeretetének és tiszteletének megmutatása elköltözött tagja felé. A gyülekezet közös énekével, imájával kifejezi a tiszteletét elköltözött tagja felé; de: min­dennél fontosabb az a tény, hogy az élők felé megszólal az evangé­lium!! Mi ennek az evangéliumnak a tartalma? A gyászolóknak hirdetett ige: evangélium! Tehát: Örömhír! Annak az örömhírnek elmondása, hogy nem csak a „halál lovai” szedik áldo­zatukat — mert „mindig van szabad paripa S mindig van gazdátlan nyereg” — hanem megáll Jézus Urunk ígérete is: én élek és ti is élni fogtok! Az egyház azzal szolgál, azzal vigasztal, hogy Isten szeretete

Next

/
Oldalképek
Tartalom