Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-06-01 / 5. szám
XXXV. ÉVFOLYAM 1971. JÚNIUS—JÚLIUS 5. SZÁM HÁBORÚ Nemcsak napjaink nagy kérdése ez. Amióta Kain kezet emelt testvérére, Ábelre, az emberiség történelmének lapjait háborúk és vérontások szennyezik be. Jézus jól tudta, hogy az Istentől elszakadt emberiség képtelen békességben élni. Az Istennel szembeni engedetlenség (= eredendő bűn) kárhozatos hatása a háború is. Mert lényegében minden háború bűn: Isten ellen és az embertárs ellen. Jézus ma is így figyelmezteti tanítványait akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.” (Máté 26:52.) Dei ugyanakkor természetesnek tartja, hogy vannak katonák és nem marasztalja el azokat, akik az állam védelmében egyenruhát és fegyvert viselnek. És Jézus mondotta ezt is: “Hallotok majd háborúkról és háborúk híreiről. Vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, mert mind ennek meg kell lennie.” (Máté 24:6.) MIT MOND LUTHER? Evangélikus egyházunk ma is merít abból a gazdag forrásból, amelyet Luther Márton Isten igéjére támaszkodva tár elénk. Luther elismeri, hogy vannak kikényszerített háborúk, de olyan nagy áldásnak tartja a BÉKÉT, hogy azt még politikai és gazdasági veszteségek árán is megmentendőnek ítéli. De szólaljon meg maga Luther ezekben az idézetekben: “A felsőbbségnek kötelessége saját és alattvalói fennmaradásáról gondoskodni. De minden ezirányú tevékenységének célja a béke megőrzése.” “Nem kell háborút kezdeni, mert jön az kérés nélkül is. Meg kell tartani a békét, mégha annyi pénzen kell is megvásárolni, amennyibe a háború kerül és amennyit általa nyerhetünk. ÉS BÉKE A győzelem sohasem pótolja azt, ami elvész a háborúban. . . . Csak ha az ellenség erőszakosan tör be országába, akkor ragadjon fegyvert, hogy alattvalóit megvédje, mert csak a védő háború jogos.” “Aki háborút kezd, annak nincsen igaza és méltányos is, hogy megverjék.” “Ha az alattvalók támadják meg a felsőbbséget, vagyis fellázadnak, akkor a felsőbbség kötelessége, hogy leverje a lázadást. A megtámadott felsőbbség utolsó eszköze a hadsereg.” “A felsőbbség, a hadsereg, a hadvezér ne saját erejében és fegyverében bízzék, hanem Istenben... A háborúra való előkészületet olyan pontosan és lelkiismeretesen kell teljesíteni, mintha csak ezekkel lehetne győzni. Nem a háborús felszerelést tiltotta meg Isten, hanem az abban való bizalmat,” . . .“Valóban jó és * w Ajtósi Dürer Albert születésének 500. évfordulójára. Ajtós csak ködös messzeség volt: onnét indult ötvös-édesapád. Hallottál-e, értettél-e magyar szót? Kié vagy és kinek van jussa rád? Neved kezdó'betüit odavésted, rajzoltad, írtad képeidre: AD. S az ismeretlen magyar jelentésnek titka szerint adtál : adtad magad. Mint biztatás és csendes intelem, az “imádkozó kéz” van itt velem remekeidből: egy másolatod. “Kérj bátran!” — szüntelen ismételed. “AD!” — ragyog a kétbetűs felelet Igen, Ő ad! ... Téged is Ő adott. T. E. szükséges is, hogy az ellenség ellen erős városok és várak, jó páncélojt és fegyverek legyenek ...” A BÉKÉT KERESŐ EMBER IMÁDSÁGA A háború és béke kérdését a Szentírás és Jézus mondásai tükrében vizsgáltuk. Reávetettük Luther tanításának reflektorfényét is. Zivataros évezredek és viharos századok után megérkeztünk a mai világba, ahol még mindig folyik az Ábel vére, a testvérem vére . . . Egy amerikai evangélikus kiadványban (American Lutheran Publicity Bureau) nemrégen jelent meg az alábbi imádság: URAM, olyan vagyok, mint aki nem tud úszni s a mély vizek örvényén vadul kapkod. Tudom, hogy bármely pillanatban elmerülés fenyeget. Több pénzem van ma, mint valaha. Jó munkám van, otthonom, családom, fövöm. Mégis aggódom, nyugtalan vagyok, összezavart és reményemet vesztett. Békét akarok, URAM. Kétségbeesett elszántsággal. Magamnak, családomnak, másoknak. Vájjon túlsókat kérek?! Sohasem ígérted, hogy az ember élete tövis nélküli rózsáskert lesz. ISTEN! Ki láthat itt tisztán? Mindenki azt állítja, hogy békét akar. Dél-Vietnám, Észak-Vietnám. A Nyugat, a kommunista világ. A harcias héják és a békét turbékoló galambok. Keresztyének és nem-keresztyének. Mégis, még a keresztyének sem tudnak maguk között megegyezni, hogy merre vezet a béke útja. Hol itt a válasz, óh ISTEN? Talán vakok vagyunk a Te utad meglátására? Nyisd meg a szemünket. Bocsásd meg bűneinket. Add a Krisztus lelkét, hogy engedelmeskedjünk parancsodnak. ÁMEN. (ze)
