Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-03-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VÁR FIGYELŐ írja: Asbóth Gyula KÖZVETETT FEGYVERSZÁLLÍTÁSRA vetemedett némely egyházi világszervezet. Anyagi támogatásban kívánnak részesíteni "faji” és “szociális” elnyomás ellen fegyverrel is küzdő politikai, forradalmi csoportokat. Ezzel a pénzbeli támogatással akaratlanul is, hozzá segítik őket különböző terrorcselekedetek végrehajtását szolgáló fegyverek vásárlásához. A különböző tagegyházaktól (az Egyesült Államokból is) kérik erre a felajánlásokat. Vagyis: az egyházaknak engedélyezett adómentességet politikai célokra akarják felhasználni. Az egyházakat az ilyen intézkedésekkel a saját társadalmi, állami berendezkedésük ellen kívánják befolyásolni és egyházi adómentességüket a törvény ellen kijátszatni. Az ilyen intézkedésekkel ezek a nemzetközi egyházi szervek bebizonyítják, hogy nem tudnak olyan erkölcsi magaslatra emelkedni, ahonnan elfogulatlanul elítélnének mindenfajta elnyomást, akár Nyugaton, akár Keleten történjék is az. Ezzel az elfogultságukkal, határozott baloldalra állásukkal, nem az emberi jóakarat, nem a krisztusi békesség szellemében szolgálják az egész emberiség ügyét. Ha már mindenképpen szívügyük az elnyomottak támogatása, miért nem szólal meg a lelkiismeretük azoknak a politikai foglyoknak szabadonbocsátása érdekében, akiket hitük, meggyőződésük, politikai és szociális igényük miatt börtönzött be az erőszak, akiket nemcsak a "jobboldali reakció”, “nyugati imperializmus” vetett börtönbe, hanem, akiket a vasfüggönymögötti börtönökben, "elmegyógyintézetekben”, munkatáborokban tart száműzetésben a kommunista diktatúra. Figyelmébe ajánljuk ezeknek a "békevágyó”, az emberi gyűlölet szította vérengzések vonatát az osztályharc forradalmi vágányára átváltó szellemi fegyverszállítóknak, hogy szenteljenek egy kis figyelmet annak a nemrég Koppenhágában, dán írók, polgárok kezdeményezésére alakult "Szabadságot Mindenkinek” ("Freedom for All”) elnevezésű mozgalomnak, amely a világ minden politikai foglyának és elhurcoltjának szabadonbocsátása érdekében fáradozik. CSAK JÓHÍREKET KÖZLŐ újság és rádió szervezet alakult nemrégen Californiában. Célja: minden közlésre érdemes, örömet szerző "jó hír”-nek az összegyűjtése az ország minden részéből és azoknak az olvasó-hallgató közönséghez továbbjuttatása. Eddig már több mint 30 újság és rádió állomás csatlakozott a szervezethez s a közönség körében egyre nagyobb érdeklődést vált ki ez a szolgálat. Bizonysága ez annak, hogy az emberek már megcsömörlöttek a csak "rossz hírek" hallgatásától, olvasásától, közvetítésétől. íme: a jó hír is lehet valóban jó hír, és nemcsak a szenzáció éhségre alapozott rossz hír érdekli az embereket. Nemcsak erőszakosságokról, hátborzongató történetekről, sokszor csak a nyilvánosságot vadászó lázadásokról, gyilkosságokat elkövető bűnözők nyilatkozatairól kíván tájékozódni a ma embere. Tudja mindenki, hogy ma is vannak jó hírek, mert még ma is vannak jó ügyeket szolgáló emberek, közösségek. Az egyházaknak ezzel kapcsolatban az a feladatuk, hogy az evangéliumot, a valóban jó hírt, a legfőbb "örömhír”-t minél nagyobb bizonyságtevő erővel adják tovább a világnak. Ne arra törekedjenek az egyházak, hogy minél szenzációsabb módon tálaljanak különböző világi bölcselkedéseket az emberek számára, hanem legyen a legfőbb feladatuk: hirdetni a kegyelemről szóló örömhírt. Mondják mind hűségesebben az embereknek: van Istene, Gazdája ennek a mai fejetetejére állott világnak is. Ez az Isten nem akarja, hogy elvesszen a világ. Hiszen: "Úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hiszen benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” • KIBICSAKLOTT GONDOLKODÁSRÓL tett tanúságot az a lelkész, aki karácsony előtt 12.000.00-os óvadékot tett le azért, hogy a börtönből, annak ellenében, egy letartóztatott kábítószer csempészt ideiglenesen szabadságra engedjenek, mert ahogy mondta: megszánta a szerencsétlent s azt akarta, hogy a családja körében tölthesse a karácsonyt. Azokat viszont nem szánta, akik a bűnöző által eladott kábítószernek a rabjai lettek s egészségüket tönkretették. Ez a "haladó szellemű” emberbaráti szeretet? Segíteni a bűnözőn s magára hagyni a bűnözés áldozatait? Mi lett volna, ha a pénzt olyan intézményre hagyja, amelyik gyógyítja a kábítószer szerencsétlen áldozatait? Az igazi, mentő szeretetnek ez lett volna a helyes cselekedete. Viszont azzal amit tett, a kábítószerek rabságában vergődő fiatalságot nem segítette kimenteni a rabságból, hanem olyan látszatot adott cselekedetének, mintha szánalomból cinkostársi együttérzést vállalt volna a kábítószer-csempésszel. BÉNÍTÓLAG HATOTT az angol városok egész életére a karácsony előtti villanysztrájk. Sok bajt okozott az alig-alig működő áramszolgáltatás. Gátolta a gyárak működését, megakadályozta kórházakban a sürgős operációkat. Ez mind baj volt. A legnagyobb baj
