Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1971-10-01 / 7. szám

6. oldal ERŐS VÁR FIGYELŐ írja: Asbóth Gyula AZ ÖNGYILKOSOK SZÁMA világszerte növekszik. Ez alól az Egyesült Államok sem kivétel. Itt 1970-ben, az előző évhez viszonyítva 62%-al többen vetettek véget életük­nek. Az ugrásszerű emelkedést leg­többen a kábítószerek ijesztő mérté­kű terjedésének tulajdonítják. A ká­bítószerek használóinak idegei meg­roppannak, s nem bírják elhordozni az élet különböző terheit. Ez igaz. De miért lesznek sokan rabjai a ká­bítószereknek? Mert a kábítószer na­gyon jó? Inkább azért, mert az éle­tük nagyon rossz, üres. Társadalmi rétegződés szerint főleg a gazdagabb tanult osztályhoz tarto­zók közül kerül ki a legtöbb öngyil­kos. Tehát sem a tudás, sem a va­gyon egymagában nem ad az élet elviseléséhez elegendő erőt. A leg­főbb ok, ami miatt nagyon sokan csak a halál irányában találnak ki­vezető útat életük zsákutcájából: hi­tetlenség. Nem a kenyerük, hanem a hitük fogyott el az öngyilkosoknak. Nem is az értelmi képességük mond­ta fel a szolgálatot. Helytelen élet­­szemléletük ölte meg őket. Nem akar­ták elfogadni Krisztus igazságát, amely szerint “több az élet, mint az eledel”, mai megfogalmazásban: több az élet, mint az új autó, vagy a mo­dern technika bármiféle kényelmet biztosító találmánya. Anyagi és szel­lemi gazdagság közepette is szegény­nek érezték magukat, jövő nélküli­nek, céltalannak látták életüket. A sok modern mételyező eszme, jelszó mérgezte meg úgy a lelkűket, hogy már semmiben sem tudtak hinni, bíz­ni. Keserűek, kiábrándultak lettek a legkisebb sikertelenség esetében. Nem volt tűrő, állóképességük. A legkisebb kudarc is leverte őket a lá­bukról. Értelmetlennek találták a to­vábbi küzdelmet. Isten a vele való közösségre teremtett bennünket. Ez a közösség az emberi élet igazi tar­talma. Ettől elszakadva lelki nyomo­rúságba, teljes magányosságba ju­tunk. Emberéletünkhöz hozzátartozik a kiszámíthatatlanság, a bizonytalan­ság. Ezzel meg kell barátkoznunk. Ezt békességgel el kell hordoznunk. Végső bizonyosságunk: ISTEN. Mert van ilyen bizonyosságunk, ezért tud­juk elviselni földi sorsunk bizonyta­lanságait. Csak emberfeletti erők se­gítségével tudunk igazi emberi életet élni. Szükségünk van a Szentlélek erejére, hogy váratlan bajok, vesze­delmek idején, magányosságunk ke­serű óráin tudjunk Istenhez imádkoz­ni, hozzá kiáltani, ahogy az írás biz­tat: “Hívj segítségül engem a nyo­morúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem”. A „JÉZUS-MOZGALOM” vagy más néven „Jézus-forradalom”, "Jézus emberek”, "Utcai keresztyé­nek" által terjesztett ifjúsági hitéb­redésről írunk. A hírközlő szervek szenzációs tálalásban foglalkoztak ezzel a különös, a főleg 30 éven aluli amerikai fiatalság körében támadt hit- és erkölcsi újjáéledésről. Nem valami jelentéktelen, kis létszámú, szűkkörű szektás csoportosulásról van szó. Országszerte, tehát nemcsak egyes államokban, ezrek, százezrek lépnek Jézus lábanyomába, s fogad­ják el Őt személyes Megváltójuknak. Egyetemisták, középiskolások, na­gyon sok hippi szívében lobbantotta fel Jézus Krisztus a hit új tüzét. Olyan tüzet, amelyet maguktól és magukból sohasem tudtak volna ki­csiholni. A hitébredést meg lehet is­merni gyümölcseiről. A megtérést er­kölcsi újjászületés követi legtöbbjük életében. Felhagynak a kábítószerek élvezetével, a nemi élet korlátlan sza­badosságával. Sokan visszamennek el­hagyott otthonukba, folytatják abba­hagyott tanulmányukat. Megtérésük, újjászületésük, hitrejutásuk a rajon­gás, megszállottság külső jeleiben mutatkozik meg. Az utcákon letérde­pelnek és nyilvánosan imádkoznak, bűnt vallanak. Ügy tűnik fel viselke- ' désük, mintha nem volnának józa­nok. Olyan hippi szerűnek látszik hitéletük megnyilvánulása. Ez mind igaz. De nem szabad idő előtt ítélkez­nünk felettük. Szokatlan, visszatet­sző, a megszokott vallási formáktól merőben különböző lehet hitük kül­ső megjelenése. De ez másodrendű dolog. A lényeg a fontos. A lényeg pedig: megváltozott életük. "Aki Krisztusban van, új teremtés az". Ma még 500 különböző csoportban tago­zódik szét ez a mozgalom. Csak kül­sőségekben van eltérés közöttük. Lé­nyegében nagy ritkán. Van olyan cso­port, amelyik Jézusban csak az első hippit látja, s nem többet. A többi csoport azonban Jézusban Isten Fiát imádja. Van sajtójuk is. Egyik új­ságjuk 400 ezer példányszámú. Általában egyházon kívül élnek s tartják összejöveteleiket, de vannak egyházon belül működő "Jézus-for­radalmárok” is. Az1 egyházak általá­ban gyanakodva figyelik őket. Egyes megnyilatkozások szerint "csak val­lási hisztéria” az egész mozgalom. Ne feledjük el azonban: Krisztus ma is élő és ható erő, s Isten bűnbocsátó, feloldozó, a megtérés áldott erkölcsi gyümölcseit termő élethez vezetheti még a minden társadalmi közösség­ből magukat kiközösített hippiket is. Az idő majd megmutatja, hogy meny­nyi volt a mozgalomban a Szentlélek­­től támasztott élet, s mennyi az új, a változatos után szaladó emberi di­vatkeltés. Bizonyára kihűl majd a lelkesedés mostani heve, többen ott is hagyják majd a mozgalmat, le­csendesednek, de az is biztos, hogy maradnak sokan, akik hitük mellett állhatatosan kitartanak. Még ez a ra­jongás is mindenképpen jobb, mint a teljes hitközömbösség, s a kábító­szereknek átadott élet. BEFAGYASZTOTTÁK az árakat és béreket. A gazdasági élet fellendülését várják sokan ettől az intézkedéstől, még ha ideiglenesen is. Amíg'azonban a bűnnek a befa­gyasztást^ is meg nem történik, ad­dig lényeges javulás nem várható. A felfokozott önzés beteg, halálos bű­nét kell megfékezni, korlátozni. Bő­­völködő életre, még a gazdasági élet területén sem számíthatunk addig, amíg fel nem adjuk a csak magunkra tekintő, a közösség érdekét nem né­­^ző felfogásunkat. Csak a szolgálat és nem az önzés útján gyógyulhatunk meg gazdasági bajainkból is. Munká­sok, vállalatok, politikai pártok ne farkasszemet nézve tárgyalják meg ezt a kérdést, hanem önérdekeik le­mondása árán találják meg egymást a nemzet boldogulása érdekében. A gazdasági válság megoldása nemcsak közgazdasági, hanem elsősorban lel­ki, erkölcsi kérdés. Önzésünk, ha­szonlesésünk, pénzimádatunk, a ma­terializmusba belebetegedett életünk megtagadásának a kérdése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom