Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-10-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR FIGYELŐ írja: Asbóth Gyula AZ ÖNGYILKOSOK SZÁMA világszerte növekszik. Ez alól az Egyesült Államok sem kivétel. Itt 1970-ben, az előző évhez viszonyítva 62%-al többen vetettek véget életüknek. Az ugrásszerű emelkedést legtöbben a kábítószerek ijesztő mértékű terjedésének tulajdonítják. A kábítószerek használóinak idegei megroppannak, s nem bírják elhordozni az élet különböző terheit. Ez igaz. De miért lesznek sokan rabjai a kábítószereknek? Mert a kábítószer nagyon jó? Inkább azért, mert az életük nagyon rossz, üres. Társadalmi rétegződés szerint főleg a gazdagabb tanult osztályhoz tartozók közül kerül ki a legtöbb öngyilkos. Tehát sem a tudás, sem a vagyon egymagában nem ad az élet elviseléséhez elegendő erőt. A legfőbb ok, ami miatt nagyon sokan csak a halál irányában találnak kivezető útat életük zsákutcájából: hitetlenség. Nem a kenyerük, hanem a hitük fogyott el az öngyilkosoknak. Nem is az értelmi képességük mondta fel a szolgálatot. Helytelen életszemléletük ölte meg őket. Nem akarták elfogadni Krisztus igazságát, amely szerint “több az élet, mint az eledel”, mai megfogalmazásban: több az élet, mint az új autó, vagy a modern technika bármiféle kényelmet biztosító találmánya. Anyagi és szellemi gazdagság közepette is szegénynek érezték magukat, jövő nélkülinek, céltalannak látták életüket. A sok modern mételyező eszme, jelszó mérgezte meg úgy a lelkűket, hogy már semmiben sem tudtak hinni, bízni. Keserűek, kiábrándultak lettek a legkisebb sikertelenség esetében. Nem volt tűrő, állóképességük. A legkisebb kudarc is leverte őket a lábukról. Értelmetlennek találták a további küzdelmet. Isten a vele való közösségre teremtett bennünket. Ez a közösség az emberi élet igazi tartalma. Ettől elszakadva lelki nyomorúságba, teljes magányosságba jutunk. Emberéletünkhöz hozzátartozik a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság. Ezzel meg kell barátkoznunk. Ezt békességgel el kell hordoznunk. Végső bizonyosságunk: ISTEN. Mert van ilyen bizonyosságunk, ezért tudjuk elviselni földi sorsunk bizonytalanságait. Csak emberfeletti erők segítségével tudunk igazi emberi életet élni. Szükségünk van a Szentlélek erejére, hogy váratlan bajok, veszedelmek idején, magányosságunk keserű óráin tudjunk Istenhez imádkozni, hozzá kiáltani, ahogy az írás biztat: “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem”. A „JÉZUS-MOZGALOM” vagy más néven „Jézus-forradalom”, "Jézus emberek”, "Utcai keresztyének" által terjesztett ifjúsági hitébredésről írunk. A hírközlő szervek szenzációs tálalásban foglalkoztak ezzel a különös, a főleg 30 éven aluli amerikai fiatalság körében támadt hit- és erkölcsi újjáéledésről. Nem valami jelentéktelen, kis létszámú, szűkkörű szektás csoportosulásról van szó. Országszerte, tehát nemcsak egyes államokban, ezrek, százezrek lépnek Jézus lábanyomába, s fogadják el Őt személyes Megváltójuknak. Egyetemisták, középiskolások, nagyon sok hippi szívében lobbantotta fel Jézus Krisztus a hit új tüzét. Olyan tüzet, amelyet maguktól és magukból sohasem tudtak volna kicsiholni. A hitébredést meg lehet ismerni gyümölcseiről. A megtérést erkölcsi újjászületés követi legtöbbjük életében. Felhagynak a kábítószerek élvezetével, a nemi élet korlátlan szabadosságával. Sokan visszamennek elhagyott otthonukba, folytatják abbahagyott tanulmányukat. Megtérésük, újjászületésük, hitrejutásuk a rajongás, megszállottság külső jeleiben mutatkozik meg. Az utcákon letérdepelnek és nyilvánosan imádkoznak, bűnt vallanak. Ügy tűnik fel viselke- ' désük, mintha nem volnának józanok. Olyan hippi szerűnek látszik hitéletük megnyilvánulása. Ez mind igaz. De nem szabad idő előtt ítélkeznünk felettük. Szokatlan, visszatetsző, a megszokott vallási formáktól merőben különböző lehet hitük külső megjelenése. De ez másodrendű dolog. A lényeg a fontos. A lényeg pedig: megváltozott életük. "Aki Krisztusban van, új teremtés az". Ma még 500 különböző csoportban tagozódik szét ez a mozgalom. Csak külsőségekben van eltérés közöttük. Lényegében nagy ritkán. Van olyan csoport, amelyik Jézusban csak az első hippit látja, s nem többet. A többi csoport azonban Jézusban Isten Fiát imádja. Van sajtójuk is. Egyik újságjuk 400 ezer példányszámú. Általában egyházon kívül élnek s tartják összejöveteleiket, de vannak egyházon belül működő "Jézus-forradalmárok” is. Az1 egyházak általában gyanakodva figyelik őket. Egyes megnyilatkozások szerint "csak vallási hisztéria” az egész mozgalom. Ne feledjük el azonban: Krisztus ma is élő és ható erő, s Isten bűnbocsátó, feloldozó, a megtérés áldott erkölcsi gyümölcseit termő élethez vezetheti még a minden társadalmi közösségből magukat kiközösített hippiket is. Az idő majd megmutatja, hogy menynyi volt a mozgalomban a Szentlélektől támasztott élet, s mennyi az új, a változatos után szaladó emberi divatkeltés. Bizonyára kihűl majd a lelkesedés mostani heve, többen ott is hagyják majd a mozgalmat, lecsendesednek, de az is biztos, hogy maradnak sokan, akik hitük mellett állhatatosan kitartanak. Még ez a rajongás is mindenképpen jobb, mint a teljes hitközömbösség, s a kábítószereknek átadott élet. BEFAGYASZTOTTÁK az árakat és béreket. A gazdasági élet fellendülését várják sokan ettől az intézkedéstől, még ha ideiglenesen is. Amíg'azonban a bűnnek a befagyasztást^ is meg nem történik, addig lényeges javulás nem várható. A felfokozott önzés beteg, halálos bűnét kell megfékezni, korlátozni. Bővölködő életre, még a gazdasági élet területén sem számíthatunk addig, amíg fel nem adjuk a csak magunkra tekintő, a közösség érdekét nem né^ző felfogásunkat. Csak a szolgálat és nem az önzés útján gyógyulhatunk meg gazdasági bajainkból is. Munkások, vállalatok, politikai pártok ne farkasszemet nézve tárgyalják meg ezt a kérdést, hanem önérdekeik lemondása árán találják meg egymást a nemzet boldogulása érdekében. A gazdasági válság megoldása nemcsak közgazdasági, hanem elsősorban lelki, erkölcsi kérdés. Önzésünk, haszonlesésünk, pénzimádatunk, a materializmusba belebetegedett életünk megtagadásának a kérdése.
