Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-01-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS VAR “Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát” — Róm. 1:16-17 — Mielőtt ezt az új rovatot megkezdeném, a LELKIPÁSZTORI NAPLÓMBÓL c. sorozatomat szeretném befejezni. Magyar költő írta le ezeket a sorokat: “Aludni jó, meghalni jobb, legjobb lett volna nem születni meg.” Sokszor jutott eszembe ez a borongó mondás, mintha belőlem szakadt volna ki. De ha most hátulról nézem a lefolyt nyolc évtizedet, a költői keserű mondás után nyolc kérdőjelet teszek, mert ezt életem minden lefolyt évtizede megkérdőjelezi. Az elmúlt nyolcvan esztendőmben volt sok elbukás, de Isten bűnbocsátó kegyelme mindig felemelt. Volt sok lelki fájdalom, de Isten lelke mindig megvigasztalt. Volt sok könny is, de Isten szent keze mindig letörölte. Volt sok piszkos megalázás is, de az isteni kegyelem érdemrenddé fényesítette. Volt sok kétségbeesés, de Isten segítő kegyelme mindig tanulságosan szégyenített meg. Így hát hálát adok Istennek minden napon és a 34. zsoltár 39. versével fejezem be rovatomat: “Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik!” * * * Ha az Isten éltet még és megajándékoz szellemi ajándékaival is, fenti BÍZZATOK! (Folytatás az 1. oldalról) gáltatottjai ismeretlen, ellenünk törő erők játékának. Isten szeret minket és gondoskodik rólunk. Ebben kell minden okoskodás, kétkedés nélkül hinnünk. Higgyük: mivel Isten atyai szeretettel szeret minket, ezért biztosan javunkra és nem ellenünkre történik minden ebben a világban. Bármi következzék is ránk, mindenben lehet elrejtve valami jó is. Isten mindent megad, amire szükségünk van, ha nem is mindazt, amit kívánunk. Nem kényeztető, minden kívánságunkat teljesítő szeretettel szeret. Nem úgy szeret, ahogy mi igényeljük, hanem ahogyan ö jónak látja atyai szíve szerint. Ezzel, az atyai szeretetébe vetett cím alatt dr. Túróczy Zoltán hiterősítő, bűnbánatra vezető, útmutató bizonyságtételeiből (amelyek nem kerültek be a NE FÉLJ! c. könyvbe), szeretnék ezen a helyen örökkévaló lelki eledelt nyújtani. A fenti ige Pál apostolnak a rómabeliekhez írott levelében, az első rész 16-17. verseiben, mint a levél summája, így szól: “Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát: mivel Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, azután görögnek. Isten igazsága jelentetik ki ugyanis abban hitből hitbe, amint meg van írva: Az igaz ember hitből él.” Ez az ige nem történet, nem tanítás, hanem személyes bizonyságtétel, aminek a súlya mindig azon dől el: ki az, aki bizonyságot tesz, mi az a helyzet, amelyben elmondja, kiknek és milyen céllal mondja el. Itt Pál apostol tesz bizonyságot a rómaiak előtt. Róma akkor világváros volt, mert az egész világnak Róma volt a középpontja. Pál apostol még nem volt Rómában, de most odakészül. Ez a levele olyan, mint valami névjegy, amit előre küld azokhoz, akiket majd meg akar látogatni s ezen dől el: fogadnak-e, vagy nem fogadnak. Pál ebben a levélben bemutatkozik. bizalom erejével, meg tudunk majd állni minden nehéz helyzetben. Nem törünk ősze, nem esünk kétségbe, ha csalódások, kudarcok érnek. Istenben bízva tudjuk, hogy az Ö értelem feletti végzése szerint a kudarcok, bajok is áldássá válhatnak. Istenre támaszkodó feltétlen bizalmunkkal a bizonytalanságok között is nyugodtan élünk. Nem aggódunk a „holnap" miatt, mert bizonyosak vagyunk: mire a holnap elérkezik, addig a holnapból „ma” lesz, mára pedig mindig elég az az erő, amelyet Isten arra a napra ád. Ezzel a bizalommal élve, a holnap árnyékával nem sötétítjük el a mai napot. A bizonytalanságok között Isten szeretete a bizonyosságunk. Erre bízzuk magunkat, s úgy járjunk az új esztendőben! Voltak Rómában ismerősei a zsidók között is, a keresztyének között is, de a római gyülekezet még ismeretlen volt előtte. Ezért mutatkozik be és bemutatkozása bizonyságtétel. Pál apostol levele igazolja, hogy neki nem az a fontos, kicsoda ő, csak az, hogy tudják, hogy “én Krisztus evangéliumának a követe vagyok.” Pál apostol bizonyságtételében a hangsúlyt két kijelentésre kell tennünk: 1. Nem szégyenlem a hitemet! 2. Nem szégyenlem a bibliámat! Vegyük őket sorra. 1. NEM SZÉGYENLEM A HITEMET! Pál apostol szeretné, hogy amikor a fenti igéről elmélkedünk, teljes meggyőződéssel vallanánk: Nem szégyenlem a hitemet! Tudom, hogy lehetnek olvasóink közül többen, akik azt mondják erre: könnyű volt Pál apostolnak nem szégyelni a hitét abban az időben, hiszen ő tulajdonképen egy hívő világban élt. A zsidó nép jellegzetesen hívő nép volt. Az igazi zsidók ma is hívő emberek, a neológ zsidókat ma már vallásilag nem is tekintik igazi zsidóknak, csak fajilag. Pál apostol korában a pogányvilág is tulajdonképen hívő sereg volt. Athénben az egész város különféle isteneknek emelt oltárokkal és szobrokkal volt tele, sőt volt olyan szobor is, amely alá azt írták: “Az ismeretlen istennek”. Az akkori pogány világ hívő volt a maga módja szerint. Hát miért írja Pál Rómába, hogy nem szégyenlem a hitemet? Azért, mert a pogányok a keresztyéneket nem tekintették hívőknek, mert nem volt látható Istenük. Ugyanezért a zsidókat sem tekintették hívőknek. így értjük meg, hogy nem is olyan egyszerű dolog volt az, amikor Pál a római világbirodalom központjában bizonyságot tesz: Nem szégyenlem a hitemet! Én hiszek az egyedül igaz, az emberi szemmel láthatatlan, emberi kéz által tapinthatatlan, érzékelhetetlen Istenben! A pogányok megbotránkoztatónak tartották az egész keresztyén vallást, mert annak alapítója szerintük egy gonosztevő volt, akit az egyházi és (Folytatás a 8. oldalon)
