Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-05-01 / 4. szám
AMERIKAI M AGYAR EVAN GÉLIKl IS OK LAPJA | XXXV. ÉVFOLYAM 1971. MÁJUS 4. SZÁM ^ M aracU az ö gyermeke.” Ezt a feliratot olvastam azon a német levelezőlapon, amelyen Kelemen Erzsébet diakonissza testvér húsvéti köszöntését küldte el hozzám. Itt köszönöm meg neki és köszönetem kettős, mert nemcsak a szívét küldte el benne Stuttgartból, hanem lapunkat is szolgálta egy művészi képpel, ami írásra készteti az embert. Amint láthatjuk a képen, egy áldott kézfejen az Ür tenyerébe simul egy édes gyermeki fejecske. Ez a kép maga egy anyáknapi prédikáció, amely szól a gyermekekhez és szülőkhöz egyformán. A gyermekeknek azt tanítja: Ne akarjatok szüléiteknek simogató, vagy büntető keze alól minél hamarább kikerülni, mert ők Isten megbízottai. A szülőket pedig így inti: Vigyázzatok gyermekeitekre, mint a szemetek fényére, mert Isten reátok bízta őket és számon kéri tőletek! Isten tenyerében lenni azt jelenti, amit Sántha Károly énekköltőnk a 393. énekünkben így énekelt meg: “Csak te vagy Isten minden bizodalmám, Benned vagyon csak az én nyugodalmam, Bár minden elhagy ezen a világon, Te vagy világom. Forr, zúg az élet szörnyű tengerárja, Gyönge hajónkat szélvész veti, hányja, Be én nem félek, a veszély bármily nagy, Ha te velem vagy.” Amikor elolvasom és éneklem ezt az éneket, a 69. Zsoltár kilencedik verse tolul ajkamra: Bízzatok Istenben mindenkor . . . Isten a mi oltalmunk!” Ma sokan vannak, akik új messiásokat várnak, mert azok szebb jövőt ígérnek. Sokan a hatalomban, a vagyonban, vagy önmagukban bíznak. Mondd csak, hányszor csaltak meg a politikai jelszavak? Hányszor forgattak ki vagyonodból, jó hírnevedből és mikor már nem maradt semmid, szívedet, Istenbe vetett hitedet ”B L £ I B’ S E 1 N K I N D“ lopták el? Most már fásultan bámulsz úgy-e a világba, mert szív nélkül, hit nélkül nem tudod megérezni azt a felemelő, boldogító tudatot, hogy ha mindenki el is hagy, Isten nem hagy el sohasem. A hatalomban bízol? Nem látod, hogy a történelem útja ledöntött trónok és összetört koronák között vezet? Vagy a vagyonban bízol? Nem látod, hogy amint semmivel születtünk, ugyanúgy semmivel is megyünk el? Nincs-e sok szomorú példa előtted, hogy a szerencse játszi kedve még Krőzusból is koldust csinálhat rövid idő alatt? Vagy talán önmagadban bízol, te büszke ember, erődben és tudásodban? Milyen balgatagság! Egy vértolulás — és vége mindennek! Nincs ezen a földön semmi örök, csak Isten tenyere és kegyelme. Hajtsd bele hittel fejedet és Sántha Károly egy másik énekével így biztasd magadat: “Szegény fejem hová hajtnálak Ha a Krisztus ölére nem? Ha tégedet nem óhajínálak, Kit óhajtnék mást, Istenem? Te szánod a sebhedt szívet, Boldog, aki hozzád siet!” (e. a.)
