Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-03-01 / 2. szám
ERŐS VAR 5. oldal tot hirdet, melyen az idén elsőízben az EBŐS VÁB is részt vesz. Terveink között van egy áhítatoskönyv kiadása, melyre már régóta nagy szükség van híveink között. Dr. Lelbach Antalné, az ERŐS VAR pénztárosa jelentése szerint a legutóbbi közgyűlés óta eltelt 23 hónap alatt a lap összbevétele $2955.30 volt, míg a kiadások 2942.27-et tettek ki. A bevételek között köszönettel nyugtázzuk az AMEK pénztárából átutalt támogatást 305.00 összegben. Az ERŐS VÁR jelentéséhez Vásári Ferenc, Brachna Gábor és Bernhardt Béla szóltak hozzá, majd a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Asbóth Gyula javaslatát: “Minden gyülekezetben évenként egyszer, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján SAJTÓVASÁRNAP tartandó, melynek offertóriuma az ERŐS VÁR támogatását szolgálja.” Ezután Egyed Aladár és Juhász Imre ismertették a NE FÉLJ! c. áhítatoskönyv kiadási terveit s az azzal kapcsolatos anyagi problémákat. Többek hozzászólása után a közgyűlés Bernhardt Bélát bízta meg a könyvkiadás előmozdításával. Következett Brachna Gábor elnök előterjesztése három: gyülekezet: Toronto, Pittsburgh és New York lelkész ellátási gondjaival kapcsolatban. Utána Láng Ferenc torontói lévita adott részletes beszámolót gyülekezete helyzetéről és jövő lehetőségeiről. A beszámolóhoz hosszasabban Buthy Dénes volt beszolgáló lelkész szólt hozzá. A vacsora utáni HARMADIK ÜLÉSSZAKON került sor az esedékes választásokra, melyen a közgyűlés az eddigi tisztikart újra választotta a szokásos négy évi időtartamra. A tárgysorozat következő pontjaként Brachna Gábor olvasta fel tanulmányát, melyet magyarországi útján szerzett benyomásai alapján írt: “A magyarhoni evangélikus egyház 25 éve a kommunizmus alatt...” Előadása bevezetésében felvázolta a történelmi hátteret, majd rátért a magyarországi evangélikus egyházi élet különböző szektorainak alakulására a negyedszázad alatt: a püspökség intézménye, az Állami Egyházügyi Hivatal, gyülekezeti élet, szeretetotthonok, lelkészi kar. E pontnál az idő előrehaladottsága miatt az előadás hátralevő részének meg hallgatását a közgyűlés másnapra halasztotta. A kedd reggeli úrvacsorái istentiszteletet követő NEGYEDIK ÜLÉSSZAKON napirend előtt Bernhardt Béla indítványozza, hogy a Konferencia fejezze ki szeretetét és bátorítását a torontói gyülekezet felé. Egyhangúlag elfogadva. A következőkben Brachna Gábor előző este félbemaradt előadása folytatódott, ismertetve az előadó budapesti és vidéki igehírdetési alkalmait, valamint különböző teológus és lelkész-csoportokkal való találkozását. Az előadást élénk eszmecsere követte. Többek hozzászólását Bernhardt Béla foglalta össze így: “Mindnyájan azért vagyunk itt, mert nem akarunk a kommunizmus alatt élni. Viszont az a feladatunk, hogy hangot adjunk mindannak, amit ők otthon nem mondhatnak el.” A közgyűlés foglalkozott ezután az országos egyház által ajánlott új konfirmációi gyakorlattal, továbbá a magyar gyülekezetekben észlelhető alacsony adakozási színvonallal, valamint a gyülekezetekben felújítandó konferenciák témájával, melyeket mint “csendes napokat”, vagy “evangélikus testvéri napokat” tartanának meg. A magyarországi szeretetintézmények mosógép ellátására összegyűlt adományok átutalása tekintetében a közgyűlés az elnököt bízta meg, hogy legjobb belátása szerint intézkedjék ez ügyben. Az árvízi segély ügyében hozott határozat “felhívja a gyülekezeteket, hogy a magyarországi és erdélyi árvízkárosultak megsegítésére rendezzenek gyűjtést. Ha egyes gyülekezetek a helyi magyar egyházak, ill. egyesületek közös akciójában már résztvettek volna, úgy a helyi viszonyok figyelembevételével irá nyítsák adományaikat.” Nemzetünk kettős gyászéve alkalmából a közgyűlés Asbóth Gyula előterjesztése nyomán nyilatkozatot fogadott el: “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia fájó szívvel, de Isten akaratába vetett hittel emlékezik meg a trianoni országcsonkítás ötvenedik és a szovjet megszállás huszonötödik évfordulójáról. Nemzeti bűnbánattal és együttérző, igaz testvéri és imádkozó szeretettel gondolunk az elszakított területeken és a csonka hazában egyaránt idegen megszállás járma alatt élő magyar testvéreinkre. Kötelességünknek tartjuk, hogy némaságra kárhoztatott véreink helyett mi hirdessük szerte a világban életünk bizonyságtételével mindazt az igazságtalanságot és jogtalanságot, amely 1920-ban é3 1945-ben kezdődött meg. Minden magyarhoz szóló üzenetképpen álljanak itt Reményik Sándor Mohács után c. versének sorai: “Éjszaka jön, százötven éves éj S ki éjben születik, majd mit csináljon? Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon, S a sírba is reménysugárral szálljon, Ha könnyel sózott kenyerét megette. MERT VÁLTOZNAK A CSILLAGOK FELETTE!” Elnök előterjesztésére a közgyűlés Isten iránti hálával emlékezett meg arról, hogy a Konferencia négy lelkésztagja elérte, illetve meghaladta a félévszázados szolgálati időt: Egyed Aladár 55, Kiss Samu 62, Ormai János 55 és Varga László 52 éve felavatott lelkész. Négyük között 224 esztendőnyi lelkészi szolgálat! Az ünnepeltek nevében Ormai János keleti esperes megindultan köszönte meg az elismerést. A következő, 1972-ben megtartandó közgyűlés helyét és idejét a tisztikar állapítja meg. A keddi ülésszak s egyben az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezidei közgyűlése du. 3/41-kor Asbóth Gyula detroiti lelkész imádságával ért véget. JUHÁSZ IMRE
