Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 7. oldal gyakorlatilag öregek gondozásában, lelkészek és egyéb egyházi munkások megélhetésének biztosításában mutatkozik meg. Az EVSZ évente úgy 40 ezer dollárt küld be, s ebből ifjúsági programokat bonyolítanak le, nyugdíjakat egészítenek ki, stb. Következőleg egy özvegy papné havi $37 nyugdíjat kap, szórványgondozó lelkészek évi $57 fizetéskiegészítéshez jutnak. ROMÁNIÁBAN a szászok (180,000) és a magyarok (35,000) ev. egyházai működnek. Egyik probléma az egyházi épületek karbantartása, ami nagy erőfeszítést kíván. Csak 1968-tól adtak engedélyt, hogy külföldi segélyt fogadhassanak el ezek az egyházak — de egyben az a feltétel, hogy új építkezésre csak akkor kerülhet sor, ha a költségek egy részét külföldi valutával fedezik. Kihasználva az alkalmat, az EVSZ 165,000 dollárt küldött az elmúlt évben, hogy lehetővé tegye gyülekezeti termek, Nagyszebenben diákotthon és Bukarestben lelkigondozó köpont létesítését. A közép- és keleteurópai államokban élő evangélikusok lélekszáma — a vasfüggöny mögött — jóval meghaladja a 15 milliót. 1970-ben az Ev. Világszövetségen keresztül egyházi létük fenntartásának a megkönnyítésére összesen közel 1 millió dollár segélyben részesülnek. Ez a körülmény mindennél ékesebben bizonyítja a kommunizmus alatti nehéz helyzetüket. Imádkozzunk, hogy a nehézségeket bátran és erővel viseljék! LUTHERAN WORLD ACTION/bbp az egyház hírei AUSZTRÁLIA • Augusztus második felében a queenslandi Indooroopillyben tartotta orsz. közgyűlését a helyi ev. egyház, melyen, mint a nyugat-ausztráliai lelkészküldöttség tagja, Nt. Kemény Péter magyar missziós lelkész is résztvett. NÉMETORSZÁG • Nemcsak öt észak-német, összesen 3,5 milliós lélekszámú tartományi ev. egyház tervezi egyesülését egyetlen egyháztestté, hanem azok az ún. szabad, kb. 60,000 lelket számláló ev. gyülekezetek is, melyek függetlenek területi határoktól. VATIKÁN • Jólértesült körökben tartja magát az a vélemény, még a “L’Osservatore Romano” cáfoló nyilatkozata ellenére is, hogy a Vatikán vagyona jóval meghaladja a 12 milliárd dollárt. • VI. Pál pápa ezév novemberében látogatást tesz a Pilippi-Szigeteken és Ausztráliában, majd jövőre a vasfüggöny mögé, Jugoszláviába készül. Egyedül Gál. 5:1—6. Kimondhatatlanul gazdaggá tette a reformáció a világot, nemcsak azért, mert visszaadta és az ember kezébe adta az Isten akaratát kifejező igét, de azért is, mert döntés elé állította a keresztyénséget. A reformáció nem emberi mű, még akkor sem, ha a XVI. századból Luther alak ja toronymagasan emelkedik ki kortársai közül. A történelmet formáló Isten szólította meg Luthert és adott megbízást, hogy mint eszköz cselekedjék. Luther nem tett mást, minthogy magasra emelte a Bibliát, széttárta s rámutatott arra a szeretetre, mely testté lett Jézusban. Pál apostol tömören fogalmaz, amikor a galáciai levélben elénk tárja a keresztyén ember szabadságlevelét. Luthernél ezekre a versekre nagy hangsúly esik, amikor azt mondja: mi a szabadság népe vagyunk! Ez nem álom, nem képzelődés, befejezett valóság, drága kincs, ami a mienk. Félre hát a régi szokásokkal, félre minden emberi erőlködéssel, egyedül hit által, Krisztus ingyen kegyelméből igazulliat meg az ember. Két út között kellett választani, vagy Lelkész! naplómból (Folytatás a 4. oldalról) pihenésre, óh milyen borzasztó volt hordozni ezt a titkot egyedül feleségemmel és később milyen nehéz volt a reménykedő édesapánknak és testvéreimnek arcáról lelopni a reménység pírját, hogy ők is készüljenek el az elválásra. Milyen nehéz volt szótlannak lenni akkor, amikor édesanyám halálsejtelmében tőlem várta, kérte a bátorító szót. Az orvosprofeszszor, amikor Szegeden hirtelen roszszul lett, azt tanácsolta, hogy ha Rozsnyón akarjuk eltemetni, hősi halott fia mellé, sürgősen szállítsuk haza. Gyorsvonaton feleségem kisérte Miskolcig, ahol Rozsnyóról húgom mentőautóval várta és vitte haza meghalni, 64 éves korában. Pár hét múlva volt a temetése. Az orvosi diagnózis majdnem napra számítva pontos volt. . . Mikor elindult Szegedről vele a vonat, befelé tomboló viharral záporozott a könnyünk. Ha reágondolok, ma is érzem ennek az elválásnak észbontó kínjait. Milyen nehéz volt megtanulni a legnehezebb imádságot, amelyben arra kérjük Istent, hogy szeretteinket vegye magához csendes álomban, a hit által a régi úton jár s a törvény és előírások paragrafusai között tengeti életét megkütözötten, vagy Krisztus mellett dönt és a hit útjára lép. Pál nagyon komolyan figyelmeztet: ne térjetek le a Krisztus útjáról. Aki a törvény mellett dönt, annak meg kell tartania az egész törvényt. Aki Krisztus mellett dönt, annak a számára nincs törvény, nincs érdemszerző cselekedet, annak elég a hit. A keresztyén szabadságban élő embernek szeretetben munkálkodó hite van! Szabadsága van jót cselekedni embertársaival és segíteni a közösség érdekében, minden szolgálatában. A keresztyén szabadság tehát azt jelenti, hogy szabad vagyok a Krisztusban, aki az Ó halála által bünbocsánatot szerzett és ingyen kegyelemből üdvözít. Szabad vagyok a jó cselekvésre embertársaim felé is. Hálaadó szívvel köszönjük meg Istennek a reformációt és hirdesse életünk, hogy méltó utódok vagyunk, akik tudnak élni a nekik adott szabadsággal. K. O. halál kínjai nélkül. Alig értem haza, másfél óra múlva cseng a telefon és a klinikára hívtak haldoklóhoz, úrvacsorát adni. És csodálatosan a haldokló nő szintén méhrákkal volt beteg. Mennyire világos volt ebben is Isten kegyelmének vigasztaló szándéka. Mi adott erőt? Az a felséges hit, hogy “mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. . .” ♦ Édesapám életének utolsó éveit Sajógömörön, húgomnál töltötte, aki ott elemi iskolánk igazgatójának volt a felesége és egyben tanító-kollegája is. Amikor a hírhedt Kassai Program során összeszedték a magyarokat, reájuk is rákerült a sor. Karácsony éjjelén kis kézi csomaggal vitték őket a tornaijai állomásra, fűtetlen tehervagonba rakták és Budapestre szállították. 87 éves édesapám — mire Pestre értek — tüdőgyulladást kapott. Fiam azonnal maga mellé vette és a klinikájukon kezelte. A tüdőgyulladásból ugyan kigyógyult, de a láz megviselte öreg szívét és amint fiam írta akkor: “úgy aludt el, mint egy leégett gyertya ...” A hit mellett vigasztalásom ma is az, hogy unokája fogta le szemeit az örök álomra!
