Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 3. oldal Brachna Gábor: PILLANATKÉPEK PAPOKRÓL, GYÜLEKEZETEKRŐL PAPI HŰSÉG: Talán ellentmondásnak látszik ilyen cím alatt írni Markovits Pál­ról, aki most ment magyar szolgálat­ból amerikai gyülekezetbe. De sokan nem tudják azt, hogy Markovits Pál Kanadában végezte teológiai tanul­mányait, felesége New Yorkban szü­letett s amerikai gyülekezeti szolgá­latból hívtuk ki, hogy segítsen a pittsburghi gyülekezetét magyarnak megtartani. Markovits Pál és család­ja vállalta ezt a szolgálatot. Isten meg is áldotta 24 éves munkáját. Talán az Egyesült Államokban nincs még valaki, akinek otthonában és asztalánál több ember kezdhette meg amerikai életét, mint náluk. És nincs talán senki, aki annyi sze­mélyes törődést és utánjárást adott volna a maga és családja részéről, mint Markovits Pálék. Az Úr csodá­ja volt, hogy egy igen szerényen javadalmazott lelkész kenyerét így sokszorosította és áldotta meg a sze­retet. Amint Markovits Pálnak szo­kása volt, hogy az újonnan érkezet­teket a templomba vezette először és imádkozott velük, mi most ugyan­úgy kérjük Istent, áldja meg őt ezért a papi és magyar hűségért és vessen napsugarat az ő és családja további útjára népes új gyülekezeté­ben! PAPI ÉRTÉK: Magam is a hatvanon túl vagyok már, de Egyed Aladárról ma is csak úgy tudok beszélni, mert egykori principálisomról és egyházmegyénk főespereséről. Sokan ismerik egyhá­zi szolgálatát és izzó magyarságát, mellyel magához öleli magyar test­véreit. Mindenki "Ali Bácsiját” zenei tálentummal is megáldotta Isten. Amikor a templomi orgonánál sza­badra engedte lelkének szárnyait, nem kellett félnie az igehírdetőnek, mert a dallamok imaként mondták el a hívő ember dícséretét és kö­nyörgését a gyülekezetben. Mint volt segédlelkésze, kötelességemnek tar­tom ezeket elmondani, amikor la­punk múlt számában olvastam ar­ról, hogy Egyed Aladár zenemüvét Kodály-díjjal tüntették ki. GYÜLEKEZETI MEGBECSÜLÉS: Nyugat-clevelandi gyülekezetünk két jubileumi alkalmat köt össze, hogy Juhász Imre lelkésznek el­mondhassa köszönetét és háláját lel­késszé avatása 20. évfordulóján s azért, hogy 15 éve vezeti egyházi éle­tüket, hordozza egyházi lapunk gondját s a rádió hullámain is elvi­szi az Ige vigasztalását öregeknek és betegeknek. A szabadságharc mene­kültjei talán már nem is gondolnak vissza az 1956—57-es időkre, amikor Juhász Imre vezetése és személyes utánjárása mellett ez az aránylag kicsiny gyülekezet 108 embert men­tett meg, telepített le és illesztett be itteni életünkbe. A cinikus itt is haj­landó volna megkérdezni, miért a köszönet, hiszen a lelkészek is fize­tést kapnak. Mennyire igaz. Ha vala­ki egyszer végigtanulmányozná azok­nak az áldott centeknek az útját az özvegyek szívétől az oltáron megál­dott perselykosáron túl, elcsodál­koznék azon, hogy mennyivel tovább ér a lelkész kevés pénze, mint má­sok sokszorosan nagyobb fizetése. A szeretettel megszentelt pénz Isten szolgálati eszköze marad mind a lelkész, mind családja kezében; ar­ra megy, amire szükség van: először Isten dicsőségére, a gyülekezet fenn­tartására való adakozásra, azután kenyérre és a család nevelésére is. November 15-én egy ebéd kereté­ben jönnek össze a hívek és barátok, hogy megszorítsák Juhász Imre lel­kész és családja kezét s kívánjanak LUTHERAN CHURCH IN AMERICA • Az idei orsz. közgyűlés egyik hatá­rozata szerint szociális és missziói mun­kák támogatására a következő két év­ben általános gyűjtést tartanak “Love Compels Action (LCA) Appeal” néven. Erre a gyűjtésre a gyülekezetek rendkí­vüli offertoriumok útján adakozhatnak. • Az Ev. Világszöv. eviani gyűlésén Dr. Robert J. Marshall orsz. elnököt és Robert P. Hetieo springfieldi (OH) lel­készt a végrehajtó bizottság, Dr. Kari Hertz springfieldi teol. professzort a ta­számukra erőt ennek a hűséges és áldott szolgálatnak további végzé­sére. GYÜLEKEZETI GOND: Torontói gyülekezetünk ma Cleve­­landból, időnként máshonnét, a kon­ferencia lelkésztagjainak közremű­ködésével részesül lelkészi szolgálat­ban. A munka oroszlánrészét Láng Ferenc ottani lévita végzi v. Nyíregy­­házy Pál egyházfelügyelővel s a pres­bitérium, meg a Nőegylet hűséges tagjaival. A kis gyülekezet minden dicséretet megérdemel, mert hűsé ges és kitartó. Istentiszteletük kü­lön élmény, mert a torontóiak a hazai liturgikus rend szerint és olyan lelkes énekléssel végzik, hogy az mindenkit magával ragad. De az egyházi élet veteményeskertje saj­nos nem kapja meg azt a gondozást amit egy helyben lakó lelkipásztor jelentene. A presbitérium megbízá­sából Kitchenerben jártunk a kana­dai egyházkerület elnökénél és fel­tártuk gondjainkat, őszinte megér­tés és jóakarat fogadott, bár a biz­tatás feltételekhez volt kötve. Sze­rintük a magyar evangélikusok ügye más gyülekezettel való társulással oldható meg, ha oda egy angolul és esetleg németül is tudó magyar lel­kész mehetne. Az elnöknek névsze­rinti elgondolása is van s megígérte, hogy a kapcsolatot felveszi a szám­­bajöhető lelkipásztorral, valamint azzal a gyülekezettel, amely híványá ban magyar szolgálatot is tudna biztosítani. nulmányi, s Dr. John Scherer chicagói teol. professzort az együttműködési főbi­zottság tagjául választották meg. • Az orsz. presbitérium legfiatalabb tagja, J. Pym, a Kanada/Ontarió-beli Waterlooból, nemrégen töltötte be 18. életévét. • Eddig 113,000 dollárral kevesebb közegyházi járulék folyt be idén az orsz. pénztárba, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az így előállott helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy inflá­ciós jelenségek miatt a dollár vásárló ér­téke csökkent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom