Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-03-01 / 3. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM 1970. MÁRCIUS 3. SZÁM HÚSVÉT ÜNNEPÉN Én vagyok az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai. Jel 1:18. A Húsvét az az ünnep a keresztyén ember életében, amikor a legtöbb fény világítja meg az arcát. Valaki egyszer azt mondotta, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, Nagypéntek a megváltás ünnepe, Pünkösd a Lélek ünnepe, de mindezeknek gyönyörű forrása Húsvét ünnepe — az élet ünnepe! A Húsvét a hívőnek az örökéletről beszél, de ez a beszéd betölti egész földi életét. A Húsvét az örökélet örömét adja a hívőnek, de ez az öröm már itt ezen a földön boldogan dobogtatja meg a szívét. A Húsvét az örökélet és az üdvösség reménységének az ünnepe, mégis az a csodálatos, hogy ez a reménység itt, ezen a földön teszi a hivő embert jó emberré, igaz emberré, az életet és a világot szerető és érte munkálkodó boldog emberré. A Húsvét napfényében először is ez a szó világít: reménység! A hit mindig hordoz magával valamit abból a nagyszerű ajándékból, amit úgy hívnak, hogy reménység. Húsvét ünnepén a hivő ember ezzel a reménységgel néz a feltámadt és élő Jézusra, hogy Benne és Vele van üdvössége■ Az örökéletnek ez a reménysége úgy be tudja tölteni a keresztyén embert, hogy földi napjai, földi útjai, otthona és munkahelye is egyszeribe megtelik a reménység szépségével. A Húsvét napfényében másodszor ez a szó világít: öröm! A hivő ember mindig örvendező ember. Örvendező azért, mert az élő Jézus Krisztussal járva mindig és mindenütt megtalálja és meglátja az élete értelmét, szépségét, a feladatát, a szolgálatnak szerepét. A húsvéti ember mindig örvendező ember. Olyan ember, akit éppen erről lehet megismerni, hogy nyugodt, megelégedett, vidáman előre néző, másokat is megvilágító, örvendező ember. A Húsvét napfényében harmadszor ez a szó világít: lendület! Aki egyszer nyugodtan végigolvassa Jézus élete történetét, annak meg kell látnia, hogy Jézus élete mindig tele volt mozgással, haladással, munkával, az élet soha meg nem álló, lobbanó lendületével. Valahányszor emberek kerültek a közelébe, Ö mindig ezt mondta nékik: menjetek és így cselekedjetek! Gyógyító és szolgáló élete nem tétlen ténfergésre tanította a tanítványokat, hanem sürgető feladatokra, szolgálatokra, munkára, szóval mindarra, ami az életet előbbre viszi, megszépíti, értelmessé és többé teszi. Húsvét ünnepe így teszi az embert élővé — az élő Jézus mellett! —h —s FELTÁMADÁSI ZSOLTÁR (16. zsoltár) Dávid költeménye Őrizz meg engem, Istenem: nálad keresek menedéket, így szóltam az ŰRhoz: te vagy Uram, egyedül te vagy minden javam! A földi “szentekben”, a “felségesekben” semmi örömöm nem lelem. Megszaporodnak azok fájdalmai, akik más isten után futnak — nem áldozok nekik vér-áldozatot, nem veszem ajkamra nevüket. Osztályrészem az ÜR és poharam: te tartod kézben sorsomat. Kedvezett a mérőkötél: ugyan szép örökség jutott nékem. Áldom az ÜRat, aki tanácsolt — még éjjel is oktat engem bensőm. Szemem az ÜRon: előttem áll, jobbomon ö van: meg nem rendülök. Ujjong ezért szívem, lelkem örvendezik, bizton élek én, mert nem vetsz oda engem az alvilágnak, nem hagyod, hogy híved rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, túlárad az öröm, ahol te vagy, jobbodon örök a gyönyörűség. Fordította: Bodrog Miklós NiNcseH m mew redvQnA&an A FELTÁMADOTT KRISZTUSBA VETETT HITTEL BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPLÉST KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG
