Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 2. szám
ERŐS VAR 5. oldal LELKÉSZ! NAPLÓMBÓL 1. LELKIPÁSZTOR ÉS POLITIKA Semmi okom sincs tagadni azt, ezt a hírhedt kijelentését állandóan hogy 1919-től 1931 őszéig a megszállott Felvidéken, sajógömöri lelkészi munkámnak felét, a magyar lélek, magyar nyelv és a magyar nép kultúrájának és szabadságának érdekében folytatott politikai harcaim kötötték le. Senki sem vitathatja, hogy minden lelkipásztornak nemcsak hogy lehet, de kell hogy legyen politikai meggyőződése, csak annak ki kell bírnia a kritikát az evangélium megvilágításában is. A lelkipásztornak kötelessége az, hogy politikai meggyőződését abszolút szempontok szerint alakítsa ki, mert sohasem válhat politikai kortessé, hiszen akkor szembekerülhetne híveivel és elveszíthetné a lelki munka alapját: a bizalmat. Erre a "szlovenszkói” evangélikus egyház vezetői azt mondták, hogy lelkipásztori kötelességemet felcseréltem politikai agitációval. Feleletem ez volt: tagadom, mintha lelkipásztori kötelességeimet felcseréltem volna politikai agitációval, mert vagyok olyan öntudatos evangélikus lelkész, hogy a bűnbocsánatot és kegyelmet szomjúhözó lelkekkel szemben tudom, mi a kötelességem, de bejelentettem előre azt is, hogy egyházam területén és azon kívül is, minden erőmmel igyekszem érzelemben, nyelvben, szívben és lélekben megtartani továbbra is magyarnak népemet és hogy mindaddig, amig a “szlovenszkói” evangélikus egyház vezetői a szlovákok jogait és előnyeit hangsúlyozzák, én is először magyar leszek és csak azután evangélikus! Tudomásom szerint a hit és a fajhoz való ragaszkodás Luther óta sohasem állott ellentétben az evangélikus egyházban. És az egyházi téren fűtött szlovák nacionalista szenvedélyek ellen továbbra is minden alkalommal, szóban, írásban felemeltem tiltakozó szavamat. A "szlovenszkói" hivatalos egyház, a “quieta non movere” elvére reáfeküdve, Briandnak a népszövetség 1928 szeptemberi ülésén mondott hangoztatta: "Ha olyan kisebbségi hang hallatszik, amelyből a békére (értsd álbékére, igazságtalan, békétlen békére. E.A.) veszedelem származhatik, akkor odakiáltom a kisebbségnek: hallgass és gondolj a békére!” Az ilyen elvet hirdető ev. egyház nem ahhoz a keresztyénséghez tartozik, amelyet Krisztus hirdetett, csak ahhoz, amelyik jogtalanul Krisztus követőjének tartja magát. Igaza van Jánosi Zoltánnak, amikor azt mondja, hogy az olyan érzelmi pacifizmus, amelyet nem követ tiszta politikai gondolkodás s ennek megfelelő tett is: nem ér fabatkát sem! Masaryk Tamás állapította meg a huszas években, az akkori ún. Nemzetközi Jóbarátság Világszövetségéhez küldött táviratában: "Jézus parancsolata a felebaráti szeretetre vonatkozólag nem más, mint tilalom minden erőszak és agresszivitás ellen, de egyúttal feljogosít a védelemre is." Különben is a gyávaság és nemtörődömség békéjénél többet ér a harc. Nekem a harc volt életelemem, de ez a harc mindig a megtámadott jogok védelme volt. Elvem Péter apostol elve: “Istennek kell engedni inkább, hogynem az embereknek." Egyházpolitikám iránytűje pedig 2 Kor 13:8-ban így van megírva: “Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért!” Erőt adott harcaimban az eszme, amiért küzdöttem: a “szlovenszkói” magyar evangélikusok nemzeti karakterének megmaradása. De még nagyobb erőt adott mindig egy-egy újabb sérelem.Éreztem, hogy minden csapás, amelyet a "szlovenszkói” magyar evangélikusok lelkére mértek, csak megújította erőmet és rugója lett újabb tevékenységemnek... Mikor 1931-ben, mint szegedi lelkész, újra visszakerültem Magyarországra, a Lélek újra politizálásra kényszerűéit. Moszkvában már régóta állt az Antikrisztus trónja, Európában pedig a Mammon trónja s romokban hevert a keresztyén világ felelőssége, jelleme, becsülete és hitele, mi pedig “mint rókák a romok között” (Ezékiel 13) jártunk a magunk elesége után, hallgattunk és vártunk, gyáváskodtunk és ólálkodtunk. Ekkor állottam azok közé a harcosok közé, akik fel akarták rázni a nemzet lelkiismeretét, beakarták falazni azokat a repedéseket, amiket az Antikrisztus csákánya ütött rajtunk és a földbirtok reform sürgetésével akartak segíteni három millió magyar földművelő munkás koldus sorsán. "Nyilas voltam, vagy kommunista?” Egyik sem, pedig váltogatva kaptam ezeket a neveket! Még csak párttag sem voltam seholsem, mert Isten pártjára állottam és Krisztus romjai az Isten-frontra kényszerítettek. Sebeket kaptam és adtam, de lelkiismeretem nyugodt, mert megtettem azt, ami tőlem telt! (Folytatjuk) AZ EGYHÁZ HÍREI SVÁJC • Az Evang. Világszövetség és a Református Egyházszövetség képviselői január végén teológiai értekezletet tartottak Genfben. JAPÁN • Felavatták Tokióban az új ev. teológiai kollégiumot, mely tíz épületet foglal magában. ALBÁNIA • A kínai vonalat követő kommunista párt rosszallását fejezte ki azért, mert a Szovjetunióban még mindig lehetséges az egyházak működése. Albániában, mint ismeretes, 1967-ben a vallásos szervezeteket feloszlatták és épületeiket állami célokra vették igénybe. ÚJ-GUINEA © Januári közgyűlésén az ún. “Evangélikus Misszió” úgy határozott, hogy két éven belül minden egyházi ügyet az ebből a szervezetből kifejlődött, most már 356 ezer lelket számláló “Evangélikus Egyház” intézzen. A Misszióra csak a külföldi misszionáriusok koordinálása hárulna.
