Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 1. szám
EROS Rev Gábor Brachna ÜÄ°H W10U AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIV. ÉVFOLYAM 1970. JANUÁR 1. SZÁM ASBÓTH GYULA: AZ ÜJESZTENDÖ EGYETLEN BIZONYOSSÁGA A gondoskodást szülő előrelátás képessége minden emberben megvan, de nem mindenki használja. Sokan csak a jelenben élnek, a holnappal nem törődnek. Ez a felelőtlen emberek lelki magatartása. Minél komolyabban vesszük az életet és azt minél felelősségteljesebben éljük, annál inkább foglalkoztat bennünket jövőnk alakulásának kérdése. Különösen ilyenkor, az év elején, szeretnénk valami bizonyosságot szerezni az újesztendő előttünk rejtőző örömeiről, megbúvó bánatairól. A lélek nem tud élni nyugodtan a bizonytalanságok között. Úgy követeli a lélek a bizonyosságot, mint a test a szilárdságot. Ezért semmi sem olyan kínos az emberi lélek számára, mint a bizonytalanság. Szeretne tőle szabadulni. A jövendővel pedig mindig velejár a bizonytalanság. A jövő mindig bizonytalan, de soha olyan kiszámíthatatlan, olyan kínosan nyugtalanító nem volt a holnap bizonytalansága, mint a mi időnkben. Korunk egetföldet megrázkódtató válságai minden eddig szilárdnak hit erkölcsi oszlopot megingatna^, kiszámíthatatlan erejűvé gyengítenek. A szeretet, gyengédség, figyelem, tapintat, jóindulat mintha teljesen kivesznék a világból. Lépten-nyomon a mindennapi életben a durvaság, rosszindulat, barátságtalanság megnyilatkozási formáival találkozunk. Sohasem volt ez a világ a maga teljességében a szeretet világa. De régebben az emberek mégis inkább igényelték a szeretetet egymástól, mint manapság. A szeretetet régebben elengedhetetlen erkölcsi magatartásnak értékelték. Ma ez a felfogás kimegy a divatból. A szeretetigény-érzék mintha teljesen elsorvadna az emberekben. Ezért idegenednek el úgy egymástól még egy családnak a tagjai is, ahogyan még a történelem során talán sohasem. A gyűlölet bomlasztó erőinek magvetése világszerte a zűrzavar sátáni aratásává érik. A világhelyzetben a politikai, társadalmi feszültségek zendülésekben, kisebb-nagyobb lázadásokban robbannak ki. Válságos időnknek ezek a jelei nem sok megnyugtató bizonyosságot ígérnek az új esztendőre. Ennek a bizonytalanságokkal terhes holnapnak a gondja egyre kínosabb teherként nehezedik a lelkünkre. A jövőt biztosítani akaró erőforrásaink kiapadással fenyegetnek. A jövőben alakuló sorsunk elviselhetősége végett rá kell találnunk Isten gondviselő erejére: az újesztendő egyetlen bizonyosságára. Ezért ne értelmünk szemén át nézve próbáljuk kifürkészni az új esztendő titkait. Azzal nem megyünk semmire. Hitünkkel tekintsünk Isten arcába. Onnan a mindenhatóság ereje, az atyai szív jósága sugárzik felénk. Isten az újesztendőben is Atyánk marad. Amig erre az atyai arcra tekintünk, addig a bizonytalanság útvesztőiben el nem tévedünk, a ránk váró próbák terhe alatt össze nem roppanunk. Az Istenbe vetett bizalom ereje függetlenít bennünket sorsunk külső változásaitól. Isten sorsunkat hordozza, irányítja, kézben tartja. Ezért minket a bizonytalanságok szülte aggodalmak terhétől megszabadít, feladatainkat velünk elvégezteti, akaratunkat, tehetségeinket, nyereségeinket, veszteségeinket, örömeinket, bánatainkat elkészített világtervébe beleépíti. így visel gondot rólunk Isten ebben az esztendőben is. Nem vagyunk tehetetlen kiszolgáltatottjai a bizonytalan véletleneknek, a könyörtelen végzetnek. Isten tartja kézben a gyeplőt. A végzet gyeplőtlen lovai nem ragadhatják sorsunk szekerét a vak bizonytalanságokba. Ezért nincs okunk félni, felesleges aggodalmaskodással nézni a jövőbe. Viszont azt sem hihetjük, hogy istenek vagyunk. Bármennyire is szeretnénk azok lenni. Isten leszállít bennünket a lóról. Maga veszi kézbe a gyeplőt. Nem bízza ránk sorsunk alakítását. Ezért nincs semmi okunk arra, hogy határtalan önbizalmunkban, erőinkkel hetvenkedve fittyethányjunk a világ sorsát irányitó Istennek, s abban a hamis derűlátásban ringassuk magunkat, hogy minden úgy lesz majd ebben az évben, ahogyan mi kívánjuk. Bizonyára lesznek majd borús napjaink. Az élet velejárója a csalódás, a gond, a bánat, a teherhordozás. Ebből mindenkinek ki kell majd vennie a ráeső részt ebben az évben is. Ezek a próbák azonban nem véletlenül, hanem Isten értelemfeletti bölcs végzéséből jönnek. Isten nemcsak utunkat jelöli ki 1970-ben, hanem az Ő útján való járáshoz kegyelméből az erőt is megadja. Isten kezéből ebben az évben sem esik ki a kormánypálca. Ereje nem gyengül, velünk törődő türelme, rosszból is jót formáló kegyelme nem fogy el. Ezt tudva, minden okunk megvan arra, hogy bizalommal induljunk az újesztendőbe, s utunkon minden nap meggyőződéssel valljuk: “Az Úr gondot visel, Kire dolgom hittel Mindenkor vetem.’’
