Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-10-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR EMLÉKEK A BIBLIA ÚTJÁRÓL JELENTŐS dolog, ha valakinek vannak régi családi emlékei. Olyan dolgok, amelyekhez ősei történetéből egy-egy részlet tapad. Régi levelek, családfájáról feljegyzések, megfakult fényképek, bútordarab vagy tárgy a nagyszülők otthonából. Ezek között akadhat régi családi biblia is, amelyben születési bejegyzések vannak, vagy egyszerűen csak valamelyik hivő nagyapánk, dédanyánk ke zenyomát viseli. Az is lehet, hogy ilyen régi családi bibliánk nincs, vagy elkallódott a háborús évek folyamán. Vettünk új bibliát, mai kiadásút, világosabb szövegűt és olvashatóbb betűsei. Akinek bármilyen bibliája van és él is belőle, a legdrágább örökség van a kezében. Hivő nemzedékek, az elmúlt évszázadokban élt anyaszentegyház nyújtja feléje az ezernyi emléktől, drága tapasztalattól bevont patinás könyvet. A bibliánkat sok-sok embernek köszönhetjük, akik előttünk éltek, és életüket arra fordították, hogy utódaiknak kezükben lehessen Isten igéje. AZ APOSTOLOK idejében vándorok, kereskedők, zsoldosok terjesztették a szent iratokat. Az etiópiai kincstárnok jeruzsálemi zarándokúján szerezte meg Ézsaiás próféta könyvének írástekercsét. Hozzá hasonlóan sokan mások is terjesztették az ószövetségi iratok tekercseit, amelyeket később az evangéliumokkal és az apostolok leveleivel összekapcsoltak a teljes bibliává. A Biblia olvasása révén számtalan ember jutott hitre, Isten Szentlelke által, aki ezt a könyvet eszközül használta. A Biblia útját az igehirdetés kísérte az évszázadokon keresztül a máig. A régi betű és az élő szó együtt hirdetik Jézus Krisztust, aki tegnap és ma, és örökké ugyanaz. 1600 évvel ezelőtt Augusztinusz, a későbbi egyházatya, kertjében ült. Kétségbe volt esve maga és élete felett. A szomszédos kertben gyermekek játszottak. Vidám dal ütötte meg a fülét. Gyermek-ének refrénjét hallotta: „Vedd és olvasd, vedd és olvasd!” Hirtelen megértette, hogy ez nemcsak gyermekjáték hangja volt, hanem messzebbről érkező hívás, hogy vegye elő bibliáját és olvasson abból. Felnyitotta a bibliát, szíven találta egy ige, és egész életét megváltoztatta. A középkorban szerzetesek ültek csendes kolostorcellákban, tanult és érett férfiak, akik tudták, hogy mire érdemes életüket fordítani. Életükön át nem tettek mást, mint másolták kézírással a Szentírást. Milyen nagy dolog, hogy egész életet rászántak erre a csendes, jelentéktelennek látszó, fáradságos munkára, a Biblia leírására! Akkor ez volt az egyetlen útja a Szentírás terjedésének. LUTHER MÁRTON hosszú időn át fáradt munkatársaival, hogy lefordítsa népe anyanyelvére a Szentírást. Senki sem sejti — mondta egyszer —, hogy „milyen farönkök hevertek az útban ott, ahol most az olvasó úgy megy tova, mintha gyalult deszkán járna". Néha egy hétig egyetlen szót kellett keresnie, máskor négy napon át csak három sort tudtak lefordítani, olyan nehéz volt. De nem tudta és nem akarta abbahagyni ezt a munkát, mert a Szentírásban a Krisztusban való hit forrását találta meg. Ahol a Biblia szava, „ott az üdvösség" — mondta egyszer. A 17. században a salzburgi katolikus püspöki hatóság Schaitberger nevű családapát az elé a választás elé állított, hogy vagy elhagyja gyermekeit és kivándorol, vagy lemond evangélikus hitéről, bibliáját beszolgáltatja — és akkor megmaradhat gyermekeivel. Ki mérheti le, milyen fájdalmas hitvallás volt a megfeszített Krisztus mellett, amikor Schaitberger a Bibliát választotta és gyermekeitől elszakadt, akikért azután élete végéig bibliája fölött minden nap a távolból imádkozott. 1792-ben egy dél-afrikai helységbe három herrnhuti misszionárius érkezett. A faluban ötven évvel azelőtt abbamaradt az egyházi munka. Találnak-e még valamit a régen elvetett magból? Amikor megérkeztek, egy nagy körtefa alá vezették őket, amely a hottentotta falu közepén állott. Ott egy öregasszony lépett hozzájuk. Reszkető kézzel nyújtott át nekik, régi lelkészük ötven évvel később érkezett utódainak, egy nyűtt Újszövetséget. A faluban egyedül ő tudott olvasni. S ötven esztendőn át olvasott fel az Újszövetségből kis faluja népének. A fiatal nőből hajlott hátú öreg lett, de a kis könyv a kezében megtartotta a parányi gyülekezetei a Jézus Krisztusba vetett hitben fél évszázadon keresztül. NÉHÁNY emlék ez csupán, amely a Biblia hosszú útjáról most elénk került. Csak ízelítő abból a temérdek áldásból, amit ez a könyv sok évszázados útján árasztott. Nagy dolog a Bibliával élni és a Bibliával meghalni. Valaki azt mondotta: „A Biblia maga a menny — szavakban”. Isten közelségének, jelenlétének helyévé válik az az asztal, vagy éjjeliszekrény, ahol felütik. (Németből átdolgozta: V. I.) Brachna Gábor látogatása Magyarországon Négy héten át Magyarországon tartózkodott a hazai evangélikus egyház meghívására Brachna Gábor főesperes, a clevelandi Első Egyház lelkésze. Megtekintette az egyházi szeretetintézményeket, meglátogatta a Teológiai Akadémiát és a Teológus Otthont. Több helyen előadást tartott az amerikai magyar evangélikus gyülekezetek életéről. Igét hirdetett Budapesten a Bécsikapu téri templomban, valamint Szarvason és Gyékényesen. A Puskin utcai püspöki hivatalban lelkész! munkatársi összejövetelen D. Káldy Zoltán püspök tájékoztatta a vendéget a magyar egyház életéről és munkájáról. Európai útjáról visszatérve, Brachna Gábor főesperes október 13-án lelkészgyűlésen számolt be tapasztalatairól. ( — ) CÍMVÁLTOZÁSOK Rohály Mihály ev. lelkész új címe: 1401 Harrop Rd., Victoria, B. C., Canada. Bendes István ev. lelkész új címe: 2807 East 108th St., Cleveland, OH. 44104.
