Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-08-01 / 6. szám
6. oldal ERŐS VÁR EGYED ALADÁR ROVATA A Z IGE és ÉN 6. EGY PRÉDIKÁCIÓ TÖRTÉNETE — Csel 4:5—22 — Ez a különös prédikáció — amit a Cselekedetek könyvében olvashatunk — nem templomban haugzott el, hanem egy törvényszéki tárgyalóteremben. Nem pap tartja laikusoknak, hanem egy analfabéta, tanulatlan ember: Péter apostol tartja a művelt főpapi bíráknak. Csak egyben voltak egyek: a Krisztus-gyilkosságban. Akik a bírói székben ültek Krisztus-gyilkosok voltak; aki prédikál nekik a vádlottak padjából az Péter volt, aki megtagadta Krisztust. És mégis ebben a prédikációban egy különös mondat van a 14. versben: „ ... semmit sem tudtak ellene szólni." A művelt, tanult emberek elnémultak az egyszerű halásznak, Péternek bizonyságtevésére, nem bírtak a Szentiéleknek ellene állni. Mert a Péter igehirdetéséről szóló beszámoló ezzel kezdődik: „Akkor Péter Szentlélekkel megtelve...” Itt azt kell megjegyezni, hogy a Szentlélek nem birtokolható. Nem bízhatja el magát egyetlen igehirdető sem, hogy mindig megkapja a Szentlélek ajándékát. Márpedig az igehirdetésben a Szentlélek a legfontosabb, nem lehet Őt semmivel sem pótolni. A Szentlelket nem lehet mondatokhoz odaláncolni, mert jön és megy, amint Neki tetszik. Honnan tudjuk, hogy egy prédikációban ott van-e a Szentlélek? Ha ott van, úgy valami visszhang támad a szívünkben, valami elkezd benne gerjedezni és igazat adunk Istennek. Meggyőződés lesz úrrá a hallgatóságon, hogy úgy van. Igazat adnak Isten-HALÁLOZÁS Bernhardt Tivadar, lapunk hű olvasója ŰO. életévében visszatért Teremtöjéhez. Temetése október 10-én volt Poughkeepsieben. Gyászolja fia, Bernhardt Béla ev. lelkész — aki a temetési szolgálatot végezte — valamint leánya, Baráth Jánosné és családjaik. Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg... nek, aki az élő igét ajándékozta. Ahol ez igehallgatás közben nem jelentkezik, ott a Szentlélek rendszerint nincs jelen. Természetesen ez a feltevés csak akkor érvényes, ha hivő és lélekben igehallgató emberekről lehet szó. Mert a Szentleiket csak a Szentlélek birtokában, vagy legalább is közelségében tudom megérezni. A felelősség ebben a tekintetben az igehallgatón éppúgy rajta van, mint az igehirdetőn. A főpapi bírák nem tudtak ellenállani az igazságnak és a tényeknek, amiket Péter apostol vágott a szemükbe. Azt mondja Péter nekik: „És nincs senkiben másban üdvösség, mert nem adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartanunk." Micsoda veretes szavak, mindegyiknek külön-külön mázsás súlya van. Nem csoda, hogy Péter az utolsó szó jogán ezt mondja: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne szóljunk.” Ennek a bizonyságtevésnek nem tudnak ellenállani, mert élménnyel szemben a logika hatástalan, az érv semmit sem ér. Ha azonban azt gondoljuk, hogy az a prédikáció, melynek olyan nagy hatása volt, a főpapokban megtermetté a maga áldott gyümölcsét, tévedünk. Megdöbbenve kell látnunk, hogy e prédikáció, amelyet úgy hallgattak végig, hogy nem mertek beleszólni, mégis eredménytelen maradt. Ellene nem tudtak semmit sem szólni, de tenni igen. A Léleknek kénytelenek igazat adni, de elhallgattatják a kellemetlen prédikálót. Félnek megtérni s ezért elhallgattatják az igehirdetőt. Hányszor jár velünk is így a Szentlélek! Hányszor kezd dörömbölni szívünk ajtaján, értelmünk kilincsére reá teszi a kezét, nem tudunk szabadulni tőle s akkor egy erőszakos mozdulattal elszakítjuk magunkat tőle és becsapjuk előtte szívünk ajtaját. Majd máskor! Nem akarunk keresztyének lenni még akkor sem, amikor „majdnem keresztyének lettünk”. És szól a parancs Péter és társai felé, ne szóljanak, és ne tanítsanak a Jézus nevében. Milyen tragikus vége van ennek a prédikációnak! Megkeményednek. Először igazat adnak a Szentléleknek, később lerázzák magukról. Ma még szívük gerjedezett, később már lelkiismeretük nehezebben mozdul meg, mert a második megtérésre szóló meghívásnak engedelmeskedni mindig nehezebb, mint az elsőnek. A harmadiknak még nehezebb és mikor újra próbálkozik a Szentlélek velünk, már lehetetlen lesz a megtérés és eleve bezárt ajtókat talál, egy megkeményedett szívet. Engedd hát hatni magadra az igehirdetést! EVANGÉLIKUS VILÁGSZÖVETSÉG A strasbourgi Ökumenikus Intézetben nemzetközi szemináriumot tartottak augusztus második felében: „Keresztyén lét szekularizált világban” témával. Huszonkét, közöttük öt vasfüggöny mögötti nemzetből jelentek meg résztvevők. A szeminárium a következő összefoglaló eredményre jutott: „A szekularizáció rendszerint az egyház befolyásának a csökkenését jelenti, de egyben ez szolgálati alkalom is. Amint az egyház felismeri a szekularizáció folyamatát, akként kell pontosabban meghatároznia mondanivalóját és szolgálatát a világban. Az egyház alapjában véve nem társadalmi, gazdasági vagy politikai intézmény. Küldetése prófétai, amely az evangélium hirdetésével kiterjed az élet minden mozzanatára. A szekularizált világban a keresztyén egyházaknak egyre jobban együtt kell müködniök, hogy szolgálatuk hatásos legyen. Hajlandóknak kell mutatkozniok arra is, hogy nem-keresztyén csoportokkal is együtt dolgozzanak közös emberséges célok érdekében. A keresztyén egyházaknak be kell látniok, hogy egyre fogyó kisebbségben vannak a szekularizált világban. Ennek a ténynek mind az egyházakra, mind a keresztyén egyénekre nézve még beláthatatlanok a következményei.” Az Ökumenikus Intézet négykötetes műben tervezi közzétenni az ev. és r. k. teológia egymásraható, időszerű kérdéseit. Magyar vonatkozásban dr. Vajta Vilmos strasbourgi és dr. Nagy Gyula budapesti ev. teol. professzort találjuk a szerzők csoportjában. (bbp)
