Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-06-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR szemforgató kegyeskedéssel Igazolni törekedtek. Ezeket az egyházakat a közgyűlés tulajdonképpen megbélyegezte azzal, hogy igazmondásukat és igazságérzetüket kétségbe vonta. Hogy nyilatkoztak, cikkeztek, az nem lett volna baj, de igenis meg kellett volna ímiok, vagy el kellett volna mondaniok az igazságot. Az igazság a Cseh Testvérek Egyháza szerint az, hogy Csehszlovákiában nem a szocializmustól elszakadó, hanem a szocia lizmust erősítő' reformmozgalom indult meg. Ezt a mozgalmat nem jóindulatú, bár rosszulértesült baráti segítség igyekezett kordába szorítani, hanem a nemzetközi jogot és a cseh állam szuverénitását megtipró, külföldről szövetkezett fegyveres erőszak fojtotta el. Az ország polgárainak a szabadságát nem nyugati eszmék veszélyeztetik, hanem azt a megszálló hatalom veri bilincsbe. Ezt a hatalmat nemcsak az említett csatlós államok kommunista pártjai, hanem még az ottani egyházak is hamis felismeréstől indíttatva ajnározzák. Végül a közgyűlés arra a nézetre jutott, hogy megbocsátó szeretettel viseltetik ezek iránt az egyházak iránt, de velük bensőségesebb kapcsolatot ápolni mindaddig nem kíván, amíg azok tévedésüket be nem ismerik és az igazság mellé állni nem hajlandók. Innen könnyű lépés volna nyugati szemmel igazolni a Cseh Testvérek Egyházának állásfoglalását. Azonban ettől a kísértéstől mentesít minket a június elején Moszkvában tartott kommunista világkongresszus kimenetele. A zárónyilatkozatnak néhány agyoncsépelt, általános elvi megállapításán kívül mondanivalója alig volt — és még azt sem volt hajlandó mindegyik delegátus aláírni. Lényeges azonban az, hogy hallgatott a nyilatkozat a Szovjetunió és négy csatlósa csehszlovákiai kalandjának, valamint a Brezsnyev-doktrinának remélt igazolásából. Az lehet, hogy Nyugatról nekünk sem elemi, sem egyetemi fokon nincs mondanivalónk a szocializmus építésében jeles kedő egyházaknak, de az az érzésünk, hogy a Cseh Testvér Egyháznak a kommunista világ közelmúltbeli eseményeinek a tükrében igenis van mondanivalója. Azt mondják Prágából, hogy az igazságot nem szabad elkendőzni, meg azt, hogy “jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak ...” ☆ Mégegy érdekes adathoz jutottunk a csehszlovákiai eseményekre vonatkozóan. A szovjet táborhoz tartozó Romániából származik az ottani egyházak közös nyilatkozata, amiből pontosan az tűnik ki, amit Nyugaton is jól tudunk. Az ún. “olvadás” kereteit Csehszlovákiában pontosan megszabták a kommunista-szocialista elvek. Ezt azonban sem a Szovjetunióban, sem a csehszlovákiai megszállásban résztvett csatlósállamok nem akarták tudomásulvenni, feltehetően messzebbmenő politikai okokból. Azért történhetett meg, hogy Magyar- és Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária egyházai siettek teológiailag is igazolni a bevonulást. Nem így azonban a Román Köztársaságban. Ott még az országgyűlés is jóváhagyta az egyházak közös nyilatkozatát, $ 500,000.000 Május 4-én egy néger szélsőséges csoport zavarta meg az Istentiszteletet a newyork—riverside-i köztemplomban. Vezérük, a kétes politikai kapcsolatai miatt rendőrileg nyilvántartott J. Formán, ún. “néger kiáltványt” olvasott fel, amelyben 500 millió dollár kártérítést követelt a “fehér” egyházaktól és zsinagógáktól, hogy azzal tegyék jóvá a faji igazságtalanságokat. Ilyen rendzavarás azóta többhelyütt is megtörtént. A gyülekezetek jórésze azzal reagált a rendbontásra, hogy lelkészeik vezetésével a templomból egyszerűen kivonult. A Forman-mozgalom nagyjából háromféle szempontból került széleskörű kiértékelésre. Elítélték módszerét. Még olyan helyeken is, ahol valószínűtlen ennek a csoportnak a fellépése, előzetes bírósági végzésről gondoskodtak, hogy törvényesen vehessék elejét további Istentiszteletek, s így a közrend megzavarásának. A faji problémák tényét senki sem vonta kétségbe. Sőt az egyházak rámutathatnak mindarra a tevékenységükre, amit megoldásuk érdekében fejtenek ki. Nemcsak országos vonatkozásban, hanem szervezetük minden szintjén törekednek arra, hogy egyaránt enyhítsék a valóságos és a mondvacsinált nehézségeket. Az egyházak híveinek nagy százaléka pedig világi síkon is résztvesz a faji különbségek elegyengetésében. Az erre fordított pénz melyből néhány részlet hadd kerüljön idézésre: “... A jelenlegi feszült helyzetet Csehszlovákia megszállása idézte elő, holott ezzel csak akadályozzák a cseh nép szabad fejlődését, amely egyetlen államot sem fenyegetett... Ez a megszállás alapvető, államközi kapcsolatokat szabályzó elvek megsértése ... Ezért követeljük, hogy a cseh nép isteni joga szabad és független államéletre biztosítassék.. A nyilatkozat aláírói között szerepel Márton Áron gyulafehérvári r. k. püspök, Nagy Gyula kolozsvári ref. püspök, Papp László nagyváradi ref. püspök, Argay György ev. püspök és Kiss Sándor unitárius püspök. BERNHARDT BÉLA összege jóval meghaladta Forman követelését. Arra azonban egyetlen egyháztest sem mutatkozott hajlandónak, hogy a Forman által vezetett, “National Black Economic Development Conference” nevű csoportnak közvetlenül juttasson pénzsegélyt. Az, hogy tekintélyes néger szervezetek ettől a társaságtól minden kooperációt megtagadtak, nem sokat nyomott náluk a latban. James Forman és társai tulajdonképpen a “néger kiáltvánnyal” játszották el hitelüket. Ugyanis ez a kiáltvány útszéli hangon a legvadabb uszítást tartalmazza a törvényes államrend, valamint az általános polgári személy- és tulajdonbiztonság ellen. Nem minden alap nélkül jutottak a kiáltványból arra a következtetésre, hogy azt szélsőbaloldali, talán még ráadásul külföldről irányított politikai körökből sugallták. A kiáltványban propagált felforgató, sőt romboló szólamok, továbbá a kilátásba helyezett “új” rend Ígérete azokra a jelszavakra emlékeztet, amelyekkel közvetlenebbül az elmúlt 25 évben ámítják a vas- és bambuszfüggöny mögé nyomorított népeket. Az “American Lutheran Church” egyház országos tanácsának döntése feltétlenül helytálló — és jól képviseli a közvéleményt —, amikor az élesen elítélte és elutasította a “néger kiáltvány” ideológiai tartalmát, de egyidejűleg nem zárkózott el azok elől a feladatok elől, amelyeket az egyháznak kell teljesíteni, hogy a faji kérdés helyes megoldásra juthasson. (bbp)
