Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Vietórisz József verseiből: A KERESZT Ó végtelen tökéletesség, Magasztos eszme: szent kereszt! Megtörted Isten földi testét, Hogy bűneinket elfedezd. Fölötted megnyílt égi kárpit, Alattad rombadőlt világ... Valóban annak lelke járt itt, Ki értünk adta egy Fiát! Vérrel pecsételt áldozatja A tépelődő szívbe nyit Boldog, ki néki tartogatja Titokban omló könnyeit. Ha nem leszünk is vértanúk mi, Értsük meg ezt a szent jelet: A föld porából mennybe jutni Csak szenvedésen át lehet! De jaj neked, ha puszta jelnél Nem több a drága, szent kereszt: Rút szenvedélyek rabja lennél, Ki egyre támad, egyre veszt. A gyűlölet, ha tettre válik, Átok, ha jognak véled is; Nekünk szeretni kell halálig, Szeretni ellenünket is! S ne azt tekintsük ellenünknek, Ki bátran szembeszáll velünk, Magunkra mérjük fegyverünket, Itt kell a bajt leküzdenünk! Nem arra sújt az Űr haragja, Ki bűnősebb a többinél, De aki gyává nmegtagadja S áldott nevével visszaél! Egész valónkkal, életünkkel Dicsőítsünk meg, szent kereszt; Benned nekünk is vérzenünk kell, Hogy váltságunkat megszerezd! Alázatosság köntösében Kell földi terhem hordanom, És szüntelen csak arra néznem, Hogy szent a néma fájdalom! Tisztább az erkölcs, szebb az élet, Megérthetőbb a földi lét, Ha fölfelé tekint a lélek, Mert megtalálta Istenét. Jöhetnek újra ezredévek, Múlttá avulhat a jelen: Az istenember szent jelének Hatalma véges-végtelen! Uramf te tudod! Uram, te tudod, mit akartál, Mért adtad az életemet; Homályba, titokba takartál, És semmire sincs felelet. Az emberi ész igazán vak, Csak sejteni tud valamit: Hiába feszíti a zárat, Nem nyitja egyéb, csak a hit. így lelkem akármi baj érte, Nem gondolok én a miért-re, Csak lábad elé borulok: Uram, te tudod! Uram, te tudod, hogy az élet Mily áldozatot követel; Mit várjon a test meg a lélek Tőled, ha betelnie kell. Ne törd a fejed megakadva, Ember, mi a sok s a kevés: Mindazt, ami kell a javadra, Megadja a gondviselés. Oknak nem elég a ma gondja A holnapi aggodalomra; Én lábad elé borulok: Uram, te tudod! Uram, te tudod, hogy a bűnnek Póráza halálba ragad; Nagy terhei rám nehezülnek, S nem tud szabadulni a rab. Nincs annyi eszünk, hogy előre Lássuk, mi a bűn, mi a vég; Nincs annyi erőnk, hogy előle Megfusson a korcs ivadék. De végtelen a te kegyelmed: Vesztembe rohanni nem enged; Én lábad elé borulok: Uram, te tudod! Uram, te tudod, hogy egészen Rád bíztam az életemet; Nem fáj a csapás se, ha érzem: Az ostoroz, aki szeret. Ha megvan a lelki nyugalmam, Épségem, erőm, kenyerem: Velem van az Ér a viharban, Megtart az örök kegyelem. S míg könnyre fakadva, imára Buzdul kebelemben a hála: Csak lábad elé borulok: Uram, te tudod! ‘Tttájuü nevét Romuluszra viszik vissza, aki két rendbe osztotta a római népet: vénekre és if jakra (latinul: máj ores és juniores). A vének tiszteletére nevezték el május havát, az ifjak tiszteletére pedig június havát. A hónapok szerelmes királynője a május. A költők és a nép képzelete egyaránt felruházta varázzsal. A hoszszú tél és csípős tavasz után igen vártuk májust és annak szépségében, áldásában Isten hatalmát, jóságát és akaratát dicsőítjük. De ennek a hónapnak igazi jelentőséget két drága megemlékezés ad. Egyik az édesanyákról, másik mindnyájunk közös édesanyjáról: drága, rab Magyarországról emlékezik, akiért hősök és mártírok egész serege adta oda életét ezeréves történelmünkben. A hónap elején egyetemesen és egyszerre könyörgünk az édesanyákért, hogy boldogan tudják vállalni nehéz, sokszor keserű sorsukat, mikor az ő szívüket is éles tőr járja át, mint Mária szívét. Könyörgünk Uram, áldd meg az édesanyákat, hogy imádkozó gyermekeket neveljenek fel... Áldd meg Uram a gyermekeket, hogy szívük tele legyen hálás szeretettel édesanyjuk iránt... Könyörgünk azokért az édesanyákért, akiknek gyermekei már felnőttek, szárnyra keltek, s ki tudja merre vannak és milyen egyedül érzi magát édesanyjuk ... Imádkozzunk azokért a magyar édesanyákért, akiknek gyermekeik Szibériában, munkatáborokban, haláltáborokban szenvednek, s odaküldik utánuk imádságaikat, hátha haza tudják imádkozni őket... Urunk, hadd jöjjenek ezen a napon az imádságok százezrei Hozzád és levelek az édesanyákhoz. Minden szál virág arról beszéljen: köszönjük Néked édesanyánkat. Imádkozunk azokért az édesanyákért is, akik előre mentek, hogy helyet készítsenek számunkra. Tedd áldottá Urunk hősi halottainkra és mártírjainkra való emlékezésünket is május végén úgy, hogy amilyen hősi lélekkel fel tudták áldozni életüket magyar hazájukért, mi szétszórva a nagy világban, ugyanilyen felelősséggel és áldozattal tudjuk hősi élettel szolgálni magyar hazánk boldogabb jövendőjét! ! E. A. 1
