Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR MÁRCIUSI REMÉNY — Jeremiás 32; 2. Kor. 1:6 — A büntető isteni kézzel világba szétszórt magyarok között egyre jobban lesz úrrá a reménytelenség. Pedig a jövendő egén biztató tapasztalatok vigasztalnak: ellenségeink viszálya és a világ kommunista államai között támadt repedések. A történelem igazolja, hogy Isten igazságtevő keze az ilyen repedésekbe nyúl bele, hogy szétrepessze azt, amit a Gonosz Szellem ördögi egységgé akart összekovácsolni. A történelem Istene néha váratlan meglepetésekkel szolgál (pl. a bécsi döntés), néha pedig hagyja a világot forrani keserű levében, hogy a szenvedések tüze tisztítsa meg és forrassza össze a pártoskodó szíveket. A magyar protestantizmus szeret ilyenkor az Ószövetségben lapozni, hogy onnan kapjon vigasztalást. A mi amerikai helyzetünkben jó pél da számunkra Jeremiás története. Ha elolvassuk Jeremiás könyvének 32. fejeze tét, nehéz helyzetben találjuk a prófétát. Népe háborúban van és ebben a háborúban a próféta azokhoz tartozik, akik a háború elvesztéséről prédikálnak. Minden épeszű kormány által vezetett országban hűvös re teszik az ilyen prófétákat, hiszen az ilyen viselkedés veszélyes a háborúban élő nép erkölcsi erejére. Erkölcsi erő nélkül csak veszteni lehet háborút. Jeremiás a börtönben csodálatos változáson megy keresztül. Nem tagadja továbbra sem, hogy ebből a háborúból csak vereség lehet, de hirdeti, hogy mindennek a vége győzelem lesz! Előbb vereség, azután győzelem. A nép, az ország vezetősége csak a közvetlen közeibe lát s ezért vereségről beszél, de Jeremiás messzebbre lát és hirdeti, hogy győzelem következik a vereség után. Így prófétái: “Imé én összegyűjtöm népemet ama földről, amelyekre kiűztem őket haragomban ... visszahozom őket helyükre és lakni hagyom őket bátorságban.” (32: 37). Pál apostol helyzete is igen nehéz volt, mikor a korinthusi gyülekezetét biztatta, mert ez a gyülekezet akkor tele volt pártoskodókkal és erkölcsi lazasággal. Pál apostol mégis tudott reménykedni s így írt nekik: ... a mi reménységünk erős felőletek.” (2. Kor. 1:6) Pál apostol azonban nem magában bízott, sem a korinthusiakban, hanem a Krisztusban, aki védi az övéit, a gyülekezetei. Milyen jó hinni és tudni azt, hogy a tör3. oldal ténelem ura nem az ember, hanem az Isten. Milyen jó annak, aki a kijelentésből tudja azt is, hogy nemcsak a jó van benne Isten akaratában, hanem a büntető rossz is. A reménység az ember és a nemzet számára életszükséglet. Jeremiás reménykedik Isten világkormányzásában akkor is, mikor annak semmi jelét nem látja. Pál apostol pedig reménykedik a korinthusiak megtérésében, mert mint írta: “.. . reménységünk erős felőletek.” Nem azért, mert erős a bizodalma a korinthusbeliekben, hanem azért, mert nagy a bizodalma az erős Istenben, aki nem hagyja el népét, ha megtér Hozzá, nem hagyja el gyülekezetét sem, ha megbánja bűneit. 8 ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki! (dr.) SZABOLCSRA MIHÁLY: Nehéz időkben De jó hinni most az erős Istenben, Szent bizonysággal, örök rendületlen. Tudni, hogy mindig az ő szeme vigyáz ránk, Ha százszor a halál útain is járnánk. S akaratja nélkül, világokon végig, Semmi sem történik. De jó is tudni most bizonyos igazra: Hogy igaz ügyünket Isten oltalmazza. S ha el is tavi sták ideig-óráig: Bukása a gyászból diadallá válik! Nem árt neki semmi, napfénye kilángol: Minden éjszakából! De jó is hinni most és bízni magunkban. Tudni, hogy lesz jövőnk, mert hivatásunk van Jövendő századok békés versenyében... S hogy szám vagyunk Isten nagy számvetésében, Szüksége lehet még — próbásabb napokba — Ránk, hű magyarokra. Isten, ki gyakorta lehajoltál hozzánk! Magyarok Istene, most vigyázz nagyon ránk! Halálok viharos örvénye kerülget, S rokonunk, barátunk senkink Tekívüled! Légy velünk, hogy bízvást nézhessünk előre Az örök jövőbe!
