Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM 1969. MÁRCIUS 3. SZÁM Hiszed-e a halottak feltámadását? (I. Kor. 15:35—44) Az első korinthusi levél 15. fejezete a feltámadás nagy fejezete. Pál apostol itt nem bizonyságtevés, vagy himnusz formájában, hanem a hitvédelem beállítottságában fogja meg a test feltámadásának kérdését. Vitába száll azokkal, akik tagadják, támadják a halottak feltámadásáról szóló bibliai tanítást, vagy kételkedve állanak előtte. Érvel velük szemben, éppen azért, mert tudja, hogy ebben a kérdésben igen sok értelmi gátlásuk van még a hívőknek is. Értelmi úton közelíti meg hát a kérdést! Megállapítja mindenekelőtt, hogy Krisztus feltámadása tény! Igaz ugyan, hogy nem látta senki (mert akik jelen voltak, az ijedelemtől azok sem láttak belőle semmit), de azt a tényt, hogy Jézus él, sokan látták. A tény előtt pedig az emberi logikának is meg kell hajolnia, mert az a leghatalmasabb bizonyíték. A tény előtt még a természeti törvény is kénytelen meghajolni. A természeti törvény nem ura a természetnek, hanem az Isten által létrehozott természet az ura a természeti törvényeknek. Ezért van az, hogy A feltámadott, élő és uralkodó Úr Jézus Krisztus nevében kívánunk ÁLDOTT, BÉKESSÉGES HŰSVÉTOT az Erős Vár minden Olvasójának! Pál azokat az embereket, akik a halottak feltámadásával szemben tagadó, bizonytalankodó, kételkedő álláspontot foglalnak el “balgatag" embereknek tartja. Jézus feltámadása és vele a halottak feltámadása is tény! Gondoljunk Jairus leányára, a naini ifjúra és Lázárra. Nem tudjuk, hogy mikor Pál ezt a levelét diktálta, éltek-e még Jairus leányának a szülei, a naini ifjú édesanyja és Lázár rokonsága, de élt egy sereg ember, akik mind szem- és fültanúi voltak s bizonyították, hogy ezek meghaltak, de Jézus Krisztus szavára feltámadtak és újra éltek. Ezek a tények azonban nem teszik problémamentessé a halottak feltámadásának a kérdését, mert mind a három feltámadott ugyan, de később a halál mégis utolérte őket. A feltámadás csak meghosszabbította egy időre földi életüket. Mi pedig mikor a halottak feltámadásáról beszélünk, azon mindig az örökéletre való feltámadást értjük. Itt van előttünk egy gyülekezet, amely ha bűnökkel van is terhelve, mégis Isten gyülekezete s ezekben az emberekben is bizonytalanság van a halottak feltámadása körül. Pedig ezek az emberek szeretnének hinni s mégis úgy érzik, hogy ezen a ponton mintha mozogna alattuk hitük szilárd fundamentuma. Mi okozza ezt a nagy bizonytalanságot ? Zavar: a test feltámadása! Mi ugyanis többet beszélünk a lélek halhatatlanságáról, mint a halottak feltámadásáról. Pedig már régóta bebizonyított dolog az, hogy a lélek halhatatlansága olyan filozófiai képzet, mely a görög filozófiából jött át a keresztyén világba. Isten igéje arról beszél, hogy örökéletünknek nem önmagunkban van indító oka, feltétele és értelme, hanem kívülről, Istentől jön az, az örökéletre való feltámadás által! A feltámadás tehát
