Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-01-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM 1969. JANUÁR 1. SZÁM ASBÓTH GYULA: Visszajutni Isten vonzáskörébe! Az Apollo-8 űrhajó utasai a Földtől olyan messze, a Holdhoz olyan közel kerültek, amilyenre emberi lény még eddig nem volt képes. Ebben a meszszeségben és közelségben rejlett végzetük. Visszajutni a Hold halálos vonzásköréből a Föld vonzáskörébe! Megmaradásuknak ez jelentette egyetlen életfeltételét. Visszajutottak, hazaérkeztek. Isten kegyelme bátorságukat, tudásukat sikerrel koronázta. Más értelemben, de hasonló módon a mai emberiséget is ilyen vonzásköri veszély fenyegeti. Az Isten vonzásától még egy nemzedék sem szakadt el olyan messze, az Anyag vonzásába egyik sem szédült bele olyan mélyen, mint a mienk. A bűn az embernek Istenhez és a világhoz való viszonyát a bűneset óta szüntelenül rontja. Ezért a történelemnek egyetlen korszaka sem mondható teljesen istenesnek. A világban mindig is voltak az embereket Istentől elszakítani törekvő anyagelvű irányzatok. Az elvilágiasodás azonban sohasem veszélyeztette az ember méltóságát, személyiségét, istenképűségét olyan mértékben, mint manapság. A materiálizmus, az anyagi javak imádatának a szelleme, ma mindent eláraszt. Lankasztja, elcsenevészesíti a vallásnak, erkölcsnek, kultúrának az embert alakító erőit. Az élet minden területéről kiszorítja a hit befolyását. Az anyagi javak szeretete észvesztő módon befolvásolja a modern ember gondolkodásmódját, életfelfogását, ember- és világértékelését. Nemzedékünk egyre kábultabban kering az Anyagnak az emberből lelket kiégető vonzáskörében. Ez az anyagias korszellem bilincsbeveri a lelket. Kiölti a szeretetet. A pénz, mint az anyagi javak jelképes kifejezője, korunk legbódítóbb rögeszméje. Ebben a rögeszmés gondolkodásban csak az létezik, ami pénzzel mérhető. Az emberek egymásban nem azt keresik, ami őket emberré teszi: a szeretetet, szellemet, értelmet, tehetséget, lelket. Mindez nem érdekli őket. Csak arra kiváncsiak, mennyi pénze, milyen új kocsija van a másiknak, mennyit keres. Eszerint mérik meg egymás értékét. Ez az emberértékelés ma világmérték. Az ilyen értékeléssel az ember elveszíti emberi méltóságát, embervoltát. Árucikké züllik. így minden eladóvá válik: hűség, becsület, lelkiismeret. Ez a mindent anyagi haszna szerint becsülő gondolkodásmód a határtalan önzésnek nyit kaput. Mivel a szeretet meghidegedik, s csak az egyéni érdek számít, az emberek elidegenednek egymástól, érdektelenné lesznek minden iránt, ami életüket lelkileg is gazdagabbá, boldogabbá tehetné. • A technikai találmányok, a gombnyomásra működő gépek özönével árasztják el világunkat. Hihetetlen módon megkönnyítik az ember .külső életét. Csodálatosan átalakul körülöttünk a világ. Ez igaz. De embervoltunk vesztére alakult át, mert még az a kevés kis szeretet, jóság adta bensőségesség, melegség is kipusztul belőle, ami eddig benne volt. Soha annyi fásult lelkű, örömtelen, üres szívű ember nem élt még a földön, mint korunkban. Olyanok, akiknek mindenük megvan: kincsük, tudományuk, hatalmuk — unottan, boldogtalanul ődöngenek a világban. Szemléltetik a ma is örökérvényű bibliai igazságot: mit használ, ha az ember mindent megnyer, de a lelkében kárt vall. A világ egy óriási boldogtalanságot árasztó nyomortanyává lesz minden gazdagsága ellenére, ha az emberiségből kivész a lélek, elsorvadnak annak gyümölcsei: a szeretet, jóság, szelídség, békesség, béketűrés, mértékletesség. Ezek nélkül az emberek nem tudnak egymással megférni sem a családi, sem a társadalmi közösségeken belül, sem a nemzetek közötti viszonylataikban. Az Istentől eltávolodó, az érintkezést vele megszüntető, az anyagimádatban elmerülő életút pusztuláshoz vezet. Felőröl minden közösséget. Ez a gyűlölködő, széthulló mai emberiség katasztrófába zuhan. Ne felejtsük el: a legjobban irányítható rakéták a teljesen rosszul irányított emberek kezében lehetnek. Akkor mi vár a világra? A választ nem nehéz kitalálni. • Nincs más megoldás: visszajutni Isten vonzáskörébe. Nem térben. Úgy nem lehet. Minőségben. Ügy, hogy mindjobban hasonlítunk hozzá, mindjobban alkalmazkodunk akaratához, mind több és több szeretetet veszünk fel tőle. Isten úgy szereti az embert, hogy gyűlöli az őt megrontó bűnt. Nekünk is így kell szeretnünk egymást, hogy ugyanakkor gyűlöljük mindazt a bűnt, szeretetlenséget, igazságtalanságot, jogta-
