Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-10-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR A Magyar Konferencia közgyűlése (Folytatás az 5. oldalról) HÉTFŐ DÉLUTÁN következett Brachna Gábor előadása: Társadalmunk változása és gyülekezeteink. Az LCA 1966-os Ünnepélyes Nyilatkozata (Manifesto) alapján beszélt arról, hogy az egyház a mai világban a saját híveit kiszolgálja, de környezetére nem hat. Az előadást követő megbeszélés közben érkezett meg dr. George F. Harkins, Országos Egyházunk főtitkára a torontói esperes kíséretével. A közgyűlésen való jelenléte — mondotta dr. Harkins — bizonyítéka annak, hogy az országos egyház érdeklődéssel kíséri az AMEK munkáját. Tolmácsolta az LCA új elnökének, dr. Bobért J. Marshallnak személyes üzenetét, aki “már eddigi működésével is megmutatta, hogy jóképességü vezető került az egyház élére, dr. Fry örökébe”. A közgyűlés tagjai kérdést intéztek dr. Harkinshoz a hat és fél millió dolláros rendkívüli gyűjtés, az “ Act in Crisis Today” (ALT') során befolyó összegek felhasználásáról, amelyekkel az egyház a városi “gettók”ban élők helyzetén igyekszik javítani. Hasonló állami programok során ugyanis előfordult, hogy az adófizető polgárok pénzéből szélsőséges gyújtogató bandák felfegyverzését finanszírozták. Dr. Harkins válaszában rámutatott arra, hogy az ilyen természetű programok kivitelezésében nem lehet százszázalékosan ellenőrizni a pénzek végső felhasználását, de mindenesetre az LCA minden lehetőt megtesz, hogy gyülekezeteink áldozata konstruktív célokat szolgálhasson. Ökumenikus kapcsolatok az amerikai magyar római katolikus és református egyházakkal címmel Tessényi Kornél előadása következett. Hangoztatta, hogy az Egyház( a Krisztusban hívők közössége) egysége tény, csak nem akarjuk felismerni! SZEMÉLYT HÍREK Pósfay György caracasi (Venezuela) ev. lelkész augusztusban családjával apósáéknál Princetonban volt látogatóban. Amerikai tartózkodása során Clevelandban és New Brunswickban is végzett igehirdetési szolgálatot. • Kelemen Erzsébet diakonissza testvér Németországból volt itt kanadai és amerikai rokonlátogatáson augusztus és szeptember folyamán. Az előző témához kapcsolódott Hefty László előadása: Ökumenikus keresztyénség a 20. században. Világsíkon tárgyalta az egyházak egységének és különbözőségének kérdéseit, különös tekintettel az Egyházak Világtanácsára, a 2. Vatikáni Zsinatra s a különböző felekezetek között megindult párbeszédre. A Krisztusban való egységért még sokat kell imádkozni — mondotta. A nagyhatású előadással kapcsolatos hozzászólásokat Bell Lajos summázta. Egyed Aladár, a Konferencia egységüggyel megbízott referense levélben számolt be két évi működéséről. Meglehetősen negatív tapasztalatai voltak e téren, különösen a r. kát. testvérek felé, mert úgy látszik, a 2. Vatikáni Zsinat ilyen irányú döntéseit az amerikai magyar plébániák még nem váltották át a gyakorlat aprópénzére. Megbízatásáról lemond, s javasolja, hogy a Konferencia bízza meg Tessényi Kornélt ezzel a munkakörrel. A javaslatot a közgyűlés elfogadta. HÉTFŐ ESTE a Konferencia közgyűlése rendkívüli ülésszakon tárgyalta a Magyarországi Egyházzal való érintkezéssel járó problémákat. A kétórás vita során Asbóth Gyula határozati javaslatot terjeszt elő, melynek indokolása e szavakkal kezdődik: “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz fűző, a közös hit és szülőföld szeretetében gyökerező testvéri lelkikapesolatának elszakíthatatlanságát vallja,annak sorsát imádságában hordozza.” A 256 szavas indokolás további része hangoztatta, hogy az együttműködést biztosító eszmecsere az adott helyzetben csak egyoldalú lehetne. Végül is Bell Lajos indítványozza, Ormai János pártolja, hogy a javaslat következő részét emeljék határozattá: “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia — kivétel nélkül — a Konferenciához tartozó minden lelkésznek, egyházi vezetőnek a hazalátogatását, magyarországi szolgálatát magánjellegűnek, nyilatkozatait egyéni kijelentéseknek tekinti, még abban az esetben is, ha a látogatás hivatalos magyarországi meghívás, vagy a Konferencián kívüli más szervek kiküldetése alapján történnék.” A közgyűlés ezt a határozatot 12:2 arányban szavazta meg. Ellene szavaztak Asbóth Gyula és Bernhardt Béla, akik azt kívánták, hogy a határozat a teljes indokolást is foglalja magában. (Folytatjuk) Könijuszemle M. E. Osterhaven: Transylvania — The Pathos of a Reformation Tradition (The Western Theological Seminary, Holland, Mi., 1968). A szerző a legfontosabb részletek hangsúlyozásával tömören ős könnyen olvashatóan foglalja össze Erdély történetét a történelmi kezdetektől egészen napjainkig. Művének egyedüli célja, amint ez a sorok közül kitűnik, hogy Erdély történelmi népeinek igazságáért szálljon síkra. Ezért megdönthetetlen érvekkel bizonyítja a magyarság államalkotó és államfenntartó szerepét és jut ebből arra a következtetésre, hogy kizárólag Erdély integritásának biztosításával lehet szó békés rendeződésről a középeurőpai népek között. A szakember éleslátásával mutatja ki az oláhok barbárságait, kisebbségek megsemmisítésére törekvő politikájukat. Adatai meglepően pontosak, talán csak annyi hiányzik, hogy a magyarok között nem emlékszik meg evangélikusokról (igaz ugyan, kevesen is vannak, de Erdélyben ma két ev. egyház van: az egyik a szászoké, a másik a magyaroké). A könyv utolsó bekezdését eredetiben közöljük, hogy érzékeltessük a szerző őszinte barátságát és aggodalmát erdélyi véreink iránt, s ezzel a könyv magáról beszél: “The situation of our Magyar brethren in Transylvania makes a mockery of the articles of the peace treaties which were aimed at protecting national minorities. The chauvinistic policy of Communist Rumania in its Stalinist anti-Hungarianisin disregards all human rights and international obligations solemnly agreed upon and promised in peace treaties. If any change in that policy is discerned, it is usually more in subtlety than in substance”. Bernhardt Béla BALCZÓ ANDRÁS OLIMPIAI SIKERE Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy a Mexikóban aranyérmet nyert magyar öttusázó csapat egyik tagja: Balczó András (az egyéni versenyben az előkelő 2. helyezést érte el), hívő evangélikus ifjú, akinek édesapja a két éve elhúnyt id. Balczó András nyíregyházi lelkész volt, keresztapja pedig Brachna Gábor, a clevelandi Első Egyház lelkésze.
