Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-06-01 / 5. szám
6. oldal ERŐS VÁR TŰRMEZEI ERZSÉBET: VAKÁCIÓ, VAKÁCIÓ ! Mennyiszer felírtuk a táblára, minden vakáció előtt! Magában szerénykedett először az ó, aztán ió lett belőle, az iából ció, a dóból áció, az ációból káció. Másnap már boldogan kanyarítottuk oda, hogy akáció, s végre eljött a nagy nap, virággal díszített táblán ott ékeskedett az egész, diákszíveket megdobogtató, kedves szó: vakáció! Szép diákköri emlék! Az üdülés, szabadság: a felnőttek vakációja. Amikor a minap útnak indultam idei szabadságomra, nemrég kapott könyvecskét tettem táskámba útravalóul, Helmuth Wielepp “Üdülők kiskönyve” című füzetet. Olvasása annyi derűs percet szerzett, hogy szeretném most néhány jó tanácsát, figyelmeztetését minden most és ezután nyaralónak, pihenőnek továbbadni: “Aki szabadságon van, annak minden reggel (esős napon is) ugrania kellene egyet örömében. Ha testsúlya vagy a mennyezet fogyatékos teherbírása megakadályozza ebben, legalább tapsoljon egyet: Ma van időm, sok szép időm! Aki még ezt is túl hangosnak, vagy illetlennek találja, legalább magában örüljön: Ma azt teszem amit akarok és akkor teszem, amikor nekem tetszik. Ö, mi besavanyodottak! Legyünk szorgalmasabbak annak a vidám tevékenységnek a megtanulásában: Most szabadságon vagyok. Megengedhetem magamnak, amiről máskor — talán idő hiányában — le kell mondanom. Aki szabadságon van, az ráér a virágokban gyönyörködni, a réten ba rangolni. Elnézheti a felhők játékát, hallgathatja a hullámverést. Felemelhet, megcsodálhat minden kövecskét és minden bogárka kész beavatni kis világa titkaiba. Aki szabadságon van, újra hallhatja a madarak csicsergését, az erdő lélegzetvételét. A szabadság életünknek az az ideje, amikor kincseket gyűjthetünk. S ez független a vidéktől, üdülésünk helyétől és a pénztárcánktól. Csak a szívünk legyen a helyén. Érteni kell a szabadsághoz, üdüléshez is. Ha rosszul töltöttük, olyan, mint amikor az ember rosszul alszik. Utána fáradtabb, mint előtte volt. De a Feltalálónak nem ez a szándéka. Ki találta fel? Aki a vasárnapot adta! A szombat estét, az éjszakai pihenést, a vasárnapot, ünnepnapot, szabadságot, vakációt — ez mind ugyanaz a vonalvezetés: Isten kegyelmének a ragyogó nyoma. Isten azt akarja, hogy legyen időnk lélegzetet venni.” "Rá kell jönni a szabadság ízére. S ez nem a napok számától függ, hanem készségünktől: engedjük-e magunkat naponta megörvendeztetni. Mert minden nap rejteget valamilyen örömöt. Mindegyik! Az irgalmas Isten szeretete, hogy napjainkat nem szériában gyártja és adja, hanem napunkat újnak, másnak, összehasonlíthatatlannak, megismételhetetlennek, egyszerinek teremti. Nagyszerű ezt felfedezni!” "Mit érne a legideálisabb üdülőhely, ha senki se lenne, aki elvinne bennünket a kívánt célhoz. Azért éljenek a vezetők, kalauzok, minden villamoson, buszon, vonaton, hajón, repülőgépen, hegyi- és függővasúton. Azok a férfiak és nők, akik trópusi hőségben és szibériai hidegben hűségesen helytállnak, megérdemlik az üdülők háláját, a barátságos köszöntést, tekintetet. Vannak, akik kevésbé hízelgő szavak özönét tartják készenlétben, ha valami nincs rendjén. S ugyanazok rendkívül szófukarok, ha a hálának vagy elismerésnek a szavát kellene egyébként olyan fürgemozgású nyelvüknek kimondani. Az ember azt kérdezi, miért vagyunk olyan gyorsak a haragra, rossz szóra és olyan restek hálánk, elismerésünk kifejezésére? Köszönet nektek, tudakozó irodák dolgozói pályaudvarokon, repülőtereken, utazási irodákban, a föld minden zugában! Mert nemtudomhányezredszer kimerítően, barátságosan válaszoltok ugyanazokra a kérdésekre: Mikor indul a vonat? Hol áll meg a busz? Érvényes-e a jegy? Mibe kerül a vezetés? Milyen régi a vár? stb.” "Útközben pedig: több türelmet és több mosolyt. Az a humor, amikor valaki mégis nevet. Amikor a 92 éves Nonne profeszszor megkapta a Paracelsus-érmet az orvosnapon, köszöntő szavai hallgatói felé ebben a tanácsban végződtek: Az ember 30 izmát mozgósítja, hogy összeráncolja a homlokát s csak 13 izmát, amikor mosolyog. Kérem, takarékoskodjanak az erejükkel! Mosolyogjanak többet!” A befejező sorok arról szólnak, hogyan próbálhatjuk szabadságunk örömeit “konzerválni" fényképekben, magnószalagon, naplójegyzetekben. "Ami elmúlt, nem tér vissza, tovatűnt és elhagyott. De hogyha ragyogva tűnt el, sokáig visszaragyog." Talán továbbadhattam valamit ebben a néhány sorban abból az örömből, amit az “Üdülők kiskönyve" nekem jelentett. Végül szeretettel kívánok lapunk olvasóinak akár munkában, akár pihenésben szép és jó nyarat! (Ev. Élet) DR. MARSHALL EGYHÁZI ELNÖK “KINEVEZÉSE” A budapesti Evangélikus Élet c. hetilap 1968/28. számában megjelent hír tisztázására meg kell állapítani, hogy a "Lutheran Church in America” egyházban a nemrég elhunyt Rev. Dr. F. C. Fry országos elnök helyét Rev. Dr. R. J. Marshall volt egyházkerületi elnök nem "kinevezés” (a jelzett lapban használt meghatározás), vagy valami állami egyházügyi hivatal előzetes jóváhagyása vagy egyjelöltes egyhangú választás útján foglalta el, hanem alkotmányos szavazás eredményéül 53 jelölt közül fordult feléje az országos közgyűlés bizalma; a döntő szavazáskor 610-ből 419 szavazatot kapott. Mikor a keresztyén ember növekedik, akkor a bűn megnagyobbodik, de a bűnözés megkevesbedik. (B. J. F.)
