Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-06-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR UPPSALAI JELENTÉS — KERESZTYÉNEK TALÁLKOZÓJA, VAGY POLITIKAI GYŰLÉS? Van valami mélyen nyugtalanító, s talán sajnos jellemző is abban, hogy az első hírek, amelyek bennünket elérnek az Egyházak Világtanácsa (EVT) uppsalai nagygyűléséről, politikai és szociológiai tevékenységről számolnak be. Nyugtalanító elsősorban azért, mert a hírszolgálati irodáknak, egyházi lapoknak és egyéb forrásoknak arra kellett volna rámutatniok, hogy a július 4—19 között lefolyt gyűlésen komoly, s ha szabad így kifejezni, világrengető teológiai döntésekre került sor. Hiszen az EVT, mely ma 80 országból 237 protestáns és orthodox egyháztestet foglal magába, éppen azért alakult meg 1948-ban Amszterdamban, hogy az egyházak közötti teológiai megértést munkálja. Ezt bizonyítja az a lépés is, hogy az Újdelhiben 1961-ben tartott nagygyűlésen “megszigorították” azokat a teológiai követelményeket, amelyekhez a tagegyházaknak igazodniok kell. Ez azonban mitsem segített, mert az EVT-ban ma is vannak olyan tagegyházak, amelyek a Szentháromság Egy Isten létét tagadják, nem is beszélve arról, hogy tisztségviselőinek egész sora áll szemben a biblikus teológiai felfogással, ami sem felekezeteiket, sem magát az EVT egészét bizony nem zavarja. Az sem számít ilyen körülmények között, hogy Uppsalában a római katolikusság és a “Lutheran Church Missouri Synod” hivatalos megfigyelői közül is választottak tagokat az ún. Hit és Bend főbizottságba, amely eredetileg önálló mozgalom volt, csakúgy, mint az ún. Élet és Munka főbizottság, amelyek aztán megalakulásakor részévé lettek az átfogóbb EVT szervezetnek. Magátőlértetödőnek kellene tartanunk, hogy a világ sorát ilyen szervezet alapos teológiai meggondolásokból vizsgálja és hozza meg a maga határozatait. Megbízható források szerint azonban Uppsalában kevés szó esett teológiai kérdésekről. Ezért nyugtalanító méginkább mindaz a hír, ami eddig rendelkezésre áll. Egy nemrégen elhunyt, éleslátású egyházi vezető állapította meg úgy 7 évvel ezelőtt, hogy az Egyházak Világtanácsa a kommunizmus és társutasai veszélyének van kitéve azzal, hogy vezetőségében és hátterében liberális, teológiailag ingatag vagy meghasonlott személyek a hangadók, akiket könnyen befolyásolnak a vasfüggöny mögül egyre jobban hallatszó hangzatos szólamok a “békéről”, a “szocializmusról”, az “egyházi szabadságról” és más egyebekről. Uppsalában ez a prófécia nagyjából valóvá vált. A delegátusok agymosásáról és szórakoztatásáról (hogy erkölcsi normákról ne is beszéljünk) jobbára kommunista érzelmű, vagy egyenesen kommunistákként nyilvántartott személyek gondoskodtak, mint pl. J. Baldwin amerikai novellaíró, vagy Pete Seeger svéd ye-ye énekes, s velük együtt még jónéhány hasonszőrű politikai és szociológiai “szakértő”. Ezek után már alig lehet kétséges bárki számára is, hogy a nagygyűlés határozatai milyen irányzatot követtek. A gyűlés vezetősége csírájában nyomott el minden felszólalást, ami kérdésessé tette volna a vasfüggöny mögötti helyzetnek a beépített delegátusok által történt kedvező ecsetelését, ezzel szemben bőven adott alkalmat minden megnyilatkozásnak, ami ócsárolta néha egészen parlagi nyelven is a Nyugat magatartását, na persze főleg az Egyesült Államokét. Olyan megdöbbentő politikai nyomás lett úrrá a nagygyűlésen, hogy az Egyesült Államokat legjelentősebben elítélő nyilatkozat mellett 300 delegátus szavazott 20 ellenében. Szeretnők ezt az arányt nevetségesnek tartani, de szégyenteljesnek és tragikusnak kell minősítenünk, amikor amerikai egyházi képviselők is arra vetemedtek, hogy egy követ fújjanak a világ legbrutálisabb, hazugságokra épített és szuronyokkal támogatott rendszerének, a kommunizmusnak szószólóival. A nagygyűlés tulajdonképpen nem tett mást akár politikai, akár szociális “igazságtalanságok” elítélése tekintetében, mint azt, hogy megismételte az 1966-os genfi “Egyház és Társadalom” témájú nemzetközi gyűlés és a minden kétséget kizáróan kommunista befolyás alatt álló “Prágai Keresztyén Békekonferencia” idei gyűlésének nyilatkozatait. Az utóbbiról egy magyar teológiai szaklapban megjelent összefoglaló nyakló nélkül sorolja fel azokat az okokat, amelyek miatt a világ olyan amilyen: mindenért Nyugat, s csakis Nyugat felelős. Hősi kiállás volt tehát, hogy Uppsalában —- érthetően a nagygyűlés keretein kívül —- a külföldön élő balti egyházak tájékoztató irodát létesítettek és számtalan kiadvány, előadás, stb. útján törekedtek arra, hogy a nagygyűlésen elhangzott hazugságokat ellensúlyozzák, vagy azoknak elejét vegyék. Bámutattak azokra a tényekre — a kommunista forradalom 50., az emberi jogok alapokmánya ratifikálásának 20. évében —, amelyek miatt a kommunizmust a legembertelenebb rendszernek kell tartani. Ez a szerény tájékoztató iroda valósabb képet adott az emberiség helyzetéről, mint Uppsala történelmiségét, s az EYT létrehozásáért eszményi küzdelmet folytatott N. Söderblom érsek emlékét eláruló és megtagadó delegátusok. Köszöntenünk kell hát ezeket a keresztyén testvéreinket, akik bátrak és merészek voltak, és nem alkudtak meg. Csak ők tudtak az elhurcolt, meggyilkolt, megtört, megfélemlített, hazátlanná tett milliókról, a rabigába hajtott népekről, nemzetekről és országokról, a folytonosan hangoztatott, de valóságban nem létező vallásszabadságról, és arról, hogy a teológiát nem lehet behelyettesíteni hamis politikai vagy szociális eszmékkel. Nem tagadjuk, sőt valljuk, hogy teo-1. Luther 2. Krisztus tanúja 3. Állj, ki vagy? című könyveink szétküldése folyamatban van. E kiadványokra előzetesen több számunkban felhívtuk olvasóink figyelmét. A könyveket mindenkinek elküldjük, aki az ERŐS VÁR címlistáján rajta van. A postázás nagy munkája hoszszabb időt vesz igénybe, tehát szíves türelmet kérünk. Akik már megkapták, nagy elismeréssel írnak a könyvek szép kiállításáról és értékes mondanivalójáról. E kiadványainkért költségmegtérítésre mindössze 2 dollárt kérünk, melyet a küldeményhez mellékelt (az Egyesült Államokból bélyegmentes) válaszborítékban lehet beküldeni. Felülfizetéseket köszönettel veszünk és lapunkban nyugtázunk.
