Erős Vár, 1968 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1968-05-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS VÁR i*t /ímexica egyházunk életéből Egyházunkban ezidöszerint a legjelentősebb megmozdulásra készülnek minden vonatkozásban. Június 19—27 között tartják meg a georgiai Atlantában a kétévenkénti országos közgyűlést. Az ilyen közgyűléseken rendszerint kétirányú a tevékenység. Az egyik felmérése a múltnak, a másik pedig készülés a jövőre- á fennálló és előállható körülmények figyelembevételével. Nem lehet minden részletbe belemenni, de azért felsorolhatunk több tényezőt is, amelyek feltétlenül nagy jelentőséggel bírnak majd, mikor a delegátusok a 3 milliós egyház nevében meghozzák a szükségesnek talált határozatokat. A visszatekintéshez alapul az 1966-ban közzétett Manifesztő* szolgál, amelyben az L. C. A. leszögezte felfogását az egyházi lét eredetére, szolgálatára és céljára nézve. Azoknak a gyülekezeteknek, amelyek behatóan foglalkoztak a Manifesztó tanulmányozásával, s így az ezekhez tartozó hiveknek nem lesz túlságosan nagy meglepetés, ha szinte ‘forradalmi” hangú felszólalások után majdnem utópisztikus döntések születnek meg, felölelően azokat a problémákat, melyek nemcsak az egyházat, de az egész amerikai életet is behálózzák. Mindazonáltal szükséges lesz, s ezért kell könyörögnünk a Szentlélek megvilágosító erejéért, hogy a közgyűlés nehogy elragadtassa magát pillanatnyi hangulattól, egyoldalú kiértékelésektől, vagy áldozatául essék bizonyos hangadó kisebbségnek. Számolnunk kell azzal, hogy prominens helyet kap a faji kérdésnek az egész komplexuma. Máris megvannak a jelei annak, hogy az L. C. A. országos szervei ebben az irányban mozognak — nemcsak azért, mert közvetlen anyagi támogatásban részesítik a faji megkülönböztetés megszüntetését advokáló mozgalmakat és munkát, hanem azért is, mert tervezik az egyházterjeszkedési program csökkentését és inkább a belvárosokba szorult, elszegényedő gyülekezetek működésének a felkarolását (már amennyiben ezek főként négerek lelkipásztorlását végzik, ill. szándékolják). Ugyanebbe a kategóriába tartozik az a terv is, hogy állandó intézményt létesítsenek lelkészek továbbképzésének a biztosítására; ez azonban nem annyira az elméleti teológia terén történnék, mint inkább a lelkészek társadalmi szolgálatának az elmélyítésére és kapcsolatos teológiai megalapozására irányulna. Az még nyílt kérdés, hogy ilyen lelkészi továbbképzés mennyire lenne központosított akár országos, akár egyházkerületi viszonylatban. A faji kérdéssel jóformán párhuzamos magának a városiasodásnak a problémája is, ami negative érinti a vidéki közösségeknek a létét, sőt magát az egész őstermelési folyamatot. A kellő egyensúly megtalálása bizony nem lesz könnyű feladat. Modernizálásra kerül az ifjúsági lelkipásztorolás is, elsősorban szervezeti téren, de lényegileg is azáltal, hogy az egyházkormányzat bizonyos szintjein az ifjúság hangját is hallatni akarják. A javaslatra kerülő ún. ‘Commission on Youth Ministry’ összetétele felerészben 21 éven aluli egyháztagokból állna, akik azonban nem csupán ifjúsági kérdésekben, hanem egyéb egyházvezetési ügyekben is konzultáns szerepet töltenének be. Innen már csak kicsit kell lépnünk, hogy beleütközzünk a liturgiái reformtervekbe — s mennyire meglepő, hogy az évtizedek óta elhagyott közös kehely használatát ajánlják az Oltáriszentség kiszolgáltatásakor, mint kísérletet új istentiszteleti formákhoz; ez persze csak egy a sok lehetőség közül, amikről szó lehet, hogy gondos megfontolás és tanulmányozás alapján istentiszteleti rendünk változatait képezzék. Öva intenek illetékes hatóságok attól, hogy anarchia ne legyen úrrá félreértett modernizálási törekvések eredményéül. A legkényesebb probléma magátólértetödően a vietnami háború és ezzel összefüggésben a sorozással kapcsolatos állásfoglalás. Az illetékes országos ügyosztály előterjeszteni kívánja azt a határozati javaslatot, hogy egyházunk mondja ki az egyénnek azt a jogát, miszerint bármilyen okból megtagadhatja a katonai szolgálatot (lelkiismereti szabadság címén ...) nemcsak általánosságban, hanem belátása szerint megítélt valamely háborúra nézve. Ez azt jelenti, hogy többé nem a törvényes államhatalom határozza meg az állam érdekeit, hanem esetlegesen az államhatalom ellenében az egyón . .. akinek legtöbb esetben sem kellő felkészült sége, sem kellő tájékozottsága sincsen államérdekek megítélésére. .. Félös az, hogy a jelenlegi hangulatban — a szociális igazságtalanságok megszüntetésére törekedve és a vietnami békekeresés nyomására — valami olyan határozat jöhet létre, ami csak talán hajszálnyira választ el a spockbenjaminok és a carmichaelstokleyk által képviselt belforradalmi és államellenes nézetektől. Mindezek természetesen csak találgatások a már kibocsátott előkészítő iratok tükrében, s ezért Isten előtti bizalommal remélhetjük, hogy a Eeá való hagyatkozásban olyan határozatokat hoz országos közgyűlésünk, amelyek nem térnek el egyházunknak a világban adott feladatától. Bernhardt Béla *)A Manifesztó magyar fordítása ÜN NEPÉLYES NYILATKOZAT címmel jelent meg. Szétosztása most folyik gyüle kezeteinkben. AZ EGYHÁZ HÍREI • A ‘“Lutheran Church Missouri Synod” egyház egykori elnöke (püspöke), Eev. Dr. J. W. Behnken, 93 éves korában meghalt. “Boldogok, akik az Úrban halnak meg”. 27 éven át irányította a ma már több mint 3 millió lelket számláló egyházat. Már nyugalomban volt, mikor megérhette, hogy a L. C. M. S. kilépett elzárkózottságából és egyik alapítójává lett az Amerikai Evangélikus Tanácsnak, mely az amerikai evangélikusság 95 százalékát fogja össze. • Tíz protestáns egyházszervezet (főként methodista, presbiteriánus és anglikán) tanácskozásba kezdett egyesülés céljából. Az időnkénti üléseken római katolikus, görögkeleti, evangélikus és más megfigyelők is résztvesznek. • Egy merénylő áldozataként elhúnyt Eev. Dr. Martin Luther King temetésén az amerikai evangélikusságot, az Ev. Világszövetséget és az Egyházak Világtaná csát Eev. Dr. F. C. Fry, országos egyházunk (L. C. A.) elnöke képviselte,ki a temetési istentiszteleten szentleckéül a boldog-mondásokat olvasta fel. • Az Evangélikus Filmtársaság által készült film: “A Time for Brüning”, mely a faji kérdést dolgozta fel, nem nyerte el az “Oszkár’’-díjat, noha egyike volt az erre a díjra előterjesztett öt dokumentumfilmnek. A díjat a Francia Eádiótársaság ‘ ‘ The Anderson Platoon ’ ’ c. vietnami témájú filmje nyerte el.
