Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)

1967-12-01 / 9. szám

6. oldal ERŐS VÁR SZERETETSZOLGÁLA T Ez az ismertető a magyarországi evangélikus szeretetszolgálatról szól. Hálás feladat két okból. Egyrészt, mert az elmúlt két évtized alatt sze­­retetintézményeink szemmellátható, statisztikailag is kimutatható jelen­tős fejlődésen mentek keresztül. Ma rendszeresebb, átfogóbb ez a szolgá­latunk, mint régebben volt, amikor egyházi egyesületek végezték. Más­részt, mert a három történelmi egy­ház arány számát, lélekszámát vizs­gálva több és jelentősebb szeretet­­intézménnyel rendelkezünk, mint a másik két egyház. Ezzel nem ma­gunkat, hanem Istent dicsérjük, Aki egyházunkat erre a szolgálatra el­hívta és Aki a hit és áldozat erejét megadta és így részesített kegyelmé­ben. Azt nem mondjuk, hogy szere­­tetintézményeink mind modernek, tökéletesek, még kevésbbé, hogy ele­gendők, hanem azt, hogy igyekez­tünk kihasználni a lehetőségeket. Ennek is két magyarázata van. Az egyiket megvilágítja egy idézet: "Az egyház valamennyi tevékenysége dia­­kónia, tehát szolgálat. A konkrét se­gítő szeretet munkája éppenúgy, mint az evangélium hirdetése.” (D. Káldy Zoltán püspök díszdoktori ér­tekezéséből.) A másik pedig az a teológiai felismerés, hogy az egész országra kiterjedő szeretetszolgála­tot el sem tudjuk képzelni a gyüleke­zetekkel való kapcsolat, a gyülekeze­tek imádsága, szeretete és állandó áldozatkészsége nélkül. Ezért mind a 18 intézmény mögött ott áll támo­gatásával egy vagy két egyházmegye a 16 egyházmegye közül és azok gyü­lekezetei. Minden gyülekezet évi költségvetésében beállít egy bizo­nyos összeget; egyik ádventi vasár­napon minden gyülekezet offertó­­riumot áldozik erre a célra. Igen sok gyülekezet természetben is áldozik. Ilyen helyekről összegyűjtjük a fel­ajánlott babot, burgonyát, tojást, kukoricát, stb. és beszállítjuk a köz­pontokba. Maguk az intézmények is folytatnak gazdálkodást; így például a piliscsabai otthonnak jólmenő tyúkfarmja van és disznóhizlaldája, a gyenesdiási otthon istállójában a környék legszebb tehenei láthatók, ezenkívül a sertések is. Néhány statisztikai adatot is köz­lünk. Jelenleg 562 gondozott él az otthonokban, közöttük 371 idős test­vér (63 férfi és 308 nő) és 191 szel­lemileg és testileg fogyatékos gyer­mek. A dolgozók száma 156. (Az ál­lami intézményekben 22,000 öreget és 1500 gyermeket ápolnak, egyhá­zunk tehát ennek a szolgálatnak 2% százalékát vállalja magára.) Idősek élnek a következő ottho­nokban: Bp.-Hűvösvölgy, Bp.-Kará­­csony Sándor utca, Albertirsa, Ba­lassagyarmat, Békéscsaba, Börcs, Győr, Nyíregyháza, Pécs. Beteg gyer­mekeket gondoznak Bp.-Hűvösvölgy­ben, Piliscsabán és Nyíregyházán. Nyugdíjas papok, papi családok és papi gyermekek otthonra találnak Bp.-Zuglóban, Gyenesdiáson és Kis­­tarcsán. Nyáron négy üdülő tárja ki kapuit egyházi alkalmazottak és egy­háztagok előtt Balatonszárszón, Gye­nesdiáson, Mátraszentimrén és Mát­­raszentistvánban. Ezeknek az intézményeknek a fenntartása évente többmillió forint­ba kerül. Az egyház áldozata mellett meg kell emlékeznünk arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium a be­teg gyermekek gondozásához na­gyon jelentős anyagi támogatást nyújt rendszeresen és ezzel elismeri a diakónia szükségességét. Az Evan­gélikus Világszövetség pedig lehe­tővé tette, hogy az intézményeket modernizáljuk, jó technikai bérén dezésekkel lássuk el. Nem rendsze resen a finn és dán egyházak is fo­lyósítanak segélyeket. A gondozók mind szakemberek, akik az egyház­nál szerzik meg az ismereteket s az így nyert képesítést az állam is el­ismeri. Az intézmények élén lelké­szek állanak és valamennyien az Or­szágos Egyház Diakóniai Osztályá­nak vezetése alá tartoznak. A szol­gálat irányítója Muncz Frigyes lel­kész, aki Sztehló Gábor örökébe lé­pett. A diakóniai munka püspöke közel egy évtizedig D. Káldy Zoltán volt, aki miután az Országos Köz­gyűlés lelkészelnöke lett, ezév őszén átadta a diakóniára való felügyele­tet dr. Ottlyk Ernőnek, az Északi Egyházkerület püspökének. Várady Lajos A könyörületességnek kereknek kell lennie: szemünkkel egyszerre kell látnunk barátainkat és ellensé­geinket, amint így cselekszik a mi mennyei Atyánk is. Luther FELHÍVÁS! Lapunk olvasói rövidesen há­rom könyvből álló küldeményt kapnak kézhez. Ezekkel a köny­vekkel is szolgálni kívánjuk a lel­ki elmélyülést különösen a refor­máció 450. évfordulója alkalmá­ból. Az egyik könyv az “Erős Vár” saját kiadása, LUTHER címen, melyben a nagy reformátort kü­lönböző tanulmányok alapján éle­tének adatain keresztül, lelki ar­cának megrajzolásában és teoló­giájának ismertetésében kívánjuk mindannyiunk számára megköze­líthetővé tenni. A könyvet Egyed Aladár állította össze, előszavát pedig dr. Vajta Vilmos írta. A másik könyv egyszerűbben, főleg fiatalabbak számára foglal­ja össze a Lutherről való tudni­valókat KRISZTUS TANÚJA cí­men. A harmadik kiadvány inkább brosúra, melyet Ágoston Sándor írt ÁLLJ, KI VAGY? címen az emberi létnek a kérdéseiről. Olvasóinktól szeretettel kérjük azt, hogy könyvmegváltás címén a küldeményhez csatolt boríték fel­­használásával 2 dollárt juttassa­nak el a lapfenntartást és könyv­kiadási munkát szolgáló sajtó alap céljaira. Figyelmességüket és áldozatkészségüket előre is meg­köszönjük. Juhász Imre, szerkesztő Leveseinkből Szerkesztő Űr! Hálásan megköszönöm az eperjesi kol­légium fennállásának 300. évfordulójá­ról közölt cikkét. Minden sora meleg em­lékekkel sugározta be szívemet, hiszen a kollégiumnak 3 évig én is tanítványa voltam. Mi annakidején az ún. Caraffa-házban laktunk, amelynek a Fő-utcára nyíló ab­lakaiból egykor Caraffa nézte a hős vér­tanúk kivégzését. Pincénkből mélyebben fekvő pincékbe vezettek le lépcsők, ezek­re azonban én sohasem mertem lépni. A mélyben tartották bilincsbe verve a ki­végzésre várókat, akik hithüségiik miatt vérükkel írták be nevüket az Élet köny­vébe azokban a szomorú években az ellen­­reformáció idején. Tisztelettel, Schultz E., Bronx, N. Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom