Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-11-01 / 8. szám
6. oldal ERŐS VÁR Q5—A9—G2—18 hogy egyrészt a postán megközelítettekbőí is növekszik ez a szám, meg — ha lehetne közöttük lelkész — az "ismeretlenek”, az "el-Ezek a titokzatos betű—szám kombinációk nem valami újfajta vegyületet jelentenek, amelyet gyanakodva kezelünk, vájjon az emberek javára vagy kárára válik-e. Hanem képletét adják annak a lehetőségnek, hogy a kanadai Torontóban kialakulhat-e korábbi többszörös meddő kísérletezés után állandó lelkészség és egyházjogilag is elismert gyülekezet az ágostai hitvallású magyar evangélikusok lelkigondozására. A közel 2 milliós, a modern fejlődés minden jelét magán viselő metropoliszban úgy 30,000 magyar él becslések szerint. Közülük csak kereken 100 családról tudjuk, hogy evangélikus személyek vannak azokban. Őket kellett megtalálni október 11—20. között annak a környezettanulmánynak a keretében, amelyre a LUTHERAN CHURCH IN AMERICA egyház EASTERN CANADA SYNOD egyházkerületétől nyertem megbízatást. Arra nem jutott idő, hogy megkíséreljem “ismeretlenek” felkutatását is, pedig lehetne vagy 300—400 családról szó. Sőt, az ismeretlen, sokszor fejtörést okozó utcarengetegben még arra sem jutott alkalom, hogy a 100 család mindegyikét elérjem az evangélikus testvérek megismerésére. Apró utcák, végtelennek tűnő sugárutak, lebilincselő középületek, szép, rendezett otthonok, villamos, trolibusz, autóbusz, autók rengetege, "egyirányú forgalom”, “megállni tilos” figyelmeztetők, udvarias útbaigazítások — és a térkép állandó böngészése jelentette a torontói magyar evangélikusokkal való kapcsolatkeresés külső körülményeit. A beszélgetések áldott beszélgetések. Reális elgondolások. Aggodalmaskodó meglátások. Egy-egy helyen fájó elutasítás. Reménykedő tervezgetések. Vágyakozás a rendezett egyházi lét és élet után, úgy ahogy az evangélikus magyaroknak különösen is szívén fekszik: az Egyház testében és anyanyelven. Az eredetileg 120-as családi jegyzékből kitűnik, hogy néhány nem-evangélikus család is szerepelt azon. Autóm 420 mérföldet szaladt, mégis 20 családdal csak a telefon kötött össze. Ezekből a találkozásokból kell lemérni a jövőt. A múlt sajnos kisiklott kezünkből és szelleme megmegkísért mindenütt, hogy nem érdemes, hiszen a lélek csalódása a legfájóbb. A jelen azonban Ígéretes. Mert minden hányattatás, minden emberi kudarc ellenére is egy kis magyar evangélikus csoport hűséggel ápolja a lélek közösségét, óva őrködik lelki kincsein. Három éve már, hogy havonta két Istentiszteleten, s ha kell máskor is, részesül Nt. Buthy Dénes buffalói lelkész pásztorálásában. Hálás szívek az Ige körül. Áldozatos munkások a lelkész segítségére, hittestvéreik szolgálatában. A megpróbált maradék, mely a jövőbe tekint. Az adatgyűjtés végére 70 felnőtt személy (hozzájuk 29 evangélikus gyermek tartozik) juttatja kifejezésre azt a kívánságát, hogy legyen állandó lelkészség és egyházjogilag is elismert gyülekezet az ágostai hitvallású torontói magyar evangélikusok számára. Ezt kérik az Egyház kerülettől; a lelki segítséget és az anyagi támogatást. Mindenki tudja, hogy magának is meg kell hoznia a maga áldozatát. S él a bizakodás, közömbösültek” és “elidegenedtek” közül is számosán feltalálnák lelki otthonukat ismét hittestvéreik között. Sokféle eszmecseréből bontakozik ki a megismerés. A szükség nem önáltatás, hanem a lélekből fakadó kiáltás. így egyesültünk ennek a "terepszemlének” különös alkalmából az Istentisztelet közösségében. A Lélekért könyörgünk. Indítsa, éb résszé, világosítsa meg a magyar evangélikusok szívét, vezesse bölcs meglátásra az egyházi vezetőket és adja meg, amikor arra kerülhet a sor, hogy valaki meghallhassa a hívást a lelkészek közül... Forgalmas utcák, szabályozni kell a forgalmat. A piros lámpánál gyorsan a térképet nézem, hol a legközelebbi hely, ahova mennem kell. Szemem végigszalad a térkép hálóbeosztásán: Q5 ... A9 ... G2... 18... Hittestvéreim, ágostai hitvallású magyar evangélikusok egyházépítő munkájukhoz azt várják, hogy útjukat zöld lámpa tegye szabaddá. Legyen áldott ez a reménységük. Bernhardt Béla Luther Márton 1520-ban (id. Cranach L. rajza). Cranach Lukács wittenbergi művész és kereskedő volt, valószínűleg őt ábrázolja a kép bal felső sarkában lévő arcvázlat
