Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)

1967-04-01 / 3. szám

2. oldal ERŐS VÁR ban magához öleli Jézus Krisztusban a hívek táborát. Ugyanennek az egyháznak van látható és láthatatlan oldala is. Nehéz kérdések ezek, inkább teológiai, műit hit-döntő kérdések, de hálát adunk Isteninek azért, hogy minket a MI EGYHAZUNKBA he­lyezett bele. Az evangélikus egyházba születtünk bele és ebben nevel­­kedtünk. Nem közömbös számunkra az, hogy az Anyaszentegyház min­den szereplője dacára is, az igazi keresztyén egyház. Tudod-e ezt velem együtt mondani? Mered-e akkor is mondani, ha a meglátott nyomorúságok, szeplők az egyház testén ellepik annak ke­­resztyénségét és megszentségtelenitik azt? Ki az Anyaszentegyháznak a feje? Az efezusi levél szerint sok feje van, de a valóságban csak egy feje van. Az egyiket lelkésznek hív­ják, a másikat püspöknek, a harmadikat papnak, negyediket elnöknek, vagy ki tudja milyen nevet adnak azoknak az embereknek, akik en­nek az egyháznak élén állanak. DE A FEJE MÉGIS JÉZUS KRISZ­TUS, ami azt jelenti, hogy nem az a,z igazság, amit a teológia mond, vagy az egyetemi tanárok tanítanak, de az: MIT MOND JÉZUS? Ami­re ő nem mond Áment, az nem is lekét hitemnek tárgya. Ha azt keressük, hogy arra a kérdésre, mi az Anyaszentegyház — mit felel az ige, altkor az apostol erre egy hasonlato': kénytelen mon­dani, így: “És mindent az (j lábai alá vetett és Őt tette az egyház min­denek felett való fejévé. Az egyház pedig az Ő teste, amely telve van Vele, aki mindent betölt mindenekkel.” (Efezus 1:22,23.) Az Anyaszenttegyház tehát Krisztus teste. Most ne törjük fejünket sok teológiai gondolaton, csak egy-két lelkú'smereti kérdést tegyünk fel: Vájjon, ha az egyház Krisztus teste, akkor szól-e úgy az egyház, mint ahogyan Krisztus szól?.. . Ha az egyház Krisztus teste, úgy tesz-e az egyház, mintha Krisztus teste cselekednék abban a helyzetben és ugyanolyan körülmények között?... Az anyaszentegyház eszköze-e Krisztusnak? Vájjon azért van egyház, közelebbről a te egyházad, hogy a láthatatlan Krisztus benne láthatóvá váljék? ... A szentek hitbeli egy­sége észlelhető és észrevehető valóság-e az egyházban a világ számára? Gyülekezetünk Krisztus eszköze-e? .. . Megtestesül-e Krisztus eb­ben az életben testünkben?... Megtestesült-e egyedekben itt a földi életben?... Súlyos pünkösdi kérdések ezek, mert egyházunkat, benne gyüleke­zetünkéit, téged és engem is, akik hétköznapi, templomos népét jelent­jük Krisztus egyházának, így fog mérlegre helyezni az Anyaszentegyház Peje: Krisztus! Arnóthy Zoltán AZ ÚJSZÖVETSÉG új magyar fordításából a Máté- Márk-Lukács próbafüzetet kaptuk meg hazulról. Reményik Sádomak “A FORDÍ­TÓ” című költeménye;, (amit Ká­rolyi Gáspár emlékére írt) mély igazságot formált rímekbe, mikor ezt mondja: “Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A fordítás, a fordítás alázat. Fordítani annyit tesz, mint meghajolni, Fordítani annyit tesz, mint kivetve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva Félig öt vinni, félig vele menni.” Sok régi próbálkozás előzte meg tott Károlyi szöveg lett. ezeket az új próbálkozásokat, sajnos Engem, az általam ismert fordí­­legtöbbször az eredmény egy elron- tások között legjobban dr. Masznyik Endrének újtestámentomi fordítása ragadott meg, amely 43 évi gondos tanulmányozás után jelent meg 1925 őszén. Hasonló jó magyarsággal fordí­tott újszövetségnek ígérkezett dr. Raffay Sándor munkája, amit Czeg­­lédy Sándor, ceglédi református lel­kipásztorral párhuzamosan végzett. A Cegléden töltött rövid 4 évi szol­gálatom alatt többször részesültem abban a .kitüntetésben, hogy telefo­non áthívott szomszédos irodájába s ott részleteket olvasott fel mind a maga, mind Raffay fordításából. — Tudta, hogy tudományos-exegetikai kérdésekben veheti hasznomat, de csak arra volt kíváncsi, hogy a fel­olvasott részeknek milyen a magyar dallama, van-e magyaros .zamatja? Masznyik fordításának legnagyobb értékét ma is abban találom,, amit bevezetésében így foglalt egybe: “Amely fordításnak nincsen egyéni­sége, népies színe, zamatja, illata, az ha egyébként a legjobb kritikai szö­veg alapján, a legnagyobb appará­tussal készült is, népkönyvvé nem válik soha, akárhányszor és akár­hogyan javítják is.” (Amikor ezt ír­ta, még nem is sejtette: mi vár Sop­ronban a fordítására?!) Masznyik a betűk helyett a Lelket szólaltatta meg, vagyis arra töreke- . dett, hogy a Szentírásnak a gondo­latát fejezze ki világosan, mert amint irja: ”... meggyőződésem szerint a Szentlélek nemcsak héberül, görögül — hanem magyarul is tud, csak engedjük szólni.” Raffay Sándor 1896 őszén, szin­tén Pozsonyban, az egyetem teoló­giai fakultásán kezdte .meg az új­szövetség magyarázatát. Ezzel kap­csolatban több mint 50 évig annak fordításán is dolgozott, a fősúlyt mindig az érthetőSfégre fektetve. Arra törekedett, hogy “az olvasók se többet, se kevesebbet, se mást ne értsenek, mint amit és amennyit az írók akarnak értetni.” Amint Masznyik gyönyörű ma­gyarsággal fordított újszövetségének népszerűségét Sopron hiúságból meg­akadályozta, ugyanúgy Raffay for­dítását Szimonídesz Lajos ev. lelkész oltliatatlan gyűlölete tagiózta le a (Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom