Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-06-01 / 6. szám
6. oldal ERŐS YÁR CSALÁDI FESZÜLET (Folytatás az előző oldalról.) nektek már csak égető szüksógtek lehet rá, hogy külön Krisztustok legyen az udvarotok közepén, aki bajaitok tengeré-. Iben megsegítsen bernieteket. No, de ő legalább meg is teheti! Meg is teheti, meg is tette. A családka tovább szaporodott, mint a jó mag, melyet jó földbe vetettek. Nem került ez tulajdonképpen semmibe, hiszen meg volt még a bölcső, mely az idősebb testvérkét is ringatta, csak a pelenkák fátyolosodtak ki a sok mosástól, no de legalább könnyebben járta át őket a friss levegő s az kell az ilyen fiatal tüdőnek. Az öregeknek is meg volt a munkájuk-keresetük, ha az egyikből kifogytak, újat hozott helyette a Jézus Krisztus, amit ők egy-egy csokor virággal, vagy egy-két szál felgyújtott gyertyával háláltak meg a feszületnek az udvar közepén. Lassanként aztán ezen az úton egész bizalmas viszony fejlődött ki az üdvözítő és apró zsellérei között. A férfiak a munkából hazatérve a kereszt lábához támasztották munkaeszközeiket: egy-egy ásót, kapát, fejszét, vagy szénhányó lapátot, az asszonyok odaszállították a mosáshoz szükséges iúgosfazekat, vagy mosóbordát, (hiába, ha ilyen kicsiny volt az udvar), a gyerekek pedig kezdetleges játékszereiket: a lányok a rongybabát, a fiúk a rongyhuszárt és rongyfutballt. Jött úgy, hogy vasárnap ott tisztogatta az asszonynép az egész család ünneplőruháját és a kereszt alsó szöge a ruhafogast pótolta. Máskor a virágok számára készített deszkán sikált serpenyők sorakozak. Egyszer pedig sehogyan se akart beérni a család kovászosuborkája, hát a praktikus nagymama titokban odavitte a kereszt térdepelöjére, mert odasütött a legmelegebben a nap. Ebből azonban nagy felfordulás támadt. A járókelők megbotránkoztak a látványon és szentségtörésnek tartották. Néhány felizgatott ember nekitámadt a családnak, a család pedig a kétségbeesett nagymamának. A nagymama sírt, a kezét tördelte, és égre-földre esküdözött, hogy ő nem akart semmi rosszat. Nem is akart szegény (ö csak azt akarta, hogy korábban érjen 'be a kovászosuborka), de a tömegnek ezt nem lehetett megmagyarázni, öklök emelkedtek a magasba, fenyegtő moraj hömpölygött a kerítésen át, a levegőben pedig a lincselés viharfelhője úszott. Mondják azonban, hogy akkor megmozdult az üdvözítő jobbja a családi feszületen. Megmozdult védő öleléssel tárult a nagymama felé, az elkínzott arc isteni szépségtől ragyogott s a megbocsátó ajkak mennyei szelídséggel suttogták: — Ne bántsátok a nagymamát! Nem csinált semmi rosszat. Azt csinálta ö csak, amit immár kétezer esztendő óta csinál velem és keresztemmel az egész emberiség. DR. KISS FERENC Középeurőpa egyik kiváló keresztyén egyénisége, Kiss Ferenc orvos-professzor eltávozott az élők sorából. Szegeden, majd Budapesen az anatómia tanszékének tanára volt. 30 éves korában megtért s attól kezdve nemcsak szakmai előadásokat tartott, hanem a magyarországi szabadegyhzak (methodista baptista, stb.) képviseletében országszerte és külföldön is ismert evangélizátor lett. Dr. Kiss Ferenc lett volna Berlinben október 26-án az Evangélizációs Világkongresszus egyik meghívott előadója. Jézus Krisztus e hűséges munkásának állítunk emléket azzal, hogy itt közöljük a kongresszusra írt beszédének néhány gondolatát. “Az első keresztény evangélizáció Jeruzsálemben folyt le, Pünkösd napján. Az evangelizátor Péter apostol volt hallgatói Jeruzsálem lakosai s a birodalom minden részéből összegyűlt zsidó zarándokok. Ugyanazok az emberek, kik nemrégen “Feszítsdmeg” -et kiáltottak, most a megfeszített Jézusról szóló beszédet hallottak és megtudták, hogy a keresztre feszítés főlelelössége őket terheli-. Tíz fontos mozzanat van itt. Péter utalt Jézus küldetésére; azok bűnére, akik visszautasították őt; a feltámadásra; a Szentlélek ajándékára; Jézus felmagasztaltatására. Végezetül bűnbánatra és a keresztség felvételére szólította fel hallgatóit. Az eredmény: megtérés, a hívők lelki közössége és az anyagi javak egymással való megosztása. A feltámadt Jézus pedig mindezt azzal fémjelezte, hogy naponként új hívőkkel gyarapította számukat. Nézetem szerint az evangélizációnak ehhez az első mintájához kell visszatérnünk. Naigyon is jól tudom, hogy manapság sokan “részegségnek és bolondságnak” tartják Péter prédikálását s vele a modern evangélizációkat is. A legveszélyesebbek ezek között a liberális teológiai professzorok és a Biblia kritikusai, akik szóban és írásban tagadják a Szentírás isteni tekintélyét és Jézus Krisztusnak, Isten emberré lett Fiának hatalmát. Negyven évvel ezelőtt Sundar Singh (a nagy indiai keresztyén) mondotta, hogy az ilyen emberek ‘a hitetlenség kötelével akasztják fel magukat a tudás fájára’ — Ez 'bizony ma is' az ember legnagyobb tragédiája!” -ji-EMLÉKEZZÜNK Gyurátz Ferenc volt dunántúli evangélikus püspökünkről, születésének 125. éves évfordulója alkalmaiból. 'Szegény sorban születik (1841. április 27-én). Az őrzésére 'bízott tehenek mellől küldi tanítója a soproni líceumba, — bizonyságául annak, hogy Magyarországon a jófejű és szorgalmú ifjúsággal abban az időben is törődtek. Tanulása közben anyagiakban az utolsó, de tanulásban az első vöt. Segédlelkész-tanár-lelkész-esperes-egyházkerületi főjegyző — egyetemes aljegyző, majd 1895-ben Dunántúl püspöke lesz s mint ilyen 1916-ig működik. íl'907-ben a főrendiház tagja lett, majd magas királyi kitüntetésben is részesült. Korának egyik legműveltebb embere, aki filozófiai tudással is rendelkezett, képzett történelemtudós is volt, német és francia műveket tanulmányozott, a görög és héber nyelvet jól ismerte s naponta görög és római klasszikusokat olvasott. A magyar költészet kincseit könyv nélkül tudta és szívesen idézte. Foglalkozott szociális tudományokkal is, mindig volt miunkaterve és programja. Egyéniségében a határozottság bensőséges szeretettel egyesült. Sokat követelt magától és másoktól egyaránt. Sokat betegeskedett, de egyházlátogatásait betegen is elvégezte. Mikor másokon segítenie kellett, a kétszerkettő törvényét sokszor átlépte. Huszonegy évi püspöksége alatt a felügyeletére bízott gyülekezeteket remdbehozta, a külső renden kívül biztosította azoknak belső lelki fejlődését is. Megindította, kerületében a gyülekezeti Ibelmissziói munkákat; intett, dorgált, biztatott, utat mutatott és segített mindenütt. Kőszegen nőnevelő iskolát létesített. Irodalmi munkássága is maradandó; imakönyve, agendája, történeti munkái, tudományos művei és énekeskönyvünkben ma is használt szép egyházi énekei mind áldott emlékei hívő munkás életének! (*)
