Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 6. oldal Evangélikus nagyjaink... BERZSENYI DÁNIEL 190 évvel ezelőtt született, május 7-én Vas megyében, Egyházashetyén. Édesapja (Lajos) bár ügy védi képesítéssel bírt, csak gazdálkodott birtokain mint teljhatalmú úr. Édesanyja szelíd leikével sokszor volt villámhárító nemcsak a cselédség, hanem egyetlen fia védelmében is. A Dani fiú jófejű tanuló volt, de a soproni főiskola szigorú iskolai fegyelmét nem bírta s ezért abbahagyta tanulmányait. Édesanyja halála után pedig, 23 éves korában, hogy szabaduljon az apai szigortól, a nála 9 évvel fiatalabb Dukai Ta_ káts Zsuzsannát vette feleségül és édesanyja birtokán gazdálkodott. Titokban verselt is és bizonyára Isten akarata volt, hogy papja, a későbbi híres tudós és költő, Kis János püspök barátságába vette és verseit megküldte Kazinczynaik, aki nagy örvendező lelkesedéssel fogadta. Jó példát mutattak az irodalom szenete-tében a fehérvári kispapok is, akik 1813-ban, saját költségükön kinyomatták a verseket. A verskötetet általános elismerés fogadta, de Kölcsey kritikája meg' zavarta iezt az egyhangú elismerést. Berzsenyi ekkor pontot tett költői munkásságára, ez a kritika azonban arra kényszerítette, hogy hallatlan szívóssággal tudóssá képezte önmagát és a leghaladottabb nemesek közé tartozott. Ezt bizonyítják nemcsak gazdasági és a nők felszabadítását sürgető cikkei, de versei is. Mogorvasága, szótlansága nem tudott maga körül baráti légkört kialakítani. Tizenöt évi búsongása alatt csak egy óda született, melynek három első versszakáról Szerb Antal azt írta, hogy a magyar líra legmagasabb pontja. Gyógyíthatatlan melanchóliája felemésztette életerejét és 1836. febr. 24-én érte őt utói a halál. GURUÉI ARTÚR Halálának ötvenedik évfordulóján megemlékezünk Görgei Artúrról. — Zseniális hadvezér volt. — Szekfű Gyula azt írja róla, hogy a mi szabadságiharcunkat igazán nagygyá az ő seregének dicső küzdelme tette. Helye ott van a világ legnagyobb hadvezéreinek sorában. Tragikus sorsú ember volt. A világosi fegyverletétel után Kossuth ezt írja róla: “Damjanich! Leiningen! Pöltenberg! Kiss! Aulich! Lahner! Csányi! Vécsey! és ti többiek, a legbódultabb és legokatalanabb árulás vakhitű áldozatai, mutassa' tok fel gyakran sápadt árnyékotokat az éj homályában az árulónak, öntsétek el gyávasággal bűnös keblét, hogy Isten bírói székét rettegve halált óhajtson és soká, ne merjen meghalni.” Világos és Arad iszonyú fájdalmáért hosszú évtizedeken keresztül az árulónak tartott Görgeit okolta a nemzet. Sorsát békességgel viselő ember volt. 1895-ben mondta az őt rehabilitáló honvéd küldöttségnek: “Ha könnyű szívvel feleltem meg oly kötelességnek, melynek teljesítése dicsőséggel kecsegtetett, akkor nem volt szabad kitérnem az olyan elől Hősök napjára . . . MAGYAR ZSOLTÁR Isten ki ülsz világok felett, Engedd, hogy harcba szálljak ma Veled. Kicsiny, parány, erőtlen béna kar, Szomorú lelkű csöppnyi bús magyar. Én megragadom erős karodat, Hogy le ne sújthasd szent villámodat. Lerázhatsz, mint egy hitvány porszemet, Semmivé zúzhatsz össze engemet. Aztán lerobban szörnyű haragod, És már nem lesznek többet magyarok. Tudom, nem vesztei semmit se velünk, És a halállal mi is csak nyerünk. A sírhelyen tán össze nem veszünk, A sírban végre testvérek leszünk . . . Mégis könyörgök Hozzád, nagy, nagy Úr, (Szemedből jóság lágy sugara hull): Még ez utólszor tégy próbára hát: Szeretni tudjuk-e még a hazát f Döngesse lelkünk nehéz kalapács, Megkovácsoljon sok kemény csapás. Lelkünkre izzó tüzek szánjanak, Hogy leolvadjon minden szenny, salak. Kínok tűsében ha megtisztulunk, Új, szebb életre éltess meg, TJrunk. Nem engedem el hatalmas karod, Míg áldásodat reánk nem adod! Móra László
