Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-05-01 / 5. szám
4. akktl ERŐS VÁR FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kéziratok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland, Ohio 44102 AZ “ERŐS VÁR” 3 DOLLÁR EGY ÍVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT A FENTI CÍMRE! Be nem jelentett címváltozás esetén a póstás a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, az ERŐS VÁR-nak pedig külön portót kell fizetnie. Nemelőfizetők, utó-fizetők s több éves hátralékosok esetében — a fenti költségre nehéz fedezetet találni. * Pontos címet (olvasható Írással) kérünk! Feltétlenül szükséges a póstai “Zip-Code” zónaszá m. Továbbá telj es címre van szükség. — Egy-egy póstaliivatal területén számos azonosnevű utca lehet, tehát írjuk oda: Ave., St., Rd. stb. Az Amerikai Evangélikus Egyaáz Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P. O. Box 1094. Cleveland, Ohio 44102. — Issued monthly October to May — Bimonthly in June-July and Aug-Sept * MAY — 1966. * * No. 5. (95.) * Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America » * • Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio „Necsüggedj el...” Rovatvezető: Egyed Aladár Gusztáv Adolf svéd király kedvelt énekének első sorát választottam annak a cikksorozatnak a címéül, amelynek célja evangélikus hitünknek, egyházunknak és evangélikus öntudatunknak erősítése lesz, mert bizony szükség van arra. Az ellenreformáció által felidézett harmincéves háborúban 1631-ben jelent meg a harctéren Gusztáv Adolf svéd seregével és Breitenfeldnél megverte a császári hadvezért, Tillyt s ezzel megmentette az evangélikusokat. Maga ugyan 1632-ben Lützennél hősi halált halt, de serege tovább küzdött és az ellenreformáció dühöngésének véget vetett Németországban. Ennek az éneknek az Isten igéjéből merített és az Isten igéjében oly gyakran ismétlődő bátorítása és biztatása ugyan a közösségnek szól, de közvetve szól az egyes evangélikusoknak is, mert a csüggedés veszedelme az egyénen keresztül fenyegeti a sereget. Kérem olvasóinkat, olvassák el figyelmesen, önvizsgálattal és erősítsék velük magukat az Űr nevében. Maga az ének énekeskönyvünkben a 259. szám alatt található és így biztat: “Ne csüggedj el, kicsiny sereg Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged. Bár dühük ellened fordul S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked!” A WORMSI LÉLEK 1521 április 18-t'ira Wormsba, a birodalmi ülésre V. Károly német császár megidézte dr. Luther Mártont azzal a céllal, hogy ott, az ország nyilvánossága előtt vonja visz" sza “eretnek tanait.” (Ennek van 445 éves évfordulója.) Hogy tisztán lássuk a helyzetet, gondoljunk a következőkre. Luther, 95 tételének kiszögezése után kész volt. visszavonni minden olyan tanítását, amelyet a Bibliával meg tudnak cáfolni. Erire azonban nem került sor, mert csak azt hangoztatták egyoldalúan: vonja vissza . .. vonja vissza! Ezt látva a wittenbergi egyetem és maga Bölcs Frigyes szász vá" iasztó-fejedelem, Luther oldalára és védelmére állottak. Luther iratai elterjedtek s a német nép nagyobb része szívébe zárta Luther tanítását, magával a reformátorral együtt. Ezt követte a Luther ellen indított eretnek'per. Augsburgban hallgatták ki, de itt sem vizsgálták ki azt, vájjon igazak-e, vagy hamisak Luther tanításai, csak azoknak a visszavonását követelték. Luther felelete pedig csak ez volt: ‘‘Augsburgban is Jézus Krisztus uralkodik. Éljen hát Krisztus és haljon meg Márton.” Ezt követte a pápai átok és Luther iratainak Köln, Mainz, Drezda városokban való nyilvános elégetése. Luther erne is méltóképen válaszolt, mert 1520. dec. 10'én, Wittenberg utcáján elégette a pápai törvényeket s magát akiátkozó bullát. Megkezdődött tehált a nagy szellemi harc, amelyet Luther: Krisztus igazságáért folytatott ellenségeivel. De mert sem lelki, sem szellemi -harcban nem tudták Luthert legyőzni, hát az erőszakhoz folyamodtak s ezért idézték meg Luthert Wormsba a biztos győzelem reményében. Sokan féltették Luthert ettől az úttól és halálát jósolták. De hiába próbálták visszatartani s így egy birodalmi "fullajtár” kíséretében elindult. Útközben vette a hírt Luther arról, hogy iratai ellen a császár rendeletet adott ki és azt is megtudta, hogy amennyiben niem hajlandó visszavonni tanait, ne is jelenjék meg. Később maga Luther jegyezte meg, hogy mikor ezt meghallotta, őt is elfogta a félelem. De mikor a fullajtár megkérdezte tőle, hogy ezekután ne forduljanak-e vissza, azt felelte: “Ha Worms és Wittenberg között olyan tüzet raknának, hogy lángjai az egeket nyaldosnák, akkor is megjelennék az Úrnak a nevében.” Megjelent hát a birodalmi ülésen és hitvalló bizonyságtételét, — mikor megkérdezték, hogy hajlandó-e visszavonni tanait, — így mondta el: “Ha az írás bizonyságtételeivel,
