Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1966-04-01 / 4. szám

2. oldal ERŐS VÁR nem utasítjuk el magunktól. Egyedül ennek a Krisztus adta békességnek a hordozói lehetnek a népek közötti békének is a mun­káiéi. A világban nem lehet több békesség, mint amennyit e világ­ban élő emberek Krisztusban felvet­tek s tovább adtak. Csak a Krisz­tusban belső békességre jutott em­berek tudják megtenni az első lé­pést a világbéke szép álmának a megvalósításához. Ez a Krisztus­­adta békesség nem egyszerű eltörlé­se a viszálynak, hanem a rossznak jóval való legyőzése, a gyűlölet rabsága helyett a szeretet szabad­ságában való élés. Fogadjuk el a Krisztus kínálta békességet! Legyünk annak hordo­zói és terjesztői a családi otthonok­ban, hogy így kevesebb legyen a gyűlölködés okozta válás, a viszály­­kodás-fieldúlta családi fészekből me­nekülő, szerencsétlen elzüllő fiatal­ság. Hangozzék szívünkben, lelkünk­­oen állandóan a húsvéti békesség üzenete a költő szavával meg­­fogalmazottan: "Nincs nyugalom, nincs nyugalom — s ez a Nyugtalanság mint járvány ragad. Te sugározzad szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd A Feltámadott első szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled, És csillaghfmesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől.” ASBÓTH GYULA PÁPAI HATÁROZAT VEGYESHÁZASSÁGOKRóL Már korábban írtunk arról, — hogy a vatikáni zsinat nem hozott határozatot a protestánsok által éveszázadok óta sérelmezett vegyes­házassági törvények megváltozta­tására. A zsinat zárónyilatkozata azonban megígérte, hogy egy kü­lön bizottság foglalkozik majd a kérdéssel. Esetleges reményeinkre most pontot tett VI. Pál pápa március 18_án kiadott rendelkezése, mely a protestánsok felé semmilyen lénye­ges engedményt nem hoz, A pápa még a zsinat által emlegetett “szó­beli reverzális égéretet” is a püs­pökök hatáskörébe utalja. így tehát a helyi egyházi hatóságoktól függ, hogy a továbbra is kikényszeríten­dő reverzális (amelyben a vegyes­házasok kötelezik magukat, hogy a születendő gyermekeket katolikus­nak nevelik) csak szóban, vagy pe­dig az eddigi módon, írásban adan­dó meg. A katolikus házasfél számára enyhítést jelent a rendelkezésnek, az a paragrafusa, amely szerint nem-katolikus lelkész előtt kötött házasság esetén a katolikus fél töb­bé nem esik exkommunikáció (a r. kát. egyházból való kizárás) alá. Ez az intézkedés visszamenőleg is érvényes, tehát több millió vegyes­házasságban élő katolikust érint­het, akiket eddig az oltáriszentség vételétől eltiltottak. Ennek ellené­re a r. kát. egyház továbbra sem ismeri el a prot. lelkész előtt kö­tött vegyesházasságok érvényes­ségét. Az egységtörekvések felé szépség­­flasztrom akar lenni az az enged­mény, amely kimondja, hogy ami­kor a római katolikus lelkész b e - fejezte a vegyesházasok eske­­tését, akkor az esetleg jelenlevő protestáns lelkész i s elmondhat egy imádságot.. (-) Az alázatos király Rügyező barkák, tavaszi füzek lehajló ágain áttörő fény. Sokaság között közeledő Krisztus, Királyságát ünneplő menet. Virágvasárnap. Vájjon valóban bairkás, virágos régi emlékeket tükrözik-e híven e nap ősi keresztyén értelmét, vagy éppen valami más? Hogy kell elképzelnünk Őt magát ebben a menetben? Kigyúlt alrccal, mint akinek ez a beteljese­dés napja, vagy inkább elgondolkozónak és magányosnak? Egy jelenet jut eszembe. Világhírű keresztyén személy a legnagyobb nemzetközi kitüntetés átvétele után elköszön az őt körülvevő újságírók gyűrűjében. Fölemeli a táskáját és fölszáll a vonatra; harmadosztályú kocsibai. Jézus bevonulásában van valami a fejedelmi igényből és van a harmadosztályból is. Virágvasárnapi bevonulása megaláztatásának kez­detét jelenti. Ez a nap a Megváltóból szól, aki megalázta magát és el­fogadva a krályi hódolatot, most indul a legmélyebbre vezető útra, mert nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ‘‘ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért.” Szolgálat és megaláztatás. Alig tudok elképzelni ennél korszerűtle­nebb és népszerűtlenebb szavakat. A mai vasárnap levélbeli igéje mégis így szól: “Az az indulat legyen bennetek, amely volt e Jézus Krisztusban, aki megalázta magát ...” Hogyan értsük a királyt, aki megalázta magát és mit üzen ő nekünk? Ilyenkor a megváltás szükségességére szoktunk rámutatni és a kereszthalálra utalunk. Jézusnak el kellett indulnia lefelé, hogy beteljesítse az Atya tervét és megr keresse és megváltsa a tőle elhanyatlott embert. Próbáljuk mégis feloldani és embe­ri közelségbe hozni ennek a szükségesség­nek a titkát. Valamikor a nemes ember csak katonáskodással foglalkozott, csak ezt tartotta magához illő foglalkozásnak. Jó ruhában, lovon járni dicső­­ségestebb dolognak tetszett, mint gyalupad fölé görnyedni, húsoló késsel bőrt vékonyítani, vagy boncoló teremben műtőasztal fölé hajolni. Jézus (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom