Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-03-01 / 3. szám
— 'VJ1 Acsci''u»tí'g ki nem elégített igényeink miatt? Vallásos önteltségünkben nem tartjuk-e s:ok_ szór áldozatnak, hogy itt élünk a bűnös világon s a szolgáló szeretet öröme helyett valami fanyar kény szeredettség rí le rólunk? Nem leplezne le bennünket, hogy minket nem az önmagunk megüresítésének ha" nem önmagunk farizeusi hangsúlyváltozásának az indulata vezet? 4. — A világ is böjti indulatú keresztyénséget vár. Más keresztyénség nem lehet gyümölcsöző. Isten igéje az egyháznak is azt mondja: az az indulat legyen benned, mint volt a Krisztus Jézusban, mert Krisztusért követségben járni csak ilyen indulattal lehet. Uram, add nekünk azt az indula" tot, amely volt Tebenned! J-r Testvéri intés “Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és intsd meg öt néeysz'mközV’ — (Máté 18, 15.) Ehelyet mi dobra verjük az ügyet. Örülünk, ha rajtakaphatjuk a vétkest. Aztán szólunk egy har_ madiknak. Ez persze megnehezíti a vétkes megtérését. Mert ahogy a hír száll tovább, dagad s .színesedik, úgy nő a gyanú fellege g mindez csak megrögzötté teszi a vétkest. Másról egy harmadikkal beszélni könnyű. A harmadik mindig nekünk ad igazat. S tüstént ott terem a negyedik s az ötödik és így fal épül a vétkes testvér köré, aki a fal mögött konokul védekezik, mert mást nem is tehet. Pedig meg 1 hetett volna győzni őt, ha szemtől szembe és négyszemközt beszéltünk volna vele, anélkül, hogy másokat hívtunk volna segítségül. — Miért is hívunk segítségül ilyen e_ Setékben egy negyediket meg egy ötödiket? Gyengének érezzük magunkat? Talán gyávák vagyunk? A legnagyobb hiba az, hogy nem vonjuk be a beszélgetésbe azt, aki pedig erre egyedül illetékes, aki azt mondotta ugyanebben az igében ^-uiui Kei Len, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Az ő jelenlétében kell szót értenünk egymással- Ez persze egyszeriben elvenné szavaink élét. Mert. ő békét akar teremteni közöttünk, miután már békét szerzett Isten és ember között. Persze, az a nagy kérdés, hogy csakugyan a békét akarjuk-e? (A "Sei fünf Minuten still” című kötetből.) ford..: G. Gy. A KERESZT I ALATT — Olvasd: Zakariás 3:1-7. — ISTEN ELŐTT. Egy ember áll Isten előtt. A jeruzsálemi templom, az izraeli gyülekezet főpapja ugyan, de nem mentes ő sem emberi bűnöktől. Az Úr mellett álló "vádló” — a sátán -— méltán követelhet a szigorú megtorlást. A történet — Zakariás látomása — mégsem azzal végződik, hogy Józsuának szégyenszemre el kell távoznia, vagy el kell pusztulnia, hanem — váratlan for. dulattal — beszennyezett, régi ruhája helyett új, hófehér ruhába öltözteti az angyal. Ezzel együtt megszabadul bűneitől, melyek eddig lelkét szennyezték be. Fejére ékes süveg kerül, a szentség, a tisztaság jelképe. Végül neki szól az Isten igéje; ha továbbra is ezen az úton jár az Ő munkatársa, igazi főpapja lesz a gyülekezetben, mely olyan drága neki és amelyet "tüzből kikapott üszőkként” eddig minden veszedelemtől megmentett. A VÁDLÓ. Sok mindent eszünkbe juttat ez az igeszakasz. A nagy "vádló”, a sátán minket is bármely pillanatban jogosan bevádolhat Isten előtt. Nincs olyan ember, aki tiszta., tefier "ruhában, bűn nélkül állhatna meg az Úr ítélőszéke előtt. Mindegyikünknek szégyenkeznie kellene Előtte és ott senki sem hozhatna fel a maga mentségé, re valami jót, szépet a saját életéből. Egész életünkben gyűjtögetjük azokat a bűnöket, melyek rossz, kellemetlen tanúink, cselekedeteinknek, szavainknak, gondolatainknak áruló jelei. Jelei annak, hogy kárhozatra méltók vagyunk, hogy nem vár ránk semmi jó, ha az Isten hidegen mérlegelve számonkéri tőlünk egész életünket. Tudom, hogy vannak közöttünk, akik igazán hisznek, akiknek útja mindig Feléje vezet. Tudom, hogy vannak emberek, akik, számára Krisztus mindent jelent és a hozzá való ragasz, kodásukat nemcsak szavakban, gondolatban, imádságban mutatják meg és az egyházhoz való tartozásukat nemcsak küsőleg bizonyítják me.g, hanem hitük másoknak is világít, utat mutat és cselekedeteik is hasonlóak ehhez. De ők is tudják, — legjobban maguk tudják, —- hogy nem állhatnak oda Isten elé öntelten, magabiztosan. Józsua is bizonyára kegyes, hívő ember volt, de őt nem saját kegyessége mentette meg, hanem Isten Kegyelme. A VÉDŐ. Mi, máj keresztyének még többet tudunk mondani, ha ezt a szentírási szakaszt olvassuk. Nekünk már nemcsak bűneinkkel kell az ítéletre várnunk, a sátán gúnyos kacagása me'lctt, hanem van valakink, aki nem vádol bennünket. Jézus Krisztus ő, a sátán legyőzője. Rajta nem volt hatalma a bűnnek, sem az ördög kísértéseinek. Büntelenül élt, ártatlanul halt meg, érettünk élt így és érettünk halt meg tiszta áldozatként, hogy az Ő érdé. móré, és ne a mi érdemtelenségünkre tekintsen az ítélő bíró. Benne bízva, az Ő megváltói halálában reménykedve, mi is tisztán, abban a "fehér ruhában”, melyet Ő adott nekünk, állhatunk meg az Isten színe előtt, mint megkegyelmezett bűnösök, kárhozatból kimentett, Néki drága gyülekezet. (sf) 3 dollár egy évre