Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-08-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 3. oldal magyarországi egyházi vezeőség, a magyarországi 'Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalá”nak ez év májusában kiadott körlevele azt közli a lelkészekkel, hogy “turista úton lévő lelkész, aki arra nem kapott felhatalmazást az egyházkerület püspökétől, külfölön szolgálatokat nem vállalhat!” Magyarán mondva: ha fel is kérik egy igehirdetésre, áhítat tartására biblia magyarázatra, azt nem vállalhatja. Nem kívánunk kitérni ezzel kapcsolatban arra, hogy ez a rendelkezés pontosan olyan, külföldön igen elterjedt véleményeket támogat, amelyek ellen éppen a mai magyarországi egyházi vezetőség anynyira igyekszik küzdeni azaz általa pontosan azokat segíti, akiknek a meglátásait cáfolni igyekszik. Arról Sem szeretnénk e helyen szólni, hogy ez a rendelkezés milyen kellemetlen helyzetbe juttathatja a túristaként, tehát magánemberként külföldre kijutó lelkészeket. Hiszen a külföldre gyakran utazó, jelenlegi magyar evangélikus vezetők jól tudják azt, hogy a legtöbb országban az a szokás, hogyha megtudják egy idegen országból jött lelkész részvételét egy istentiszteleten, -— vagy sok esetben csak annyit, hogy ia gyülekezet területén tartózkodik, az illető minden felajánlkozási készsége nélkül, meghívják még a magánúton lévő lelkipásztorokat is egy igehirdetői szolgálatra, vagy legalább is arra, hogy Isten Igéjével üdvözölje a megjelenteket és ezáltal is kifejezésre jusson — a helyi gyülekezet lelki építése céljából — a világ különböző pontjain élő keresztyének összetartozósága. Egyesek itt bizonyára megemlítenék azt is, hogy egy ilyen rendelkezés nyilvánvalóan ellentétben áll az Egyesült Nemzetek által kidolgozott és a jelenlegi magyar kormány által is elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és, hogy a legtöbb, ún. “szocialista ország” egyházi vezetősége bölcsen tartózkodott ehhez hasonló rendelkezés kiadásától. E helyen inkább azt szeretnénk határozottan leszögezni, hogy egy ilyen rendelkezéssel minden világi, vagy egyházi hatóság átlépi azokat a korlátokat, amelyeket a keresztyének számára a Szentírás világos tanítása megmutat. Ugyanaz a Pál apostol, aki a felsőbb hatóságok legmesszebbmenő tiszteletére is biztatja híveit (Római 13:1-7), azt is mondja, hogy Isten Igéje nincs bilincsbe verve s, ahol az Úr lelke van, ott szabadság van, (I. Kor. 3-17) Krisztus utolsó nagy parancsát és a megbízás végrehajtását ( ... tegyetek tanítványokká minden népeket ... Máté 28:19) semmiféle emberi akarat nem korlátozhatja kötelező erővel a hívők számára. Ilyesmi egyébként nem csak keresztyén szempontból elképzelhetetlen rendelkezés, de más szempontból tekintve sem mondható bölcsnek. Az egyháztörténelem nem egy példával szolgál e tétel igazolására. E helyen csak hármat szeretnénk megemlíteni. 1521-ben V. Károly német római császár azzal a feltétellel adott útlevelet (zavartalan közlekedést biztosító írást) egy Luther Márton nevű szerzetesnek, ha a wormsi birodalmi gyűlésre való utaztában sehol sem prédikál. Ez a szerzetes — éppen Péter és Pál mondásaira hivatkozva — felülhelyezte magát a feltételeken és útközben több helyen hirdette a Krisztusban megjelent kegyelem drága Evangéliumát. Egy másik alkalommal, a császárhoz intézve szavait, kijelentette, hogy annak, bármilyen hatalmas úr is, a jogköre csak a Tízparancsolat második tábláján meghatározott területre terjed ki, az első táblára nem. Ez Isten területe. Mikor 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlés egy olyan többségi határozatot hozott, amely erre az isteni területre hágott át, az Evangélium ott lévő hívei ez ellen protestáltak. Ezért nevezik őket — a magyarországi evangélikusokat is — protestánsoknak. 1558 végén vagy a következő év elején egy bécsi magyar diákot, Bornemisza Pétert püspökök maguk elé hívattak, majd a császár elé idéztették, hogy megakadályozzák abban, hogy prédikáljon. Ö minderre ezt felelte: “de mint Szent Pál és Jeremiás mondja maga felől: egy felől féltem, más felől égett a szívem és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottám volna.” Mi, külföldön élő magyar protestánsok azt reméljük, hogy a mai fenti lutheri, protestáns es magyar hagyományok hű és bölcs sáfáraként, hamarosan helyesbíti a májusban megjelent rendelkezést legalább azon a ponton, hogy nem tiltja meg ,a külföldre kikerülő magyar evangélikus lelkészeknek az igehirdetést. Egy ilyen helyesbítésből természetesen hasznuk lehet a külföldön, szétszórtságban élő, magyar igehirdetést csak ritkán, vagy sohasem halló magyarszármazású evangélikusoknak. De nagy haszna lehet a jelenlegi magyarországi egyházi vezetőségnek is. Bizonyságot tenne ugyanis ezzel a felől, hogy Péterhez és Pálhoz hasonlóan az Ige alapján áll. (Útitárs) ADOMÁNYOK AZ ERŐS VÁRRA Az elmúlt he|tekben köszönettel vettük az alábbi lapfenntartó adományokat: Névtelen (Cleveland) 0.50, Zatkó Anna (Cleveland) 2.00, Varga Julia (Medford, Ore.) 1.00, dr. László Béla (Cleveland) 2.00, Gáli Edéné (Chicago) 0.50, Kankula Erzsébet (Cleveland) 2.00, Radó Júlia (Cleveland) 2.00, Szentiványi Jenőné (Cleveland) 2.00, dr. Hargitai Gáspár (Cleveland) 2.00, Rev. Drumm Ferdinánd (Altadna, Cal.) 1.00, Hanzlik Lydia (Bethlehem) 1.00, Ocverák Györgyné (Clev.) 2.00, Huszár Mária (Cleveland) 1.00, Ihász József (Cleveland 3.00, Simon Margit (Pittsburgh) 2.00, dr. Kuhlmann F. (Medical Lake, Wash.) 2.00, Novák Dezső (Elyria) 2.00, Csépi Christina (Clevelad) 2.00, Pirka Anna (Detroit) 2.00, Martinsich György - nó (Chicago) 1.00, Genersich Béla (Chicago) 2.00, Varga Lajosné (Chicago) 1.00, Hadnagy Terézia (Calgary, Alta.) 0.50, PrinnerEde (Poughkeepsie) 2.00, dr. Horthy Aladár (Kennebec, S. D.) 7.00, Koleszár András (Clev.) 2.00, — Az adományok nyugtázását folytatjuk. Az ohioi Eíyriában levő ‘Our Saviour' evangélikus egyház lelkészévé beiktat, ták augusztus 8-án Rev. King Wynkoopot. Ebben a gyülekezetben egy évtizede még magyar istentiszteletek voltak.
