Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-05-01 / 5. szám
Yol. XXIX. Évfolyam 1965. MÁJUS No. 5. szám. A STRASSBURGI EVANGÉLIKUS KUTATÓINTÉZET FELAVATÁSÁRÓL 1965 január 31-én a Rajna melletti Strassburg városában egyháztörténelmi esemény játszódott le. Ekkor nyílt meg hivatalosan a Lutheránus Világszövetség minneapolisi nagygyűlésén már elhatározott és a helsinki-i nagygyűlésen véglegesen megszervezett Ökuménikus Kutatóintézet, amelynek az lesz a feladata, hogy a világ evangélikus egyházainkat a megbízásából tudományos alapon foglalkozzon a többi hitvallásokhoz való viszonyunkkal, figyelemmel kísérje a világ keresztyénségét és az egyes felekezetek életútját s előmozdítsa az Evangélium Egyháza tanításának a helyesebb megértését. Nem lelkészképző intézetet, egyetemet vagy konferencia telepet alapított itt a Világszövetség, hanem egy olyan intézetet, amelyhez hasonló csak kevés van e földön, mert minden keresztyén felekezet legfőbb hittudósaival való beszélgetésre akarja az evangélikus egyház készségét bizonyítani. Hogy milyen jelentős esemény volt eme intézmény megnyitása, arra utal az ünnepségen megjelent vendégek nagy és sok jelentős nevet tartalmazó serege is. Strassburg reformátorának, Bucernak templomában Skydsgaard Einar koppenhágai professzor tartotta az ünnepi istentiszteletet, míg a város többi templomában más, külföldről érkezett egyházi emberek prédikáltak. Az énekkari számokat a hugenotta menekültek református gyülekezetének énekesei adták elő együttörvendezésük zálogaként, ama gyülekezetek kései utódai, akik közt két évig az oda menekült Kálvin János is szolgált. Az "Ünnepélyek Palotájá”nak nevezett nagy csarnok dísztermében tartott megnyitóünnepélyen Weber strassburgi katholikus érsek és segédpüspöke Boegner Márkkal, a, francia protestánsok markánsarcélű nagy vezetőjével egyiitt ült az első sorban. Ott volt Dr. Schiotz Frederik, a Lutheránus Világszövetség elnöke, a város evangélikus és katholikus theológiai karának dékánjai és tanárai, a város és a megye, valamint a helyi egyházkerület vezetői. Dr, Schiotz üdvözölte a megjelenteket, majd Cullmann Oscar bázeli és párisi egyetemi tanár beszámolt a második vatikáni zsinat eddigi munkájáról, úgy, ahogy azt egy protestáns látja. Ditzfelbinger bajor evangélikus püspök foglalta össze a nap tanulságait, annak a reményének adva kifejezést, hogy ez az intézet is az Egyház megújulását fogja szolgálni. Másnap újabb előadások hangzottak el, majd megtörtént a szép történelmi hagyományokkal rendelkező villában elhelyezett intézet hivatalos felavatása. Nekünk magyaroknak nem csak azért kell, hogy megdobbanjon a szívünk, amikor e hírt olvassuk, mert szívügyünk az egyetemes keresztyénség megújulása;, hanem azért is, mert ennek a nagyjelentőségű intézetnek a vezetője, igazgatója honfitársunk: dr. Vajta Vilmos evangélikus lelkész, aki 25 évvel ezelőtt Sopronban fejezte be alapvető theológiai tanulmányait, majd a lundi egyetemen doktori és magántanári címet nyert és 10 évig a Lutheránus Világszövetség theológiai osztályának az igazgatója volt. Abban a tényben, hogy erre a fontos szolgálatra éppen őt hívták el (kutató-professzor a címe, alatta egy második kutató-tanár és több asszisztens, ösztöndíjas kutató Is adminisztratív tisztviselő munkálkodik), annak a bizonyságát látjuk, hogy az otthon sem nagyszámú magyar evangélikus egynáz ismét bebizonyította, hogy számarányán felül tudja szolgálni a világ evangélikusságát, sőt a világ keresztyénségét is, hiszen Vajta Vilmos neve ez intézet által, — amelyet Bea kardinális, a vatikáni zsinat fontos személyisége is meglátogatott — a nem-evangélikus keresztyénség körében is egyre ismertebb lesz. Annál jobban csodálkozunk, hogy az "Evangélikus Élet” cimű, Budapesten megjelenő hetilap március 7-i számában, ahol beszámolót olvasunk az intézet megnyitásáról, egy szóval sem történik említés a
